A dél-amerikai tevefélék legveszélyeztetettebbikét európai fajmegmentési program keretében tartják és szaporítják, ezért is nagy öröm egy-egy állat születése. A kis vikunya a kifutójában látta meg a napvilágot, és most is a látogatók szeme előtt cseperedik.

A vikunya csikók, hasonlóan a többi teveféle kicsinyéhez, viszonylag fejletten születnek, hamar, 1-2 órán belül lábra állnak, sőt, szaladnak is. A Szegedi Vadaspark legifjabb lakója is gyorsan lábra kapott.

A vikunyák állatkerti helyzete a tenyésztési programnak köszönhetően stabilnak mondható, azonban vadon nem ilyen jó a helyzet. Sőt, a faj egyszer már került a kipusztulás szélére, hiszen rendkívül értékes szőréért (amely a legjobb minőségű és a legdrágább) sokáig kíméletlenül irtották. Pedig hajdan az indiánok egy olyan módszert alkalmaztak a vikunya értékes gyapjának nyírására, amely nem járt az állatok elpusztulásával, azonban az európai hódítók a legegyszerűbb módot választották: leölték őket.

A természetvédelem egyik sikertörténetének számít az, ahogy végül megmentették a fajt: a szigorú védelem mellett újra az indiánokra bízták az állatok nyírását, a hasznot náluk hagyva. Ennek következtében elkezdett növekedni a vadon élő vikunyák száma, úgy, hogy ma már nem kell attól tartani, hogy eltűnnek a Föld színéről.

A Szegedi Vadaspark dél-amerikai körútján mind a négy dél-amerikai teveféle látható, a vikunya és a tőle származó háziasított alpaka éppúgy, mint a vad guanakó és a hasonlóan termetes, szintén háziállat láma. Jelenleg a vikunyáknál és a lámáknál látható egy-egy fiatal egyed, de az alpakáknál is sokszor nevelkednek csikók.