A Karibi-térség Galápagosa: A Mona-sziget

Mona-sziget a Puerto Ricó-i szigetcsoport része, 57 négyzetkilométeres, 66 kilométerre nyugatra található Puerto Rico szárazföldi részétől. Természetvédelmi terület, amely néhány őrtől és biológustól eltekintve teljesen lakatlan. A sziget a sólyomcsőrű tengeri teknős egyik legfontosabb költőhelye, és olyan endemikus fajoknak is otthona, mint a Mona-szigeti leguán, a Mona-szigeti sárga vállú feketerigó és a Mona-szigeti Boa.

Bár a hely bővelkedik a lélegzetelállító strandokban, barlangokban és korallzátonyokban, alaposan fel kell készülnünk, ha szeretnénk meglátogatni. A szárazföldtől 3-4 órás hajóútra lévő szigeten nincsenek büfék és élelmiszerboltok, szóval minden ételről és italról nekünk kell gondoskodnunk. Természetesen szállodák sincsenek, de kempingezni engedéllyel szabad bizonyos helyeken.

Ázsia Galápagosa: A Sibuyan-sziget

A Sibuyan egy 445 négyzetkilométeres sziget, amely a Fülöp-szigetek része. Megalakulása óta elszigetelten fejlődött a többi környező földdarabtól, így nagy területe még mindig teljesen érintetlen. Emiatt a sziget a világ egyik legváltozatosabb és legsűrűbb erdejének ad otthont. Egy tanulmány szerint egyetlen hektáron 1551 fát és 123 fafajtát azonosítottak, amelyek közül 54 sehol máshol nem fordul elő a világon. Rengeteg madárfaj és gyümölcsdenevérfaj él itt, valamint számos emlős, hüllő és rágcsáló. Fontos megjegyezni, hogy 2005-ben bányászati tevékenység kezdődött, amely veszélyezteti a sziget élővilágát. 

Ausztrália Galápagosa: A Kenguru-sziget

Ez az 4406 négyzetkilométeres sziget 13 km-re délre fekszik Ausztrália szárazföldi részétől. A természetvédelmi területein élő figyelemre méltó fajok között szerepel a kis pingvin (ami nevéhez hűen a legkisebb pingvinfaj), a fényes fekete kakadu, a Kenguru-szigeti kenguru, a rövidcsőrű hangyászsün és a Kenguru-szigeti erszényescickány. A legtöbb látogató komppal érkezik a szigetre az ausztráliai Jarvis-fokról.

A Déli-óceán Galápagosa: A Macquarie-sziget

A Macquarie-sziget, vagy Macca az ausztráliai Tasmania része és a Csendes-óceán déli részén található, körülbelül félúton Új-Zéland és az Antarktisz között. A körülbelül 129 négyzetkilométer területű földdarab vadvilága hihetetlenül gazdag. Négy fókafaj több mint 80 ezer példánya tekinti a szigetet otthonának.

Tizenhárom tengeri madárfaj fészkel itt, amelyek közül kettő csak ezen a szigeten hajlandó szaporodni. A Macquarie összesen mintegy 3,5 millió tengeri madárnak ad otthont, ami miatt a BirdLife International nevű nemzetközi természetvédelmi szervezet ezt a helyet Madárvédelmi Területnek nyilvánította, 1997 óta pedig a világörökség része. Megközelítése nem egyszerű, legkönnyebben hajós körutazást szervező cégekkel vagy fotóexpedíciót szervező társasággal juthatunk oda.

Az Indiai-óceán Galápagosa: Szokotra

Szokotra egy négy szigetből álló szigetcsoport az Arab-tengerben, amely Jemen része. A kontinenstől való távolsága és 3797 négyzetkilométeres mérete körülbelül 700 endemikus faj menedékévé teszi. A szigetekről gyakran mondják, hogy semmihez sem hasonlíthatók a Földön. Az endemikus fajai közé tartozik a sárkányvérfa, az uborkafa, a szokotrai nektármadár és a szokotrai kaméleon.

Az észak Galápagosa: A kaliforniai Csatorna-szigetek

A Csatorna-szigetek egy nyolc szigetből álló csoport, amely közvetlenül a kaliforniai partoknál, Los Angelestől északra fekszik. Öt közülük (San Miguel, Santa Rosa, Santa Cruz, Anacapa és Santa Barbara) alkotják a Csatorna-szigetek Nemzeti Parkját, és környező tengeri területeiket a Csatorna-szigetek Nemzeti Tengeri Rezervátumaként védik. Az endemikus fajok közé tartozik a Csatorna-szigeteken található pöttyös borz, a San Clemente sikló és a szigeti róka. A környező vizek gazdag moszaterdőknek adnak otthont, és nem ritkák a szürke bálnák, a kék bálnák, a púpos bálnák és a kaliforniai oroszlánfókák a közelben.

Forrás: conservationatlas.org