A Diprotodon australis volt a Földön valaha élt legnagyobb ismert erszényes, amely Ausztráliában volt honos a pleisztocén időszakban. Az orrszarvúméretű, hatalmas növényevő állat tömege elérhette a 2,8 tonnát. Hatalmas, agyarszerű metszőfogakkal rendelkezett, amelyekkel valószínűleg gyökereket áshatott ki a földből. A zápfogai akkorák voltak, mint egy emberi ököl: ezek a növényi táplálék megőrlésére szolgáltak. A mellső lábain karmok voltak, amelyek táplálékának kiásására szolgálhattak.

Mintegy kétmillió évvel ezelőtt jelent meg, s ötvenezer évvel ezelőtt halt ki, abban az időben, amikor megjelentek az első törzsek az ötödik kontinensen. Eldöntetlen azonban a tudományos vita, hogy éghajlatváltozás vagy az ember okozta-e az óriáserszényes vesztét - olvasható a News.com.au ausztrál hírportálon.

Tényleg halott Kenny

A húsz diprotodonfosszília közül a "Kenny" a legnagyobb: alsó állkapcsának hossza eléri a 70 centimétert, s körülbelül három méter magas lesz, ha rekonstruálják a csontvázat.

"Ez az eddigi legnagyobb előkerült diprotodoncsontváz és az egyik legjobb állapotban fennmaradt" - hangsúlyozta az ásatásokat irányító Scott Hockhull, a brisbane-i Queenslandi Múzeum paleontológusa, aki szerint a lelőhelynek köszönhetően sokat megtudhatunk arról, hogyan éltek az óriáserszényesek, és miért tűntek el a Föld színéről.

Scott Hockhull ismertetése szerint a lelőhely apró halak, békák, gyíkok és emlősök százainak fosszíliáit őrizte meg. Megtalálták a komodói sárkányhoz hasonlatos hatalmas gyík, valamint őskori óriáskenguru maradványait is. "A fosszíliák segítségével rekonstruálhatjuk a korabeli ökorendszereket, és nyomon követhetjük a környezeti változásokat" - mutatott rá.

Anita Milroy paleontológus a lelőhellyel kapcsolatban kiemelte, hogy a jelek szerint az állatsereglet okkal gyülekezett az adott területen. "Ez lehetett az utolsó fennmaradó vízforrások egyike, amikor valamilyen katasztrófa végzett az állatokkal" - jegyezte meg.