Ki mondta, hogy idehaza nem lehet találni igazán ütős téli programokat? Akárki is volt az, egész biztos, hogy nem járt még december környékén a visegrádi Nagy-Villám tetején...
Síelsz? Szeresd meg a magyar kispályákat is!
A belföldi síelés napjainkban legtöbbet emlegetett fellegvára a híres Eplény, azonban jó, ha tudja a síelni vágyó magyar, hogy a Dunakanyarban is található egy barátságos kis sípálya, mely több mint 40 éve szolgálja már a téli sportok szerelmeseit a Dunakanyar központjában, Visegrádon.
Az 1980-as években kezdődött a Nagy-Villám szépséges, meredek oldalának sípályaként történő újragondolása, ebben az időszakban épültek ki az új pályaszakaszok (korábban is használták már sportcélokra a területet, de korántsem professzionálisan szervezett körülmények között), valamint ekkor készült el a mai napig is működő, ám időközben teljesen modernizált sífelvonó.
2005 óta hóágyúk is biztosítják a megfelelő pályaminőséget, így nincs szükség folyamatos, napokon át tartó havazásra ahhoz, hogy tökélesen ki tudjuk használni az immáron 5 hóágyúval biztosított, 9 felvonóval rendelkező Nagy-Villám Sípályát.
Rengeteg család és baráti társaság várja az év vége felé, hogy beköszöntsön a síszezon, aztán „irány Visegrád!". Aki szereti, ha nincs óriási tömeg, ugyanakkor örömmel síel idehaza, kockázatmentesebb pályákon is, annak itt a helye a Nagy-Villám tetején.
Téli bobozás a szabadban? Hogyne.
Az alpesi bob nagy előnye, hogy télen is gond nélkül használhatod. Persze nem árt, ha nem bánod a hűvös időt...
Egy 240 méter hosszú felvonó biztosítja a feljutást a pálya tetejére, ahonnan nem kevesebb, mint 700 méter pályaszakaszon tudsz tovasiklani a lenyűgöző panorámában gyönyörködve.
Az összesen 11 szerpentinkanyar a gyerekek örök kedvence, mert ránézésre igencsak félelmetesnek hat beérkezni egy-egy húzósabb kanyarba, azonban jó tudni, hogy a bobpályán még az sem veszélyes, ami annak tűnik. Kanyarodni ugyanis nem feladata a bob irányítójának, dolga csupán annyi (amellett, hogy szépen ellazulva végig menjen a pályán), hogy fékezzen a fékkarral, amikor úgy ítéli, hogy túl nagy a sebesség.
A bobozásban az az érdekes, hogy amíg az ember nem látja felülről a pályát, nem tekint végig a kanyargós építményrendszeren, nem is biztos hogy sejti, mekkora élmény ez a játék, amit egyébként életkortól függetlenül mindenki imádni szokott, s elég egyetlen egyszer kipróbálni ahhoz, hogy az ember egy életre a szerelmese legyen.