A Wondiwoi kúszókenguru olyannyira ritka, hogy a tudósok már elkönyvelték, a faj kihalt. Közel egy évszázad elteltével viszont újra látták, és a történelem során először sikerült lefotózni egy példányt, írja a National Geographic híre alapján a Sokszínű Vidék.
A furcsa, majomszerű állat a fákra felkapaszkodva él, és korábban mindössze egyetlen egyszer találkoztak vele kutatók, ezért kész csoda, hogy az állatot sikerült ismét megpillantani. 1928-ban a legendás Ernst Mayr biológus bukkant a fajra az Indonéziához tartozó Nyugat-Pápua tartományban, amely Új-Guinea szigetének nyugati felét teszi ki. Mayr később elküldte az állat szőrét a londoni Természettudományi Múzeumba, ahol öt évvel később önálló fajként vették számba Dendrolagus mayri tudományos néven.
Azóta a helyiek csak nagyon ritkán tettek bejelentést arról, hogy az állat még létezik. Ennek oka az lehet, hogy a vadászok nem merészkednek 1300 méteres magasság fölé, ahol a bambuszerdő már nagyon sűrű és egyfajta dzsungellé olvad. A mostani felfedezés egy amatőr brit botanikus nevéhez fűződik, aki a közelmúltban vezetett expedíciót ott, ahol anno 90 éve is látták a ritka faj egyik példányát.
A 47 éves Michal Smith biológusnak tanult az egyetemen, most egy orvosi kommunikációs cégnek dolgozik, szabadidejében pedig Pakisztán, Kurdisztán és Indonézia elszigetelt régióiban barangol ritka orchideák és tulipánok után kutatva. Az idei túrát azután hirdette meg, hogy tavaly először hallott a rejtélyes állatról. Az útnak négy pápuai hordárral, egy helyi vadásszal, illetve egy egyetemi hallgatóval vágott neki július 23-án. Csapatával 1500 méteres magasságig másztak fel, ahol már látták a kúszókenguru jellegzetes karcolásjeleit a fatörzseken, és érezték a szagukat is, ezért minden jel arra utalt, hogy valahol a közelben lehetnek a keresett példányok. Smith azonnal értesítette a világ legnevesebb kúszókenguru-szakértőit, hogy vizsgálják meg a felvételeket, mielőtt világgá kürtöli a hírt.
A faj felkeresésével nagy áttörést sikerült elérni, a kutatók a következőkben szeretnének ürülék- vagy szőrmintát is gyűjteni az állattól. Ha sikerül, akkor összevetik a 90 éve levett DNS-mintákat a mostanival, és kiderülhet, hogy tényleg ugyanarról a fajról van-e szó.
A kúszókenguruk rendkívül titokzatos állatok és gyakran teljesen észrevétlenül rejtőzködnek a fák lombkoronáin, ami alaposan nehezíti az őket felkereső kutatók dolgát. Michael Smithnek is csak az expedíció utolsó napjain sikerült megpillantania a 30 méteres magasságban, az ágak között kukucskáló kengurut. Néhány próbálkozás után Smith-nek sikerült is lencsevégre kapnia az állatot.