Egyre gyakrabban indul úgy a nap – legalábbis mifelénk –, hogy az ablakon reggel kinézve, csak paplanszerű ködöt látunk az utcában. A gyerekek imádják, hogy előbb a párás, most pedig a leheletfinom jégkristályos kocsiablakra rajzolhatják a pont-pont vesszőcske alakokat. A tél közeleg, de míg sokunknak ez meleg kuckót, néhány héten belül esedékes ünnepi hangulatot, és hosszú, filmnézős estéket jelent, a szabadban maradó élőlényekre kemény időszak köszönt. Ha szeretne egy kicsit besegíteni a természetnek, pontosabban a télen itthon maradó kis madaraknak, mutatjuk, hogy miként teheti ezt meg legkönnyebben.
Indul az etetés
Mostanra már a legtöbb helyen felkészültek a télre a kertben vagy akár az erkélyen. De amellett, hogy földbe kerültek a hagymás növények, túl vagyunk az utolsó fűnyíráson, a cserepes növényeket bevittük a lépcsőházba, és összeszedtük az elsárgult leveleket, amik lehullottak a portánkon – vagy befújta a szél a balkonra –, gondolhatunk azokra az apró állatokra is, akik a telet a szabadban töltik. Nem a katicákra gondolunk, bár a kisgyerekek őket is mentik, hanem azokra a madarakra, amelyek nem repülnek el ilyenkor melegebb tájakra, vagy épp azokra, akik az északi tájakról költöznek le hozzánk.
Akik szeretik a teraszon üldögélve, vagy mondjuk az ablakpárkányra könyökölve, távcsővel figyelni a tollas jószágokat, ezt télen is megtehetik, sőt, valójában még könnyebben, mint máskor, mert a fák lombja nem zavarja a képet. És van valami nagyon szívmelengető abban, amikor azt látjuk, hogy a madarak nap, mint nap visszaszállnak hozzánk eleségért.
A folyamatosság a kulcs
Az etetés legkésőbb az első fagyok környékén induljon el, de nincs akadálya annak sem, hogy már valamikor korábban, az ősz folyamán elkezdjük kirakni az eleséget. Ebben az esetben az is elég lehet, ha felszúrunk az ágakra – az erkélyen persze máshogy oldjuk meg – néhány almát, amit az állatok elcsipegethetnek, de kirakhatunk például kölest vagy megtört diót is.
Ha elkezdjük az etetést, akkor nem szabad abbahagyni. Nem nehéz munka, nem kell sok energiát belerakni, de ha belevágtunk, nem szabad megfeledkezni róla. Azért hangsúlyozzuk ezt ennyire, mertha valaki lelkesen elkezdi az etetést, de mondjuk januárra, februárra elszáll a lendület és leáll vele, azzal a kismadarak vesztét okozhatja. A madarak hamar megszokják, ha valahol rendszeresen eleséget találnak, ezért folyamatosan visszajárnak. Ráadásul a kisebb jószágoknak, vagyis az énekesmadaraknak csak annyi belső tartalékuk van, ami ahhoz elég, hogy túléljenek egy-egy hideg éjszakát. Így, ha egy reggel nem találják a szokott helyen a táplálékukat, nagyon könnyen lehet, hogy nem lesz erejük máshol ennivalót keresni, és elpusztulnak. Ez különösen a legkeményebb, fagyos hónapokra igaz.
Plusz segítséget jelent az ilyen pici madarak esetében, ha valahol felakasztunk egy-két odút is, ahova éjszakára be tudnak húzódni. Ha valaki nem tudja vállalni, hogy kitartóan eteti a madarakat ősztől akár a tavasz közepéig, az jobbat tesz azzal, ha bele sem kezd.
Nagyobb étlap, többféle madár
Etetni több dologgal is lehet, így attól függően, hogy mit teszünk ki, változik majd a hozzánk visszajáró vendégkör. Magyarán, minél többféle dolgot pakolunk ki, annál többféle madarat vonzunk az etetőhöz.
Egyrészt adhatunk olajos magvakat – vagyis nem pirított, nem sózott napraforgót –, vagy állatkereskedésben kapható magkeveréket, aztán valamilyen zsiradékot, például faggyút, zsírszalonnát, cinkegolyót, illetve a harmadik típusú étel lehet a már említett alma. Az almát érdemes megbontani: vágjuk ki egy kis darabon a héjat, hogy az olyan pici rovarevő énekesmadarak, mint például a poszáták és vörösbegyek könnyen hozzáférjenek a belsejéhez. Próbáljunk ivóvizet is rendszeresen biztosítani.
És még egy fontos dolog: a madaraknak ne adjunk kenyeret, morzsát vagy bármi hasonlót. Ha ezt nem eszik meg azonnal és az etetőben romlásnak indul, akkor komoly betegségeket okozhat azoknál a madaraknál, akik viszont hetekkel később megeszik.
Madáretető bárhol
Etetni majdnem bárhol lehet, a város közepén is akár, pont ez a szép a dologban. Ha valakinek van egy kicsi erkélye, vagy egy ablaka, ahova kívülről rögzíteni tud egy tálkát, amibe magokat tölt, akkor ennyi, kész az etető. Vannak persze látványosabb és egy picivel bonyolultabb megoldások is, itt egész konkrétan a különböző etetőkre gondolunk. Ilyen házikó forma etetőt magunk is csinálhatunk, de rengeteg helyen lehet kapni is.
Van olyan, amely egy magasabb oszlop tetején áll, olyan, amit fel lehet akasztani mondjuk egy faágra, és olyan típus is létezik, amit az erkély széléhez vagy az ablakpárkányra lehet rögzíteni. Egy ügyesen elkészített etető nagyon barátságos, otthonos hangulatot ad a kertnek és az erkélynek, főleg, ha tele van apró, eszegető madarakkal.
Még ezeknél is egyszerűbb megoldás, ha a kertben a talajra szórjuk ki a magvakat. Figyelni kell, hogy ne hulljon rá a hó az eleségre, illetve a leveleket is össze kell itt húzni, hogy a madarak könnyen hozzáférjenek a táplálékhoz. Olyan helyen lássunk neki az etetésnek, ahol bőven van erre hely, azaz később sem lesz útban. Ha azt tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb madár jár enni a helyre, annak az lehet az oka, hogy már átválogatták a magokat – hiába tűnik úgy messziről, hogy sok eleség van kiszórva, többnyire csak maghéj hever a földön. Ilyenkor fel kell takarítani a maradékot, és egy friss adagot kiszórni.
És ennyi, ezzel már el lehet indulni. A téli madáretetés egy nagyon szerteágazó kérdéskör, amiről rengeteget lehet olvasni például a Magyar Madártani Egyesület honlapján. Olyan különlegesebb megoldásokról is olvashatunk itt, mint például hogyan kell a baglyok etetését segítő egérvárat kialakítani, mik is pontosan az éjszakázókasok, vagy hogyan lássunk neki a harkályetetésnek.