A Daganatos Kerékpáros őszintén beszél fájdalmairól, jótékonykodásról és a kerékpározás testi-lelki gyógyító erejéről.
Zsiga Csaba, a Daganatos Kerékpáros betegsége és felépülése
Őszinte interjú
Daganatos Kerékpáros néven ismeri az ország, mióta diagnosztizálták nála a betegséget és többszörös rák-túlélőként körbetekerte az országot és persze lakóhelyét, a Balatont. Adományokat gyűjtött az ebben a betegségben szenvedő gyerekeknek. Zsiga Csaba a legnehezebb időszakáról, a felépülésről is mesél.
Interjú a Daganatos Kerékpárossal
– Az Év Embere-szavazáson korábban jelölt voltál, de nem te lettél a megyei győztes. Az előkelő, második helyen végeztél a Mediaworks által szervezett megmérettetésen. Mit jelent számodra ez a jelölés?
– A Mediaworks rendkívül színes jelölt-palettát állított össze Somogy vámegyéből. Örültem, hogy bekerültem, mert minden alkalmat megragadok, hogy felhívjam a figyelmet a rákkal való küzdelemre.
– Mindenki a Daganatos Kerékpáros néven ismer. De már korábban, a betegséged előtt is rengeteget bicikliztél.
– Bár egészségesen is a nagy távokkal és az adománygyűjtéssel hívtam fel magamra a figyelmet – 500-1000 kilométert tekertem, körbebicikliztem az országot, volt, hogy a Balatont négyszer is egymás után.
– Hogyan tudod felhasználni a betegségedet a missziód során?
– Épp egy adománygyűjtő bringázáson vettem részt, amikor megtudtam, hogy diagnosztizálták nálam a betegséget. Gyakorlatilag már akkor is önmagamért tekertem. Ha egy egészséges ember tette volna meg ezeket a távokat, nem biztos, hogy ekkora hatást ért volna el.
– A bringázás tartotta benned a lelket a betegség legrosszabb fázisaiban is?
– Akkor is felülök a bringára, ha fájdalmaim vannak, mert teljesen kikapcsol. Főként a hosszabb távok tudnak feltölteni és olyankor csak befelé, önmagamra koncentrálok.
– Mit adott hozzá a bringázás az életedhez?
– A kerékpár nem csak eszköz, hanem életforma is. A tekerés harmóniát teremt a test és a lélek között, így nem véletlen, hogy valódi függőséget okoz. Szeretném, ha ezt egyre többen megtapasztalnák. A tekerés önbizalmat ad, kiegyensúlyozottá tesz és elvisz a mindennapoktól oda, ahol több figyelmet fordíthatunk önmagunkra. Ez pedig a testi-lelki gyógyuláshoz is hozzájárul.
– Az emberek sokszor hivatkoznak az időhiányra.
– Mi lenne, ha diagnosztizálnának valakinél egy olyan betegséget, amely miatt egyik napról a másikra kell félretenni az addigi életed? A kórházban, infúzióval, kilátástalan helyzetben vergődve. És nem lenne más választásod. Akkor akkor is azt mondaná, hogy nincs ideje betegnek lenni?
– Hogyan dolgoztad fel lelkileg a daganatos betegséget?
– Egyesek pszichológushoz mennek, én kiírtam magamból mindent, ez volt a terápiám.
– A víz – így a Balaton is – hozza-viszi az energiákat, jókat és rosszakat is. Fonyódi lakosként érzékeled ezt?
– A betegségem óta teljesen más szemmel tekintek a Balatonra.
– Miben nyilvánul meg ez a szemléletváltás?
– Nem foglalkoztam azzal, hogy mennyire a szép naplemente vagy hogy csodálatosak a levendulamezők. Aktívan vadásztam is. A betegségem óta, immár négy éve nem öltem állatot.
– Mennyi idő alatt tekered körbe a Balatont?
– Hét óra alatt körbe lehet tekerni a Balatont, attól függ, hogy milyen a széljárás. Csapatban is más, mert akkor húznak a többiek. De ha egyedül indulsz el, korán kelsz és jól megnyomod, akkor akár öt óra húsz perc alatt is körbe lehet menni.
– Merre szeretsz tekerni a Balatonnál?
– Fonyód a kedvencem. Ha elindulok a háztól, feltekerek a hegyre most átadott, gyönyörű, új Szaplonczay-sétányhoz és csodálom a kilátást. Magyarország legszebb sétánya lett a fonyódi.
– Mit gondolsz a négy évszakos Balaton víziójáról?
– A Balaton egész évben felkapott hely lehetne. Sokan próbálkoznak is a négy évszakos Balaton megvalósításával – a likeBalaton.hu is rengeteget ad hozzá. De nagyon nehéz az emberek gondolkodását megváltoztatni ezen a téren. Az iskola végétől augusztus 20-ig tart a szezon és vége. Onnantól már csak a hétvégék vannak – ha szép az idő.
– Mi a terved a közeljövőben a bringázás terén és egyáltalán az életben, a jótékonykodás terén?
– Továbbra is gyűjtök a daganatos gyerekeknek a pécsi Eurakvilo Alapítvánnyal együttműködve olyan eszközökre, amelyekre a beteg gyerekek kezeléséhez szükség lehet.
– A bringázással mi a legfontosabb üzeneted?
– A kórházi kezelés után, amint tehettem, bringára ültem. Szeretném arra sarkallni az embereket, hogy sürgősen mozduljanak meg az egészségük érdekében.
A következő videóban látszik, hogy mekkora távokat biciklizik Csaba: