Az internet számos vadhajtást tár elénk: hol Martha Stewart bénázásán röhög, mikor az általa a Twitterjére lekattintott ételköltemények egy hányáshoz hasonlítanak, hol pedig érdekes elemzést közöl arról, hogyan duplázódott meg a vendégek étteremben töltött ideje az okostelefonok korában.

Ami engem illet, mindig is képes voltam átrendezni a fél asztalt, hogy a kompozíció tökéletes legyen, megkérni embereket, hogy vegyék ki a képbe lógó végtagjaikat, vagy éppen tegyék be aranymetszésbe a színben passzoló használati tárgyukat. Főleg külföldön. Mintha a szokatlan ételekről, és az étkezés hangulatáról készült képek még a nevezetes épületeknél is jobban bizonyíthatnák mindenki számára (velem az élen), hogy valahol jártam, és klassz dolgom volt.

Mindezt sosem csináltam teljesen fesztelenül, elvégre még a magam számára is kicsit érthetetlen, tulajdonképpen mit művelek ilyenkor az asztalnál. A BuzzFeed alkalmi ételfotósokról készült, parádés válogatása (25 embertípus, akik fotózzák az ételt ahelyett, hogy megennék) viszont most egy időre biztos helyre teszi a dolgot: a kajafotózás emberi, esendő és mindenekelőtt végtelenül vicces pillanatainak görbe tükre. Nagyon tanulságos.

De lássuk, mit gondolnak erről, akik szerint ez az egész egyáltalán nem olyan nevetséges! Például az éttermek vezetői, a pincérek vagy az asztaltársaságok. Noha idegesítő vendégekről sokszor esett már szó a Travelón, úgy tűnik, bizonyos szemszögekből nézve a neveletlenség egy különös válfajával állunk szemben.

A New York-i Craigslist tavaly nyáron tette közzé egy forgalmas étterem nem reprezentatív felmérésének eredményét a vendégek szokásainak változásáról. A PetaPixel portál is foglalkozott az anyaggal, ahogyan írják, az étterem vezetősége biztonsági videókat áttekintve jutott arra az eredményre, hogy az ételek fotózásával és az okostelefonok bámulásával töltött idő drasztikusan, körülbelül kétszeresére nyújtotta meg az éttermi tartózkodás hosszát az elmúlt évtizedben.

Míg 2004-ben az átlag vendég körülbelül nyolc perccel belépés után már túl volt a rendelésen, majd megkapta és megette az ételét, fizetett, és összesen 1 óra és 5 perc után már ment is, addig egy 2014-es betérő komplex koreográfiát kivitelez körülbelül 1 órás és 55 perces látogatása alatt. Amellett, hogy például az emailjeit nézi az étlap helyett, és így a pincér csak harmadik próbálkozásra tudja felvenni a rendelést, az étel fotózása és azonnali megosztása is jelentős lassító tényező.

 A lassítás pedig, mint Gordon Ramsay műsoraiból is tudjuk, sem a gondosan elkészített ételeknek, sem a személyzetnek, sem összességében az étterem költségvetésének nem tesz jót.

A témában legtöbbet hivatkozott 2013-as New York Times-cikk nyilatkozói, főként felső kategóriás éttermek képviselői leginkább a többi vendég nyugalmát féltették az Instagram-őrület kellős közepén. És ez ma sem irreleváns felvetés. A fotózással járó rendetlenség, vakuzás, miniállványok használata, a felállva, neadjisten széken állva exponálás David Bouley séf szerint teljesen tönkreteszik a hangulatot. Így muszáj volt határt szabni a fotózásnak, hogy egy eredetileg decensnek szánt vendégtér ne változzon cirkusszá.

A másik nagy probléma az ételek megjelenése a fotókon. Az aktuális marketingtrendek szerint egy vendéglátóhely csak jól jár, ha támogatja a fotózást és megosztást, ám az ételek alkotói korántsem mindenáron adják erre áldásukat. Egyrészt a gondosan kikísérletezett kreációk meglepetésértéke veszhet el a például a hat hétre előre asztalt foglaló vendégek számára, másrészt egy borzalmasan sikerült amatőr fotó sokat ronthat a kemény munkával kialakított összképen.

