A globális felmelegedésnek olyan hatásai vannak, melyekre nem is gondolnánk. Az óceánok és tengerek bűvöletes kék színét is meg tudja változtatni. A kutatók szerint 2100-ra az óceánok színe zöldre változhat – és ebben nem a szennyezettség lesz a ludas.
A Kajmán-szigetek mentén hullámzó Karib-tenger megdöbbentő akvamarin színű. Több mint 1500 mérföldre, a Coney Island melletti Atlanti-óceán viszont már sötétebb árnyalatú kékes-zöld. A Sydney-i tengerpartot nyaldosó Tasmán-tenger pedig már most mély zöld színben hullámzik.
És ezekért az éles különbségekért most nem a környezetszennyezés okolandó, hanem a globális felmelegedés. Az óceánok és tengerek víztömegének színét azért érzékeljük kéknek, mert amint a fény visszaverődik, majd áthalad a vízen, a kék színt veri vissza a szemünkbe. De a mikroszkopikus algák és a fitoplanktonok típusának és mennyiségének változása színeltolódást hoz létre. Miattuk látjuk az óceánokat zöldnek, vörösnek vagy barnának.
A tudósok 20 évnyi műhold felvétel elemzése során egy érdekes dologra lettek figyelmesek, a hatalmas "kékség" mintegy 56%-a észrevehetően zöldebb árnyalatot öltött – olvasható a Köpönyeg.hu cikkében.
A tudósok most megpróbálják felhasználni ezeket a mikroszkopikus üledékeket az éghajlatváltozás jobb előrejelzéséhez.
Az óceánok színe az elmúlt években az éghajlattudomány létfontosságú mérőszámává vált, mivel nehéz, ha nem lehetetlen megmérni a felszíni hőmérsékletet a világ hatalmas óceánjain. Ehelyett az egyenletek a színt hozzákapcsolják a hőmérséklethez, és a műholdfelvételeket hőtérképekké alakítják. A floridamuseum.ufl.edu cikke szerint, ha megértjük, hogy mi határozza meg az óceán színét, az segíthet az éghajlatkutatóknak finomhangolni az egyenleteiket.
Azon túl azonban, hogy a szín változik – ami azért talán nem akkora csapás –, az eltolódás az óceánok táplálékláncában is meg fog mutatkozni, valamint az is biztos, hogy az említett fitoplanktonok annál inkább elpusztulnak, minél melegebb lesz a nagy víztömegek hőmérséklete.