A kereskedelmi célú bálnavadászat tetőpontjára, az 1960-as évek elejére már csak mintegy 1500 hosszúszárnyú bálna maradt az ausztrál vizekben. A kihalás szélére sodort faj vadászatával 1963-ban felhagytak, 1965-ben pedig globálisan védetté nyilvánították a hosszúszárnyú bálnát. Napjainkban 40 ezresre becsülik az ikonikus cetfaj ausztráliai populációját.

Éppen ezért döntött úgy a veszélyeztetett fajok tudományos bizottsága, hogy levehetik végre a hosszúszárnyú bálnát a veszélyeztetett fajok listájáról Ausztráliában.

A környezetvédelmi miniszter szerint, aki a témában nyilatkozott, a listáról való levétel nem jelenti a faj védelmének megszüntetését, csak a fajmegmentési erőfeszítések sikerének elismerését. "Jelzi, hogy milyen eredményt lehet elérni koordinált cselekvéssel, és a remény üzenetét küldi sok más faj esetében is" - mondta.

A hosszúszárnyú bálna kétféle állománya, a keleti és a nyugati szaporodik és vándorol az ausztrál vizekben. Vándorló fajként védett marad, a tengeri emlős megölése, megsebesítése, adásvétele, tartása vagy áthelyezése egyik helyről a másikra továbbra is bűncselekmény.

A veszélyeztetett fajok listájáról való levétel nem mindenki szerint jó ötlet. A természetvédők szerint ugyanis a klímaváltozás továbbra is komoly veszélyt jelent az ausztráliai populációra. A tekintélyesa állatvédő szervezet, a Humane Society pedig kerekperec kimondta, hogy "rövidlátónak" tekinti a döntést.

Amint egy korábbi hírben már írtunk róla, a hosszúszárnyú bálnák 12-16 méteresre nőnek meg, súlyuk elérheti a 30 tonnát. Egy szokványos évben májusban kezdődik a bálnaleső szezon. Ekkor bálnanézőhajók sokasága tolong a legjobb helyekért a kelet-ausztráliai partoknál azért, hogy megnézhessék az Antarktiszról a Nagy-korallzátonyhoz ellésre érkező bálnákat. Tavaly korábban nem látott méretű bálnacsordákat észleltek az ausztrál partoknál.