Törpevíziló született vasárnap éjjel a Nyíregyházi Állatparkban - adta hírül az MTI.

A borjún az ilyenkor szokásos első orvosi vizsgálatot még nem tudták elvégezni a szakemberek, mert az anyaállat nagyon védi a kicsinyét, de a körülbelül öt-hat kilogramm súlyú kicsi az állatkert szóvivője szerint jó egészségnek örvend. Broutille, a tizenhat éves anyaállat nagyon gondosan, naponta négy-öt alkalommal szoptatja kicsinyét, aki kettő-négy hónapos korában kezd majd el szilárd táplálékot is fogyasztani, ami szénából, zöldség- és gyümölcsfélékből fog állni.

 A Nyíregyházi Állatparkban egyébként másodjára születik törpevíziló: 2011-ben látott napvilágot a bébi víziló nővére, aki az akkori feljegyzések alapján naponta mintegy negyed kilogrammal gyarapodott, így ennél az utódnál is hasonló értékeket várnak a gondozók. A Sóstó ZOO a nemzetközi fajmegmentési program keretében tartja ezt a veszélyeztetett fajt, jelenleg a Dániából érkezett apa, a francia anya, a négyéves nőstény és a kétnapos utód él az állatkertben.

 A kicsi ivarát még nem tudták megállapítani, de a park szakemberei abban reménykednek, hogy hím lesz, mert a törpevízilovaknál - valamilyen oknál fogva - sokkal több nőstény születik. Az anyaállat a párzás után hét hónappal egyetlen borjút szül, aki életének első heteiben még nem tud messzire menni, így anyja elrejti a sűrűben (elfekteti), és időről időre felkeresi, hogy megszoptassa. A kicsi születési súlya öt hónapos korában megtízszereződik, és az anyja hat-nyolc hónapos korában választja el.

 A törpevíziló az egyik legkésőbb, a 19. század végén felfedezett nagy emlősfaj, rokonát, a nílusi vízilovat már az ókorban is ismerték. Ennek oka, hogy a rejtőzködő életmódot folytató, félénk állat a vadászok által riktábban látogatott nyugat-afrikai esőerdők mélyén él. A kihalás szélén lévő, igen ritka állatfaj az ötször nagyobb, másfél tonnás nílusi rokonával ellentétben már csak nagyon kis területen él. Körülbelül két-háromezer egyed él közülük szabadon, állományukat pedig az erdőpusztítások, az élőhelyek csökkenése és a vadászat fenyegeti leginkább. A világ állatkertjeiben kevesebb, mint háromszáz egyedet tartanak számon, melyből száznegyven példány európai állatkertekben látható.