Nem gyűjtök tárgyi emlékeket az utazásaimról, de ahol csak tehetem, szeretem lefotózni a különleges, csak az adott helyre jellemző közlekedési táblákat. Izland Thingvellir Nemzeti Parkjában a búvárok lemerülhetnek az észak-amerikai és az eurázsiai tektonikus lemezek közé, itt külön tábla figyelmezteti az autósokat, hogy vigyázzanak a zebrán átkelő búvárokra.

Új-Zélandon sok kiwi madarat csapnak el éjszakánként az utakon, ezért táblával próbálják felhívni a sofőrök figyelmét rá, hogy lassítsanak, mert olyan területen haladnak át, amit kiwik laknak. Srí Lankán egy jóval veszélyesebb, de lenyűgöző állat miatt készült külön közlekedési tábla – szabadon bóklászó elefántokra figyelmeztetik vele az autókat és buszokat.

Lelkesen kértem a sofőrünket, hogy húzódjunk le, amikor legközelebb ilyen közlekedési táblát lát, hadd csináljak egy képet róla. Meg is álltunk hamarosan, de táblát végül nem tudtam fotózni, annyira elvonta a figyelmemet a mellettünk hirtelen felbukkanó elefántcsorda. Először csak pár példányt lehetett látni a sűrű növényzeten át, de ahogy elindultak a műút másik oldalára, kiderült, hogy több tucat elefántról van szó.

Az élmény különleges volt és megismételhetetlen, de valójában veszélyes is. Szerencsére semmi nem adott okot az úton átvonuló állatoknak, hogy megvaduljanak, és a sofőrünk is résen volt; rögtön újra rátaposott a gázra, ahogy arra alkalmasnak ítélte a pillanatot. De itt meggyőződhettem róla, hogy Srí Lankán valóban nem csak nemzeti parkokban, fesztiválokon és elefántárvaházakban találkozhatunk ezekkel a lenyűgöző állatokkal, hanem akár karnyújtásnyira tőlünk is megjelenhetnek váratlanul.

Szakértők becslése szerint Srí Lankán a legnagyobb az egy négyzetkilométerre jutó elefántok száma. Egy 2011-es állományfelmérés során a szigetországban több mint 5800 példányt számoltak össze. Ez már növekvő tendencia az elmúlt évtizedek adataihoz képest, de még mindig alaposan elmarad attól a számtól, amit a 19. század eleji feljegyzésekben becsültek.

Aki Srí Lankán elefántokkal szeretne találkozni, jó pár lehetőség közül választhat. Díszesen felöltöztetett szerencsehozó állatokat láthat az évente megtartott Esala Perahera fesztiválon, árva és sérült elefántokkal találkozhat egy nekik kialakított árvaházban Pinnawalában, és természetes közegükben is láthatja őket a szigetország több nemzeti parkjában.

Szerencsehozó elefántok az ország legnagyobb ünnepén

Minden évben július-augusztus táján rendezik meg az Esala Perahera ünnepet Kandy szent városában. A fesztivál valószínűleg még esőváró ünnepként indult időszámításunk előtt, mára viszont egy ereklye a központi eleme. A legenda szerint Buddha fogát őrzik a Szent fogereklye templomában. Ezt viszik körbe a városon díszes menetben az Esala Perahera alkalmával. Az ünnep tíz napig tart, 2016-ban augusztus 8-18. között. A fesztiválon több mint száz, díszes ruhákba öltöztetett elefánt is halad a táncosokkal és dobosokkal. A hagyomány szerint szerencse éri azt, aki előtt megemeli az agyarát az egyik állat.

Elefántárvaház

Mára több elefántárvaház is működik Srí Lankán. A leghíresebb a Pinnawala, ahová 1975-ös alapításakor az erdőben magára hagyott kiselefántokat gyűjtöttek össze, és mentettek meg ezzel a biztos haláltól. A négy elefántborjúval indult, veszélyeztetett állatok fennmaradását célzó program mára kinőtte magát, több mint száz példány tartozik most hozzájuk. Ezzel Pinnawala a világ legnagyobb, fogságban tartott elefántokat gondozó intézménye.

Mivel ma már nem csak árván maradt és sérült példányok megmentésével foglalkoznak, hanem turistalátványosság a gondozásuk minden egyes lépése, sokakat inkább emlékeztethet a hely egy állatkertre, mint az elefántok természetes közegére. De a turizmusból származó bevételek nélkül valószínűleg nem tudnának egy veszélyeztetett alfaj fennmaradását célzó szaporító programot sem fenntartani.

A látogatást érdemes a napi rutinhoz alakítani: reggel fél kilenckor nyit a park, negyed tízkor a bébielefántok etetését nézhetjük meg, tízkor sétálnak le a gondozók a csordával a folyóhoz, ahol két órán keresztül zajlik a fürdetés. Több tucat elefánt egy folyóban, pálmafák a háttérben – már ez is képeslapra illő látvány, de aki bátor, kisebb alkudozás után egy felnőtt példány mellé is beállhat pár képre. A délutáni program hasonlóan alakul, negyed kettőkor etetik a kiselefántokat, kettőkor indul a csorda a folyóhoz, négykor pedig vissza. Az elefántárvaház este hatkor zár.

Nemzeti parkok

Azoknak, akiknek az árvaházi program túl szervezett, szívesebben vállalnak be egy kalandos szafarinapot, természetes élőhelyeiken Srí Lanka több nemzeti parkjában láthatnak közelről szabadon élő elefántokat.

Wimal Morapitiye Srí Lankáról származik, 25 éve él Magyarországon, húsz éve vezeti a Srí Lanka-i és egyéb ázsiai utazásokra specializálódott Jetwing Travel utazási irodát. Őt kérdeztük arról, hogy melyik nemzeti parkot javasolja leginkább, ha elefántot szeretnénk látni.

"Srí Lankát gyakran nevezik A kétezer elefánt országának is, mivel természetes élőhelyen népes populáció található. A Yala Nemzeti Parkban és az Udawalawe Nemzeti Parkban dzsipes szafari során találkozhatnak a turisták a vadon élő állatokkal" - mondja Wimal. De ad tippet a legbátrabbaknak is: "Habarana településen az elefántok hátára rögzített kosárban lehet egy félórás sétát tenni a környező vizenyős terepen, ami szintén élményteli egy európai utas számára." De kedvence az elefántárvaház: "Míg a nemzeti parkokban kizárólag a dzsipből figyelhet, fényképezhet a turista, az elefánt árvaház hatalmas területén etethetik és simogathatják is a lakókat."

Srí Lankát a Jetwing utazási iroda és a Turkish Airlines sajtóútján fedeztük fel.