Feketefarkú prérikutyák (Cynomys ludovicianus) születtek a Szegedi Vadasparkban. A jövevényeket már a látogatók is megfigyelhetik a távoli rokonaikkal, a kanadai kúszósülökkel (Erethizon dorsatum) közös kifutójukban.
A feketefarkú, vagy más néven társas prérikutyák két éve érkeztek Szegedre, és foglalták el a kúszósülökkel együtt - egy új kontinens, Észak-Amerika első képviselőiként - a számukra épített kifutót.
A telet föld alatti üregrendszerükben töltő rágcsálók tavasszal egyre hosszabb időt töltenek a szabadban, és így láthatóvá váltak kölykeik is. A gondozóik eddig összesen hatot számoltak meg belőlük. Az állatkerti kedvencnek számító prérikutyák bár nem állnak rokonságban, sokban a szurikátákra (Suricata suricatta) emlékeztetnek. A hasonló környezeti feltételekhez való alkalmazkodás hasonló viselkedést eredményezett. A félénk állatok ugyanúgy két lábra emelkedve figyelve kémlelik a környezetüket, és kutyaugatásra emlékeztető hanggal jeleznek, ha veszélyt éreznek, figyelmeztetve a többieket.
A feketefarkú prérikutya Észak-Amerika középső részének nagy kiterjedésű füves pusztáin él, akár több ezer fős, sőt milliós létszámú kiterjedt kolóniákat alkotva. Táplálékát elsősorban fűfélék, magok jelentik, az állatkertben kapnak még répát és különféle zöldségeket is. 35-40 centi hosszú teste negyedakkora farokban végződik, melynek vége nevéhez híven fekete színű, a kifejlett példányok tömege egy-másfél kiló is lehet.