A Nyíregyházi Állatpark sátánmajom-csapatáról már nem egy örömhírt osztottunk meg olvasóinkkal, hiszen egy nagyon sikeres tenyészpár élt a Viktória házában, akiknek sorra születtek az utódaik. Az Európai Fajmegőrzési Program keretében élő nőstény állat kétévente hozott világra egészséges majombébit, akit mindig gondoskodóan nevelt – írják a Nyíregyházi Állatpark szerkesztőségünkbe érkezett közleményében.

 A legifjabb csapattagnak 4 hónappal ezelőtt adott életet, viszont a kicsi világrajövetele után pár héttel a gondozók étvágytalanságot, bágyadtságot figyeltek meg az anyaállatnál. Az állatorvosok azonnal elkezdték vizsgálni az állatot, hetekig harcoltak érte, de sajnos a hasnyálmirigy-gyulladás legyőzte. Elpusztulásával rizikóssá vált kicsinye életben tartása is, hiszen a kis hímnek – bár már nem csupán anyatejjel táplálkozott – a napi testi kötődés és táplálékhoz jutás életbevágó.

Mivel ennél a fajnál nem jellemző, hogy az apaállatok gondozzák utódaikat, már a nőstény gyógykezelése alatt elkezdtek utánajárni a mesterséges nevelés lehetőségének, amit azonban csak legvégső esetben szerettek volna alkalmazni, hiszen minden kölyöknek fajtársai mellett van a legjobb helye, és egy emberi kézzel nevelt kismajmot később csekély eséllyel lehet csapatba rakni. Az apa azonban minden számítást felülmúlt:

Az anya elpusztulása után azonnal átvette a halott mamája bundájába kapaszkodó kölyköt, akit addig csak közömbösen nézegetett a közös kifutóban, és azóta – akár csak egy anya – a hátán viszi, magához öleli és gyümölcsökkel eteti kicsinyét.

A különleges apa-fia kapcsolatot a látogatók is megtekinthetik a Viktória házában.

A fehérarcú sátánmajmok, más néven sakik, a dél-amerikai esőerdők alsóbb lombkoronaszintjeinek lakói, főleg gyümölcsökkel, magvakkal és rovarokkal táplálkoznak. A párok hosszú távú monogám kapcsolatban élnek, ahol az utódgondozás a nőstény feladata. Hangjuk madárcsicsergésre emlékeztet. Tömegük 1,5-2 kilogramm, dús szőrű farkuk pedig hosszabb, mint 30-40 centiméteres testük.

Egyetlen újvilági majom esetében sem tapasztalható ekkora eltérés a két ivar között; a kifejlett hímek alapszíne fekete, csak az arcszőrzetük fehér, míg a nőstények barnásszürke színűek. Félelmet keltő nevüket nem rossz természetükről, hanem szokatlan külsejükről kapták, hiszen az ivarérett hím olyan mintha „sámánmaszkot viselne".