Az utóbbi években Eurázsia északi térségeiben is késik, illetve a klímaváltozás előtti időszakhoz képest jóval enyhébb, hómentesebb a tél, ezért a hó elől délebbre húzódó énekesmadár-csapatok is később vagy kisebb számban érkezhetnek a Kárpát-medencébe, késnek vagy elmaradnak az inváziós fajok (fenyőrigó, fenyőpinty, csonttollú, keresztcsőrű) - olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közleményben.

A témával kapcsolatban rengeteg kérdés érkezett hozzájuk a napokban olyan érdeklődőktől, akik már nem csak hobbi szinten űzik a madármegfigyelést. Éppen ezért az MME kiadott egy összefoglalót, amiben a lehetséges okokat részletezte. 

Az MTI-nek eljuttatott anyag szerint a mostani, hazánkra is jellemző enyhe, fagy- és hómentes késő őszökön és teleken a madarak könnyebben találnak táplálékot, ezért kevésbé húzódnak be a lakott területekre. Ez is az egyik oka lehet annak, hogy nem látjuk és halljuk az énekesmadarakat.

A jelenség harmadik összetevője pedig az őszi madárvonulás. Az etetési időszak november-decemberi kezdetekor a magyarországi vonulók és részleges vonulók (például fekete rigó, vörösbegy, erdei pinty, énekes rigó) már elhagyták az országot.

Továbbá a hazánkban tartózkodó énekesmadarak általános túlélési viselkedése az, hogy a közeledő hidegfront elől (amit egy-két nappal korábban, akár ezer kilométernél is nagyobb távolságról érzékelnek) szinte egyszerre a délebbi országokba húzódnak.

Ezeknek a hatásoknak - késő vagy kimaradó északi vonulók és délre húzódó hazai telelők - az együttese okozza azt az érzést, hogy az ország szinte kiürül, nemhogy látni, hallani is alig lehet az énekesmadarakat, és az etetők jelentős része kong az ürességtől vagy a megszokotthoz képest kevesebb madár és faj jelenik csak meg a kihelyezett élelmen. Az etetőket látogató madarak viselkedésének nemcsak ilyen évenkénti eltérései vannak, a bioritmus egy-egy évadon, sőt egy-egy órán belül is jelentősen eltérő lehet.