„Nem a végzet, vagy a sors hozott Afrikába, de nem is valami romantikus elképzelés. Mély vágy élt bennem, hogy a vadon élő állatokat lássam és velük éljek olyan környezetben, amelyet az ember még nem formált át a maga képére."

Amikor Dian Fossey hatéves volt, elváltak a szülei, a nevelőapjától nem sok szeretetet kapott. A magányos gyermek érdeklődése már ekkor az állatok felé fordult. A davisi Kalifornia Egyetemen állatorvosnak tanult, de a vegytan és a fizika kifogott rajta, ezért rehabilitációs pszichológus lett, testi fogyatékos és érzelmileg sérült gyermekekkel foglalkozott a Kentucky állam-beli louisville-i kórházban.

Dian Fossey, egy különc és vakmerő nő gorillák védelmében

1963-ban utazott el először Afrikába, ahol találkozott a híres antropológussal, Louis Leakeyval, aki elvitte a Virunga vidékére, ahol először látta természetes élőhelyükön a hegyi gorillákat. Már akkor megérett benne az elhatározás, hogy ott fog élni és dolgozni, mert teljesen lenyűgözték a barátságos és fenséges állatok. Négy év múlva a National Geographic Society támogatásával megalapította a Karisoke Kutatóközpontot.

A bennszülöttek Diant nyiramachabelli-nek, „az erdők magányos asszonyának" nevezték el. Dian jelentős anyagot gyűjtött össze a gorillák megfigyelésével, többek között neki köszönhetjük, hogy nem haltak ki a vidékről. Eleinte csak biztonságos távolságból figyelte őket, majd fokozatosan, sok türelemmel sikerült elfogadtatnia magát velük. Megtanulta utánozni a hangjukat és elsajátította a testbeszédüket, így az állatok egy idő után befogadták, mintha a családjukhoz tartozna. Órákon át ücsörgött közöttük, úgy tett, mintha falatozna a vadzellerből, és közben kurkászta őket.

Tudományos körökben is sokan bírálták, hogy állatszeretete túlmegy a normális határokon, módszerei heves viták tárgyát képezték. Gyűlölte a hegyi gorillákat pusztító orvvadászokat, akiket könyörtelenül üldözött: elkobozta a fegyvereiket és volt, hogy saját maga korbácsolta meg őket. A ruandai hatóságokkal is összetűzésbe keveredett, mert ellenezte, hogy megnyissák a parkot a turisták előtt. A vita odáig fajult, hogy Fossey azzal fenyegetőzött, ha turistát lát a kutatóközpont körül, lelövi.

Dian Fossey tragikus halála

1985. december 27-én Wayne Mcguire amerikai tudományos kutatót azzal ébresztették a helyiek, hogy az 54 éves Dian halott: koponyáját a homlokától az orrán át, a szája sarkáig húzódó mély, bozótvágó késtől származó seb roncsolta szét, a házát feldúlták. Diant négy nap múlva a központ kicsiny állattemetőjében temették el.

Kilenc hónap múlva vádat emeltek Wayne Mcguire és Emmanuel Rwelekana, a központ egyik dolgozója ellen, aki felakasztotta magát, Mcguire pedig az amerikai nagykövetség tanácsára a letartóztatást elkerülve elhagyta az országot, de távollétében elítélték. Ez egy koholt per volt, másoknak sokkal több okuk volt a gyilkosságra.

Fosseyt közeli barátai melegszívű teremtésnek írták le, akit odaadó munkája miatt a „majmok királynőjeként" emlegettek.

Diant nemcsak a gorillák megmentéséért szerzett érdemei miatt hagyott maradandó nyomot a világban, hanem mindannyiunk számára példaként szolgál bátorsága, céltudatossága és az elvei iránt tanúsított megingathatatlansága. 

A nevével fémjelzett alapítvány továbbra is küzd a gorillák fennmaradásáért. Életéről 1988-ban, Sigourney Weaver főszereplésével, Gorillák a ködben címmel forgatott filmet Michael Apted rendező.

 Ha többet szeretnél tudni a rejtélyes halálesetről, nézd meg az alábbi videót: