A kutatók hat déli simabálnát (Eubalaena australis), vagy maori nyelven tohorāt láttak el műholdas nyomkövetővel, hogy láthassák, merre vándorolnak az állatok. Az Aucklandi Egyetem és a Cawthron Intézet részvételével zajló, nagyszabású kutatási projekt keretében a tudósok fagyos körülmények között dolgoztak a szub-antarktiszi régióban, az Új-Zélandtól délre található Auckland-szigetek Port Ross öblének védelmében, ahol a bálnák telente összegyűlnek.

Ez a gyülekezés jó lehetőséget biztosított a tudósoknak a nyomkövetők elhelyezésére, emellett bőrmintát is vettek a bálnáktól genetikai és biokémiai elemzés céljából, valamint drónok segítségével mérték le az egyes állatok hosszát - derül ki a scoop.co.nz cikkéből.

Ennek a legújabb expedíciónak a célja, hogy többet megtudjon e bálnapopuláció vándorlási útvonalairól és tengeri táplálkozási helyeiről. Az első adatok szerint a bálnák már elhagyták Port Rosst, de egyelőre nem arra haladnak, amerre a tudósok jósolták.

Ők arra számítottak ugyanis, hogy észak felé indulnak, Új-Zéland és Ausztrália melegebb vizeit megcélozva, eddig azonban délebbre tartanak az Antarktisz felé. Nem lehet tudni, hogy valamikor visszafordulnak-e északra. A másik meglepetés, hogy az állatok a vártnál hosszabb időt töltöttek a szigetek régiójában. A nézők itt követhetik a bálnák útvonalát, bár úgy tűnik, ketten már elvesztették a nyomkövetőt.

Ezt a populációt korábban alaposan megcsappantotta a bálnavadászat az 1800-as évek elejétől, és a becslések szerint a számuk mindössze 40-re esett vissza 30 000-ről. (Angol nevük, a southern right whale, azaz déli jóbálna is arra utal, hogy ezeket a bálnákat megfelelőnek tartották a vadászatra.) 2009-re viszont már körülbelül 2000-re saccolták a számukat, manapság mintegy 7000-en lehetnek. A rájuk leselkedő egyik legnagyobb veszély jelenleg az éghajlatváltozás.