Pontos kora nem határozható meg, mert még nincs elfogadott tudományos módszer a megállapítására. Egy fagyűrű-elemzés szerint legalább 2000 éves, a Krétai Egyetem tudósai pedig 4000 évesre becsülik. Vannak, akik szerint a közelében felfedezett két, geometrikus stílusú temető korából is ki lehet következtetni, amelyek Kr.e. 900–700 között épültek.

Gondoljunk csak bele! Ez a fa tehát nagyjából a Római Birodalom bukásától az olimpia 2004-es Athénba való visszatéréséig, és azóta is áll, rendíthetetlenül! Lenyűgöző! És még mindig termel olajbogyót!

A fa ágaiból koszorúkat fontak a 2004-es athéni és a 2008-as pekingi olimpia győzteseinek, visszatérve a hagyományokhoz, hiszen az ókori olimpiákon szintén ilyen koszorút kaptak a győztesek.

A fát 1997-ben védett természeti műemlékké nyilvánították, 2009 októberében pedig egy közeli, 19. századi házban avatták fel a Vouves Olajfa Múzeumot, amely az olajbogyó-termesztés hagyományos eszközeit és folyamatát mutatja be.

Krétán már legalább 3000 évvel ezelőtt termesztettek olajboyót kereskedelmi célokból. Az olívaolaj nagy szerepet kapott a különböző diétákban és az irodalomban is. Ennyi év után arra számíthatnánk, hogy a fa kiszáradt és terméketlen, azonban az oltásoknak köszönhetően továbbra is terem rajta olajbogyó.

A matuzsálemi korú fa törzsének kerülete 12,5, míg az átmérője 4,6 méter. Nézzétek, milyen barázdált és csavarodó a vaskos törzse, amelyen az idő nyomot hagyott!

A Vouves olajfa nem az egyetlen ősi fa a világon. A kaliforniai Fehér-hegységben található Great Basin szálkásfenyő például (Pinus longaeva) pontosan 4855 éves. Ez azt jelenti, hogy magja már időszámításunk előtt 2832-ben csírázott, miközben a korai mezopotámiai civilizációk városokat építettek és kereskedtek. Egy másik olajfának a korát, amelyet Libanonban „The Sisters" vagy „Sisters Olive Trees of Noé" néven ismernek, 6000 évesre becsülik. Ezek a fák túléltek háborúkat, világjárványokat, aszályokat és tüzeket – ez a rugalmasság igazi megnyilvánulása.

(forrás: mymodernmet.com, en.wikipedia.org)