A fák több mint egyharmada sehol máshol nem fordul elő a Földön: duzzadt törzsű, sárkányvért nedvedző, uborkát hozó fák, tömjénerdők jellemzik a fennsíkokból, part menti síkságokból és hegyekből álló vidéket. Az itt élő nép pedig úgy vigyáz a környezetére, hogy a sziget mind a mai napig a világ egyik legfontosabb, biológiai sokféleséget őrző területe.

Az Arab-félszigettől 380 km-rel délre, Afrika szarvától 240 km-rel keletre található jemeni Szokotra és a szomszédos három kisebb sziget, Abd al Kuri, Szamha és Darsza együttesen a világ egyik legváltozatosabb, legegyedibb növényvilágú szigetcsoportja. 825 növényfajnak ad otthont, amelyek közül 308 (37%) endemikus, ami azt jelenti, hogy sehol máshol nem található meg a Földön. A szigetvilágot 2008-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

A legnagyobb sziget, Szokotra körülbelül 132 km hosszú és 49 km széles, összterülete 3796 négyzetkilométer. Topográfiailag három fő zónára osztható: a tengerparti síkságokra, egy mészkőfennsíkra és a Hagghier-hegységre. Félsivatagi éghajlatú, az átlaghőmérséklet 25 fok felett van. A magasabban fekvő szárazföldi területeken általában több csapadék esik, mint a part menti síkságokon. A júniustól szeptemberig tartó monszun idejét rendkívül erős szél és magas vízállás jellemzi.

Az elefántot is elbíró ragadozómadár otthona

Szokotra már az ókortól kezdve a gyógyító, aromás gyantáiról, és egy másik gyantaszerű anyagról, a csak itt előforduló növényfajoktól származó mézgáról volt híres. Úgy tartották, hogy itt terem a világ legjobb aloéja, emellett a borostyánjáról, a pézsmájáról, gyöngyeiről, valamint az arab-tengeri hajózásban betöltött központi szerepéről is ismert volt.

A szigetről már az ókori görögök és rómaiak is tudtak. Innen szerezték be a tömjént, a mirhát, az aloét, de az úgynevezett sárkányvér gyantát is, amellyel a gladiátorok a sebeiket gyógyították. De nem csak a gyógyító balzsamok földje volt ez, hanem a varázslók, dzsinnek és szörnyek otthona is. Platóntól Marco Polóig léteznek beszámolók mitikus lényeiről, a világ leghatalmasabb varázslóiról, repülő kígyókról, a hegyei között fészkelő főnixről, és a közel-keleti mitológiákból ismert fantasztikus roc madárról, amely olyan hatalmas, hogy egy elefántot is könnyedén a levegőbe emel.

Bár ezek a lények csak a mítoszokban léteznek, de a sziget továbbra is a biológiai sokféleség ékköve, és az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) a biodiverzitás és a vadvilág megőrzése szempontjából a világ 5 legfontosabb szigete közé sorolta.

Flóra és fauna és a helyi őrangyalaik

Eddig több mint 835 különböző növényfajt jegyeztek fel a szigetvilágból, amelyek közül 308 csak itt fordul elő a világon, vagyis a növények 37%-a endemikus. Ez a hosszú geológiai elszigeteltségének és a zord éghajlatnak köszönhető: az uralkodó vélekedés szerint a furcsa kinézetű növények egy része egy sokkal nagyobb földtömeg ősi maradványai, és azért maradtak fenn, mert a Hagghier-hegység több millió éve nem került teljesen víz alá.

A szigetvilág egyik leghíresebb növénye a latin nevén Dracaena cinnabari, azaz a sárkányvérfa. Azért nevezik így, mert a kéreg bármilyen sérülésre mélyvörös folyadékot enged ki a hegből. A sziget egy másik nagy múltra visszatekintő növénye a tömjénfa. A huszonnégy tömjéntermelő fajból nyolc csak a Szokotra-szigetvilágban található meg. Sok szokotrai fafaj dagadt törzset növesztett, amely vizet tárol, hogy segítse a növény túlélését a száraz környezetben. Valószínűleg a leghíresebb közülük a sivatagi rózsa, latinul Adenium obesum socotranum. Ugyanilyen érdekes az uborkafa, a Dendrosicyos socotranus, az uborkacsalád egyetlen fás tagja és a szigetvilág egyik legmagasabb fája.

Szokotra állatvilága is lenyűgöző, a sziget 225 madárfajnak ad otthont, amelyek közül 6 endemikus, köztük a szokotrai szuharbújó vagy a szokotrai nektármadár. Ezen kívül számos, több mint 45 fajhoz tartozó vándorló madár állomásozik itt minden évben, mint például a flamingók, kócsagok, gémek és sirályok. Dögkeselyűből itt él a legtöbb a világon. A 190 pillangó- és 600 rovarfajnak 90%-a endemikus, a 22 hüllőfajból pedig 19. A házi kecske, a birka, a tehén és a teve is gyakori a szigeten, de az egyetlen őslakos emlős a denevér. Ha pedig szerencsések vagyunk észrevehetünk egy-egy cibetet is. A part menti halak, korallok, rákfajok, puhatestűek és algafajok száma is igen magas, a sziget északi részén pedig tengeri teknősök fészkelnek. Egy endemikus édesvízi rák, a Potamon socotrensis is gyakori a vízfolyásokban.

Szokotra az ember számára kihívásokkal teli és gyakran ellenséges hely, de az 50 ezer helyi lakos megtanult fenntartható módon együtt élni a természettel. Generációk óta szeretettel őrzik szigeteiket, és odafigyelő gondoskodásuknak köszönhető, hogy az élővilág ilyen érintetlenül megőrződött. Összetett hagyományaik, amelyek szabályozzák az állatállomány és a legelő gazdálkodását, a vízhez és a takarmányokhoz való hozzáférést, valamint általában a növény- és állatvilág kiaknázását, nagyban hozzájárultak a szigetek biológiai sokféleségének megőrzéséhez.

Forrás: Welcome to Socotra