Hollandiában született, de egy dániai állatkertből érkezett Phoeby, a vörös vagy kis panda, hogy párba álljon Baltazárral, a már régóta a Szegedi Vadasparkban élő, de időközben magányossá váló hímmel, akik egyébként szintén egy dán állatkertben született. A két panda hamar megtalálta a közös hangot, és békében élnek erdei kifutójukban. Ez azért is jó jel, mert az európai fajmentő tenyészprogram (EEP) utódokat vár kapcsolatukból – olvasható a vadaspark weboldalán.

 A pandák sokat pihennek napközben az ágakon, így akik kifejezetten miattuk keresik fel a Vadasparkot, azoknak a kilenc órás nyitásra érdemes érkezniük. Ekkor kapják ugyanis a reggelijüket, amely helyben nőtt bambuszhajtást is tartalmaz, és ekkor a legaktívabbak.

A panda elnevezés elsősorban ezen fajt illeti, nem a távoli rokonukat, az óriás pandát. A másik neve a macskamedve, ami megtévesztő, hiszen sem nem macska, sem nem medve, hanem különálló, jelenleg ezt az egy fajt magába foglaló családba tartozik. Régebben a medvék közé sorolták őket, és ezáltal közeli rokonának vélték az óriás pandát. Annyi hasonlóság biztos van, hogy a kis pandák is előszeretettel fogyasztanak bambuszt. Annak ellenére, hogy a ragadozók rendjébe tartoznak, csak kis mennyiségben esznek húst.

A kis pandák a Himalája déli, délkeleti és keleti lejtőin élnek, nyáron akár 5000 méter magasságig is felhatolnak, télen alacsonyabb szintre vándorolnak. A hegyvidéki erdőket kedvelik, amelynek aljnövényzete sűrűn nőtt bambuszból áll. Veszélyeztetett állatok, a természetben rohamosan csökken a számuk, elsősorban élőhelyük pusztulása (túlzott fakitermelés, a bambusz irtása) miatt, valamint végzetes rájuk a kóbor és pásztorkutyák által terjesztett szopornyica is. Komoly problémát jelent az orvvadászat és az illegális kereskedelmük. A pandák legfőbb felvevőpiaca Kína, és elsősorban olyan államokban fogják, mint Mianmar, ahol kevésbé tudják vagy akarják betartani a törvényeket és a nemzetközi egyezményeket. A szőrméjéért, húsáért és házi kedvencként való tartásáért egyaránt kereskednek vele.