Trópusi tájakra utazik idén télen? Ne sajnálja a pénzt és időt az oltásokra, életet menthetnek. Mert lehet, hogy drága a huszonötezres oltáscsomag, és macerás folyamatosan fújkálni a szúnyogriasztót, de még mindig jobb, mint hazaérkezés után hetekig a trópusi fertőző osztály vendégszeretetét élvezni.
„Az első napokban negyven fokos lázam volt, rettenetesen fájtak a végtagjaim, és folyamatosan olyan érzésem volt, mintha valaki a két fülemen két botot egymás felé tolna befelé folyamatosan. A hatodik nap éjjelén azt álmodtam, hogy táncolok és tapsolok, nagyon viszket a talpam és a tenyerem. Amikor felébredtem, a bőröm kékes-lilás-pirosas volt" – meséli Lilla, aki thaiföldi nászútján kapta el az egzotikus helyekre utazók egyik rémét, a dengue-lázat. Mivel a tél a trópusi nyaralások szezonja, utánajártunk, hogyan érdemes felkészülni egy távoli nyaralásra, mire kell út közben odafigyelni, és mi vár ránk, ha mégis megtörténik a baj.
Oltáscsomag Thaiföldre: huszonötezer
Ha behunyjuk a szemünket, és egzotikus nyaralásról álmodozunk, hófehér homok, hajladozó pálmafák, szivárványszínű koktélok és tengeri herkentyűs ételek képei derengenek fel előttünk. Ami garantáltan eszünkbe sem jut, az az infúzió, az oltások vagy a kórházi ágyak. Pedig így is végződhet az utazás, ha nem figyelünk oda a fertőzések megelőzésre. Bár a legtöbb helyre csak ajánlott oltások vannak, és a hatóságok nem ellenőrzik meglétüket, a saját nyugalmunk és egészségünk érdekében érdemes őket beadatni.
Az, hogy hány oltást kell kibírni, és mindezért mennyit kell kifizetni, nagyban függ a célpontunktól. Példának álljon itt a magyarok körében egyik legnépszerűbb télből-nyárba úti célba, Thaiföldre ajánlott oltáscsomag. Tegyük fel, hogy valaki két hetet tölt ott az idei télen. Pár napot Bangkokban nézelődik, majd valamelyik népszerű nyaralószigeten pihen. Emberünk nem veti meg a különleges ételeket, szívesen kóstolgat egzotikus fogásokat. Neki mire érdemes odafigyelni, és mennyibe kerülnének az oltásai? – kérdeztük a Budai Oltóközpont védőoltás-specialistáját, dr. Béres Zsuzsannát.
„Az oltási terv elkészítésénél fontos az életkor, a célországban eltöltött idő, az ottani aktivitás (hátizsák, luxus szálloda), korábbi oltások megléte, és az esetleges krónikus betegségek. Egy ilyen út kapcsán javasolt a hepatitis oltások (A és B) megléte, egy kombinált diftéria-tetanusz-polió kombináció, tífusz, és bizonyos esetekben (30 év alatt, egy hónapnál hosszabb kint-tartózkodás esetén) egy tokos baktérium elleni védelem, amely agyhártyagyulladást okozhat. Malária esetében az egész ország alacsony kockázatú, elvben a megfelelően alkalmazott és kiválasztott riasztószer megfelelő védelmet jelenthet. Az oltások ára eltérő lehet, hiszen az 1985 után születettek már hepatitis B-re védettek. Az oltások ára összesen 25 ezer forint körül lehet, oltóanyag típustól függően. Az utcai árusok kínálta ételek a gyomorrontás megelőzése érdekében elvben kerülendők, így az egzotikus fogásokat érdemesebb ellenőrzöttebb keretek között (szállodában, étteremben) kipróbálni" – tanácsolja a doktornő.
Sokan idegenkednek az oltásoktól a feltételezett mellékhatások miatt, pedig a szakértő szerint nincs különösebb kockázatuk. Az oltások beadása után néhány embernél jelentkezhet láz, levertség, rossz közérzet, de ezek csupán átmeneti jellegűek, néhány napon belül elmúlnak. Az oltás helye fájhat, esetleg kissé piros, duzzadt lehet, de ezek elhanyagolható kellemetlenségek ahhoz képest, hogy milyen betegségeket hozhatunk haza.
Csak addig legyintünk, míg nem éltünk át hasonlót
Persze aki még nem esett át trópusi betegségen, könnyen legyinthet: ugyan, egy kis lázba vagy hasmenésbe nem halok bele, nem kell nekem se oltás, és a szúnyogokat sem fogom túlaggódni. De a bevezetőben idézett Lillát hallgatva mégis inkább a szükséges orvosságok, oltások és szúnyogirtók beszerzésére szavaz az ember. Lilla ugyanis így mesél nászútjáról, mely életre szóló emlék lett számára, bár nem azért, amire előzetesen számított:
„A felkapott turistacélpont, Phuket mellett egy csendesebb falucskában laktunk, és igazából senki sem tudja, hogyan betegedtem meg. A dengue-láz szúnyogcsípéssel terjed, és bár felszerelkeztem szúnyogirtóval, minden ott töltött napra elkönyvelhetek körülbelül tíz csípést. Három olyan helyen jártam, ahol nagyobb esély lehetett a megfertőződésre: a Phang Nga nemzeti park nagyon elszigetelt és eldugott településein, a falu, ahol megszálltunk, helyiek lakta részén, illetve a tengerparton, ahol apály idején a mocsárban a helyiek kagylót szedtek, mi pedig bementünk tapicskolni közéjük" – mondja Lilla.
