A kéthetes kölykök minden idejüket anyjuk hátán töltik. Mivel újszülött korban az együttes testsúlyuk anyjuk 25%-át teszi ki, ráadásul folyamatosan gyarapodnak is, ezért a csapat többi tagja is besegít a kicsik hordozásába, nevelésébe. Így a tenyész nőstényen kívül egy hím és egy nőstény ivarérett állat is gondozza az aprósságokat - olvasható a Nyíregyházi Állatpark közleményében.

 A felnőtt tamarinok mindkét ivara tekintélyes méretű bajusszal rendelkezik, a hasonlóság miatt II. Vilmos császárról kapták a nevüket. Felfedezésükkor, 1907-ben még csak elejtett példányokat ismertek: a hosszú, lelógó bajuszt a preparátorok felfelé kunkorították, mivel azt feltételezték, hogy a bajuszvég felfelé áll, csakúgy mint a német császáré. A tévedésre csak néhány év múlva jöttek rá, amikor élő példányokat is láttak. De az állatokon ragadt a császárbajszú tamarin név.

 Az apró, 300 grammos állatok mindössze huszonöt centiméter hosszúak. Peru, Brazília és Bolívia erdőségeiben csoportokban élnek és főként a magasabb fákon mozognak. Kis méretük miatt ki tudnak mászni a vékonyabb ágakra is. Nagyrészt gyümölcsökkel, fák nedvével és nektárral táplálkoznak, fehérjeigényüket pedig a rovarokból fedezik.

Az úgynevezett karmosmajmok közé tartoznak, és rendszertani nevüket arról kapták, hogy a hátsó láb nagyujját kivéve, az összes ujjukon karmok nőnek köröm helyett. A karmokra azért van szükségük, mert apró termetük miatt az ágakat nem tudják ujjukkal átfogni, így éles karmaikkal kapaszkodnak a fák törzsén, és a fa kérgét karmaikkal megsértve jutnak hozzá a növényi nedvekhez is.

A karmosmajom-féléket régebben tévesen a sárgaláz és malária terjesztőinek tartották, ezért kíméletlenül irtották és nagy számban fogták be őket kutatási célokra. Napjainkban leginkább élőhelyeik pusztulása veszélyezteti őket.

A Nyíregyházi Állatpark Viktória házában a császártamarinok mellett négy másik karmosmajomfaj: a fehérarcú selyemmajom, a liszt-, a vöröskezű és a fehérajkú tamarin is meglátogatható.