A november elején született apróságok mostanáig idejük nagy részét az ivarérett állatok hátán kapaszkodva töltötték, de a héten már bátorságot merítve önállóan is ismerkednek kifutóikkal.

A 30-40 dekagrammos, mindössze 25 centiméteres majmocskák legfeltűnőbb sajátossága a mindkét ivaron jól látható nagy, fehér, lefelé hajló bajusz, mely most már a pár dekagrammos kölyköknél is elkezdett növekedni. Fajnevük is erre utal, ami azonban egy tévedésen alapul. Ugyanis felfedezésükkor, 1907-ben még csak elejtett példányokat ismertek: a hosszú, lelógó bajuszt a preparátorok felfelé kunkorították, mivel azt feltételezték, hogy a bajuszvég felfelé áll, csakúgy mint II. Vilmos császáré. A tévedésre csak néhány év múlva jöttek rá, amikor élő példányokat is láttak, de az állatokon „ragadt" a császárbajszú tamarin név.

Az aktív életet élő család szinte egész nap mozgásban van, s ideje nagy részét táplálék kereséssel és társaikkal játszva tölti. A természetben Peru, Brazília és Bolívia erdőségeiben gyümölcsökkel, fák nedvével és nektárral táplálkoznak, fehérjeigényüket pedig a rovarokból fedezik. Kis méretük miatt ki tudnak mászni a vékonyabb ágakra is.

A karmosmajomféléket régebben tévesen a sárgaláz és malária terjesztőinek tartották, s kíméletlenül irtották, valamint nagy számban fogták be őket kutatási célokra, napjainkban élőhelyeik pusztulása veszélyezteti leginkább őket.

A majmocskáknak különleges a szaporodási stratégiája is. A csapaton belül a domináns nőstény egy szaganyag segítségével a többi nőstény ivari ciklusát meggátolja, így a hímmel csak ő tud párosodni.
Ennek ellenére a tamarin csapat igazi összetartó családként, közösen gondoskodik az ikrekről; részt vesznek a hordozásukban, nevelésükben – erre szükség is van, hiszen már újszülöttkorban azok együttes testsúlya anyjuk 25%-át teszi ki.

A most született ikerpárral már 7 tagot számlál a nagybajszú nyíregyházi csapat.