A házi méhek segítői

Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerülnek ki. Ezek nem támadékony rovarok, és nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni. A közvélekedéssel ellentétben ők alkotják a beporzó rovarok legnépesebb csoportját, hiszen ezt a munkát alapvetően nem a házi méhek, hanem ezek a rovarok látják el – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület weboldalán.

Amíg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra – még inkább az ember által biztosított kaptárakra – van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezek lehetnek partfalak, korhadó fák, talaj lyukai, oda falazzák be az utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a lárvák számára viszont megbénított rovarokat, hernyókat, pókokat halmoznak fel, majd erre teszik a petéiket, a bölcsőket pedig sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét. 

Méhecskehotel avagy darázsgarázs?

Mi a különbség a kettő között? Gyakorlatilag semmi. Az eszköz a több mint tíz évvel ezelőtti bemutatásakor kapta a szándékosan figyelemfelhívó darázsgarázs nevet, mert magyar nyelven a méhgarázs kimondva könnyen érthető mélygarázsnak, ami felesleges félreértésekhez vezethetett volna. Időközben megszületett a méhecskehotel elnevezés is, ami szakmailag azért pontosabb, mert ezekbe főleg magányos méhek (ezen belül is az Osmia nembe tartozó kőműves méhek) képviselői költöznek be.

Készülhetnek az új otthonok

A magányosan élő méheknek és darazsaknak mi is tudunk segíteni, ha mesterséges bölcsőket készítünk, amiben szaporodni tudnak. Az első méhek akár már a február végi enyhe, napsütéses napokon is felbukkanhatnak, ezért a méhecskehoteleket érdemes március elején kihelyezni. Ezt követően a rovarhotelek forgalma április-májusban a legnagyobb, és bár júniustól jelentősen alábbhagy, a nyár második felében ismét számíthatunk vendégekre.

Manapság már egyre többféle, jópofa, ház- és egyéb formájú apró rovarhoteleket is láthatunk, és csupán a fantáziánk szabhat határt, hogy miből készüljön és milyen formárjú legyen. Mindenesetre a méhecskehotel cseppet sem bonyolult megépítésére alkalmas lehet minden 2–10 mm átmérőjű, legalább néhány cm hosszúságú, cső alakú anyag (pl. nád-, órás olasznád- és bambusznádszál-darabok), tárgy (pl. egyes régi téglatípusok), illetve bármely olyan anyag (építési gerendamaradékba és tűzifa kugli), amibe lyukak fúrhatók. 

Aggodaomra nincs ok, támadékony fajok nem költöznek be a méhecskehotelbe! A fájdalmas szúrású, családokban élő darazsak és a házi méhek nem tudnak beköltözni ezekbe a szűk járatokba, mert itt egyszerűen nincs hely a lépek megépítésére, tehát a méhecskehotel nem vonzza oda ezeket!

Így álljunk neki!

A legegyszerűbb darázsgarázs elkészítéshez tehát nem szükséges szakértelem, csak egy kiszáradt fatuskó, illetve fa vagy fém megmunkálására alkalmas fúrószár, valamint akkus vagy vezetékes elektromos fúrógép, amelyek segítségével például egy feldarabolt fatörzsbe 10, 8, 6, 4, és 2 mm vastag lyukakat fúrhatunk. (Ezek közül legtöbb lakója a 8-10 mm-es furatoknak van). Ha mindez a rendelkezésünkre áll, fél-egy óra alatt százas nagyságrendben készíthetjük el a lakóbölcsőket a méhecskehotelben. Nézzétek, hogyan is fest ez a gyakorlatban!

Ha nincs fúrónk, vagy más, szintén egyszerű rovarotthont kszítenénk, akkor készíthetjük bambusznádból is. A hüvelykujj vastagságú bambusznádszálakat 30–40 cm-es darabokra vágva, majd ezeket kötegekbe kötve is méhecskehoteleket kapunk. Készülhet még nádszövetből is, ha szorosan összecsavart, 10–20 cm vastag nádszövetből finomabb fogazatú fűrésszel (a vasfűrész is jó) vágjunk le egy 30–40 cm hosszú darabot, majd a két végén szorosan összerótozzuk, végül egy megfelelő vastagságú dróttal, ágacskával vagy szeggel kitágítjuk ki a nádszövet mindkét oldalán a nádszálak üregeit. A nádszövetből készült méhecskehotel zsinórral függesztve vagy virágágyásba állítva is kihelyezhetjük.

A szorgos lakók saját maguk takarítják ki az otthonukat

Kell takarítani, évente cserélni a méhecskehoteleket? Ez alapvetően nem szükséges, mivel a rovarok évről évre kitakarítják, tatarozzák a bölcsőjáratokat, ráadásul több száz vagy akár több ezer 2–10 mm-es furat kitakarítása technikailag is közel kivitelezhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor óhatatlanul a pusztulását okozhatnánk a járatokban megbúvó, telelő rovaroknak, pókoknak.

Ha elkészültünk, esőtől védett, lehetőség szerint keleti-délnyugati fekvésű ablakpárkányra, erkélyre, tornácra, eresz alá helyezzük ki, ahova legalább néhány órán keresztül odasüt a Nap, és ahol a beverő csapadéktól is védve van a méhecskehotel. Érdemes lábakat is készíteni, amivel elkerülhető az aljának a nedvesedése, korhadása.