A kevés fény, egy rosszul megválasztott látószög, a rosszul kalibrált színek, a művészi filterezés vagy egy nagy telibevakuzás az aszpikos marinált heringen az étteremre nézve inkább kínos. Mi sem szeretjük, ha valaki előnytelen pózban vagy mimikával posztolgat rólunk, tönkrevágva a jól, vagy legalábbis szerintünk jól felépített virtuális identitásunkat (melynek nyilván részei az általunk megosztott kajafotók és a Foursquare- vagy Swarm-becsekkolások is).

A Bouley Étteremben épp ezért például lehetőség van a szervírozott étellel visszamenni a konyhába, és a márványasztalon elfogadható képeket készíteni a megosztáshoz. Így mindenki jól jár, a vendég pedig még egy kulisszák mögötti élménnyel is gazdagabb lesz.

A francia séfek szerint az éttermi fényképezés elképesztő udvariatlanság, és egyben szellemi tulajdonuk megsértése. Alexandre Gauthier-nek, egy észak-franciaországi konyhafőnöknek például elege lett belőle, hogy a vendégek egy posztért cserébe hagyják az ételeket kihűlni, és fotozást tiltó ábrát tetetett az étlapra. Mint mondta: „Szeretném, ha az emberek elsősorban a jelenben élnének. Twittelni lehet étkezés előtt és után is, de a kettő között tartsanak szünetet, és egyenek már!"

 2015-ben a jelenséget hivatalosan is foodporn, azaz kajapornó néven illik emlegetni, a gasztromarketing szakemberek pedig felhívják a figyelmet a Z generáció növekvő igényeire. A vendéglátósokat – akik közül sokan elutasítják a digitáliát – például a tabletes rendelés bevezetésére és Instagram-érzékeny tálalásra buzdítják, egyúttal jelezve, hogy a csúnyafotókat és az igénytelenséget kerülni kell: nehogy egy-egy internetes közösség céltáblájává váljanak.

A témában rejlő további patronokat egy nemrég piacra dobott egy iPhone 6-alkalmazás is jelzi, amely egyenesen az ételek 3D-ben való megörökítését teszi lehetővé.

Szociális lényekként azonban akkor sem illik figyelmen kívül hagynunk egy-két alapszabályt, ha nem tartozunk a legelőkelőbb éttermek célközönségébe, vagy nem érdekel minket, mit gondol néhány francia szakács.

Első körben ki-ki megpróbálhatna visszaemlékezni, miért is jó vendéglőbe menni; de ha nagyon nem megy már semmi a non-stop telefontapizás nélkül, és a BuzzFeed listája sem tántorított el senkit a lelkes kattintgatástól, legalább néhány dologra figyeljenek.

1. Kapcsolják ki a telefon jelzőhangjait, és a rekeszhang-imitációt. A harmadik pittynél még a gyomor is ökölbe szorul. Fontosnak lenni jó, de a zavartalan emésztés fontosabb.

2. Ne vakuzzanak – ettől a fotó is ronda lesz, és bármilyen hihetetlen, az atomvillanások simán kizökkentenek másokat, különösen, ha amúgy a nyugodt hangulatfényeket preferálnák.

3. Próbálják meg kibírni az instagram-filterek válogatását és a posztolást hazáig, mert amíg bindzsiznek, tönkremegy az étel. Tiszteljék a szakácsot azzal, hogy munkája eredményét a lehető legfrissebb állapotában kóstolják meg, a pincért pedig ne akadályozzák, vagy tartsák fel feleslegesen.

4. Nem utolsósorban tiszteljék saját emberi mivoltukat, adják meg a módját a táplálkozásnak, és inkább az ízlelőbimbóikkal élvezzék az ételek legjobb pillanatait. Frontlencsével és fénymérővel csak keveseknek adatott meg őket elcsípni, ha egyáltalán igazi ételeket fényképeznek, és higgyék el, ez jobb is így.