Sokunk bakancslistáján szerepel, hogy egzotikus állatokat lássunk testközelből. Ez egyrészt veszélyes lehet az ember számára – elég csak az afrikai szafarikon történt balesetekre gondolni – , másrészt az állatok jóllétét is ugyanúgy veszélyeztethetjük vele. Persze, a turizmus pozitív hatást is gyakorolhat a vadvilágra, például azzal, hogy pénzt juttat a fajmegőrzési erőfeszítésekhez vagy alternatív jövedelmet biztosít korábbi orrvadászoknak (bizony, olyan is van, hogy egy orvvadász jó útra tér). És akkor még az önkéntesi munkáról nem is beszéltünk, amellyel további segítséget lehet nyújtani az állatvédőknek.
A szomorú valóság azonban az, hogy az esetek nagy részében világszerte inkább rosszat tesz az állatoknak a nagy érdeklődés. Sokan nem gondolnak bele, hogy tigrissel fényképezkedni vagy elefánton lovagolni Thaiföldön, vagy akár kézbe venni egy tengeri teknőst a Cayman-szigeteken állatkínzásnak számít. A World Animal Protection állatvédő szervezet egy közelmúltban készült tanulmánya arra világított rá, hogy a vadonba vezető turistautak 75 százaléka károsítja valamilyen módon az érintett állatok életét. Ezért az alábbiakban olyan megoldásokat mutatunk, ahol az állatok iránti rajongást etikus módon élhetjük meg: úgy, hogy nem okozunk kárt az állatoknak.
Kalandok vízen...
Barátkozás tengeri teknősökkel, Görögországban
Az Archelon görög tengeri teknős-védő társaságot 1983-ban alapították a helyi partokon élő álcserepesteknősök és közönséges levesteknősök védelmére. Azon túl, hogy tanítják a nagyközönséget, athéni központjukban sérült állatokat is gyógyítanak és rehabilitálnak. Akik szívesen megismerkednének ezekkel a szelíd állatkákkal, felkereshetik a központot, ahol azt is megtudhatják, hogyan fogadhatnak örökbe vagy szponzorálhatnak teknősöket.
Aki ennél is többet szeretne tenni értük, az jelentkezhet önkéntesnek a tojásrakó helyeknél zajló erőfeszítésekhez Krétára, Zakinthoszra vagy a Peloponnészosz-félszigetre. A tengeri teknősök szinte összes faja a veszélyeztetett fajok közé tartozik.
Azori-szigetek: bálna- és delfinles
A kilenc vulkáni szigetből álló Azori-szigetek az Atlanti-óceán közepén fekszik, közel félúton Európa és Amerika között. Ideális elhelyezkedésének köszönhetően 27 bálna- és delfinfaj keresi fel jövet-menet. Helyzetük szerencsére drámai mértékben megváltozott, amikor 1979-ben betiltották az addig a helyi gazdaság fontos részét képező bálnavadászatot, és azóta rengetegen érkeznek ide, hogy természetes környezetükben figyelhessék meg az állatokat.
Az Atlantiagra nevű szervezet a World Cetacean Alliance (Cetvédelmi Világszervezet) tagja, és szakvezetéssel kínál delfin- és bálnalest az Azori-partok mentén. A vállalkozás helyi és nemzetközi kutatásokban is részt vesz, melyek célja, hogy biztosítsák a tengeri környezet fenntarthatóságát és védelmét. A szervezet több különféle szervezett túrát is kínál, és nem csupán a cetek barátainak.
A Kecske-szigetek például a Terceira nemzeti park részét képezik, és egy vízalatti vulkánkitörés maradványai. Ezeken a miniszigeteken számos madárfaj él, egy barlangjában pedig ráják élnek társasági életet (a barlangba a hajók etikai okokból nem mennek be, csupán előtte állomásoznak). Egy másik túrán pedig az Azori-szigetek szárazföldi részét mutatják be a szakvezetők.
2. Ne támogassa az állatokkal való fényképezkedést. A gibbon rehabilitációs projekt becslése szerint minden egyes, városban látott gibbonra 10-15 elpusztított testvér jut.
3. Ne fizessen olyan „látványosságokért", ahol a befogott állatok az emberekhez hasonló tevékenységeket mutatnak be produkció gyanánt (biciklizés, festés stb.).
4. A kultúra nem indok! Azért, mert az adott országban vagy kultúrában megszokott dolog egy adott módon bánni az állatokkal, ez nem teszi etikussá – ugyanolyan kegyetlenség, mintha bárhol másutt történne.
5. Végezzen kutatást már otthon: ha szervezett túrához csatlakozik, válasszon megbízható, szakképzett, legálisan működő túraszervezőt, akinek jók a referenciái.
...és szárazon
Vadles Dél-Afrikában
Ha vadállatokról van szó, mindenkinek elsőre Afrika ugrik be. Ez azonban nagy kontinens, ahol sok országnak bizony még van hová fejlődnie az etikus turizmus terén. A Dél-Afrikai Köztársaság ebből a szempontból már előrébb jár: van több nemzeti park és állatrezervátum, amelyek közül kiemelkedik erőfeszítéseivel a Lionsrock farm.
Az országnak nagyjából a közepén található rezervátum többféle attrakciót is kínál a látogatóknak: vadlest, madárlest és gyalogtúrázási lehetőségeket. Üzemeltetője egy amerikai jótékonysági szervezet, a Four Paws („négy mancs"), melynek célja olyan állatokon segíteni világszerte, akiket valamilyen módon bántalmaztak, például cirkuszban léptek fel vagy kísérletekhez használták fel őket. A farm a hátralevő életükben biztonságos környezetet nyújt ezeknek a megmentett állatoknak, többek között macskaféléknek, gnúknak, zebráknak, impaláknak és dél-afrikai gazelláknak. Mostanra a farm több mint száz nagymacskát mentett meg szerte a világból.
Costa Rica: bőgőmajmok
A fenti Lionrockhoz hasonlóan a Sibu is állatmenhely, mely sérült, beteg vagy elárvult állatokat fogad be Costa Ricában. A szervezet oktatási és tanácsadási feladatokat is elvállal olyan újabb társaságok mellett, melyek szeretnék kitanulni az állatmentés szakmáját. Ebben az országban a bőgőmajmokra leselkedő legnagyobb veszélyt a nem jól szigetelt vagy szigetelés nélküli magasfeszültségű vezetékek jelentik.
A Sibu azért is harcol, hogy módosítsák az ezekre vonatkozó hatályos törvényeket. Központjukban a hét több napján fogadnak látogatókat, akiknek bemutatják, milyen veszélyek leselkednek Costa Rica elképesztő gazdagságú flórájára és faunájára, és a látogatók betekinthetnek az állatrehabilitációs és vadonba visszatérést előkészítő erőfeszítésekbe is. Aki szeretne aktívabban részt vállalni a szervezet munkájában, adomány mellett önkéntesnek is felajánlkozhat – nem feltétlenül az állatok gondozásában kell részt vennie, az építkezésbe, kertépítésbe és mezőgazdasági feladatokba is besegíthet.
A látogatáshoz előzetesen be kell jelentkezni ezen az oldalon, és mielőtt erre sor kerülne, fontos, hogy az állatok egészsége érdekében a találkozás előtt a látogató három napot eltöltsön Costa Ricában, persze teljesen egészségesen. A rezervátum a Tripadvisor kiválósági díját is többször elnyerte.
Thaiföld: elefántok
Bár a Thaiföldre érkező turisták lépten-nyomon szerezhetnek elefántos élményeket, ezek közül csak nagyon-nagyon kevés zajlik etikus keretek között. Az elefánton lovaglás abszolút nem tartozik ezek közé, és sejtheti, az sem, ahol idomított elefántok lépnek fel, vagy ketrecben, illetve láncon tartják őket. A BLES (a rövidítés a Boon Lotts elefántrezervátum kifejezést takarja) elefántjai megmentett vagy kiöregedett állatok, akiknek itt hatszáz hektár szabad terület áll a rendelkezésére, melyen banánültetvények, zöld mezők, friss vízű folyók is egyaránt megtalálhatók.
Az elefántok is teljesen szabadon jöhetnek, mehetnek. A BLES alapítvány a látogatóktól kapott adományokra támaszkodik, akik részt vehetnek az olyan napi teendőkben is, mint az állatok lecsutakolása és elkísérése arra a területre, ahol szabadon engedik őket. A parkba egyidejűleg beengedett látogatók számát szándékosan tartják alacsonyan, és ebből ők és az elefántok egyaránt profitálnak.
A Boon Lott egyébként helyi nyelven túlélőt jelent, és egy elefántbébire emlékezve kapta az alapítvány ezt a nevet, akit maga az alapító, Katherine Connor mentett meg. A bébi túl korán született, és hamar kiderült, hogy gondok vannak vele. Anyjával együtt gazdája egy állatkórházba vitte, ahol Katherine is dolgozott, de mivel túl sokáig zajlott volna felépülése, végül elszakította anyját a bébitől, és visszavitte az erdőbe, ahol illegális fakitermelésre használta. A kiselefánt megpróbáltatásai ekkor még nem értek véget: egy esést követően bal hátsó lába megbénult. Miután Catherine akupunktúrával, hagyományos thai masszázssal és elektroterápiával is gyógyította, Boon Lott kapta meg a világ első elefánt-kerekesszékét. Bár ezzel hamar megtanult járni, végül egy újabb esést és csonttörést követően már nem tudott sokáig kitartani: hatalmas akaratereje sem volt elég ahhoz, hogy újra talpra álljon, és végül 14 hónap elteltével – Katherine karjaiban – végleg elaludt.
A menhely gazdátlan kutyákat és macskákat is befogad.
Malajzia: orángutánok
Az észak-borneói Sabah-ban található Sepilok orángután rehabilitációs központot 1964-ben hozták létre az elárvult állatok gondozására. Itt összesen negyvenhárom négyzetkilométeren 60-80 orángután él együtt, de nemcsak ők: a menhely befogadja még a helyi kistestű medvéket, gibbonokat, szumátrai orrszarvúkat és elefántokat is. Jó tudni, hogy itt nincs lehetőség az állatok megérintésére vagy dédelgetésére: az oktatási központként is szolgáló létesítményben a látogatók csak kijelölt folyosókon haladhatnak. Az etetési időket viszont közzéteszik a honlapon.
Az orángutánokat kétféleképpen lehet látni. Délelőtt 10 és délután 3 órakor, amikor az etetés ideje van, a vadon élő orángutánok közül többen visszatérnek az etetőhöz. Az utazónak kevesebb esélye van őket megpillantani olyankor, amikor beérnek a gyümölcsök vagy esik az eső – sőt, ha igazán etikus utazó, értékelni fogja, hogy egyetlen állat sem bukkant fel, ez ugyanis azt jelenti, hogy találtak maguknak táplálékot a vadonban is. Ilyenkor sem kell azonban kétségbe esni, azok az orángutánok, akik épp a rehabilitációban vesznek részt, még a gondozási területen tartózkodnak, és délelőtt 9 és 11 óra, illetve délután fél 3 és 4 óra között lehet megnézni őket.