„A betegség négy-hat napig, akár tovább is lappang, mielőtt a legerősebb tünet, a szűnni nem akaró és gyógyszerrel is levihetetlen nagyon magas láz jelentkezik. Emellett általános levertség, gyengeség, étvágytalanság, nagyon erős végtagfájdalmak és fejfájás jellemző. Ami nagyon érdekes volt, hogy a palackos vizet sem tudtam meginni, mert az ízét furcsán édesnek éreztem. A harmadik naptól már csak hőemelkedésem volt, emellett hol pörögtem, hol egyik pillanatról a másikra olyan fáradt lettem, hogy evés közben le kellett feküdnöm aludni. Később megtudtam, hogy a betegség miatt nagyon ingadozik az ember vérnyomása, ezért éreztem magam így" – meséli.
A reptérről a kórház trópusi fertőző osztályára
„Az első napokat Bangkokban, majd Dohában vészeltem át, majd hazaérkezésünk után a rokonaim egyenesen a budapesti Szent László kórház trópusi fertőző osztályára vittek, bár itt alig jutottam át a nővérpulton. Nagyon ki voltam száradva és ettől alig álltam a lábamon, már az egész lábszáram és a tenyerem és az alkarom is el volt színeződve. Ezt is hiába mutogattam a nővérpultnál, ők a beutalómat keresték. A trópusi fertőzőn, amikor akkor értem haza" – részletezi az itthoni állapotokat.
„Több tünet szerencsére nem jelentkezett, de kiderült, hogy a kezemen és lábamon a kapilláris erek elpattantak, bevérzés okozta az elszíneződést. Ezt követően még három napot voltam bent és csak izotóniás sóoldatot kaptam, illetve megfigyeltek. A betegség másfél hete alatt öt kilót fogytam, ezért miután kiengedtek, még két hétig otthon lábadoztam. A nővérpultnál dolgozókat leszámítva, akik nagyon lekezelően beszéltek velem, a kórházi ellátással maximálisan elégedett vagyok. Hálás vagyok a kezelőorvosomnak azért a sok figyelemért és emberi törődésért, amit a szakszerű ellátás mellett a számomra nehéz percekben adott" – mondja Lilla.
Lilla a betegsége után sokakkal beszélgetett, akik rendszeresen járnak Thaiföldön. Tőlük úgy tudja, hogy Koh Samui környékén például nincsenek dengue-lázzal fertőzött szúnyogok. „Úgy gondolom, hogy az utazási irodákban kéne tudatosítani, hogy lehet, hogy Phuket felkapott, és talán az ide szervezett utakon nyernek a legtöbbet, de mégis inkább másik térséget kéne ajánlaniuk az utazni vágyóknak. Aki mégis erre a részre megy, használjon szúnyogriasztót, ne csalinkázzon az érintetlen természetbe, és legyen egy fokkal szerencsésebb, mint én. A férjem nem betegedett meg, és egy kedves barátom akkor ment, amikor mi hazajöttünk, pont oda, két hétre, ő sem lett beteg" – mondja.
„Egy percig sem bánom az utat, bármikor visszamennék a természeti szépségek miatt, de ezzel a betegséggel ez akár öngyilkosság is lehet. A dengue-nek négy alfaja van, ebből az egyiket kaptam el. Biztosan nem tudták megállapítani, hogy melyiket. Ez ellen már védett vagyok, ugyanúgy működik, mint a gyerekbetegségeknél. Ha másik háromból valamelyiket kapnám el, erősebb lefolyású lenne. Nekem az első is extra erősen jelentkezett, így arra számítok, hogy azt nem élném túl. Egy ilyen második megbetegedés halálozási aránya úgy tudom, ötven százalékos. Amikor kint jártunk, még nem volt védőoltás és gyógyszer sem. Kutatások zajlanak egy védőoltásra, ehhez véradással hozzájárultam, de nem tudni, hogy mikor lesz belőle oltás" – fejezi be történetét Lilla.
Jövőre talán már beoltathatjuk magunkat a dengue-láz ellen is
A Reuters már 2012-ben arról cikkezett, hogy a francia Sanofi gyógyszergyárnak sikerült kifejlesztenie a dengue-láz ellenszerét, és 2015-től dobják majd piacra azt. A kutatás költségvetése akkoriban 350 millió eurónál járt, a vakcinától évente százmillió dengue-lázas megbetegedés megelőzését remélik. A Wikipedia szerint a Sanofi vakcinája jelenleg a klinikai vizsgálatok harmadik fázisában van, "ez azt jelenti, hogy nagy létszámú betegen vizsgálják a készítmény biztonságos alkalmazhatóságát, a hatásosságot, követik a mellékhatásokat és összehasonlító vizsgálatokat végeznek más gyógyszerekkel" – áll a Semmelweis egyetem honlapján. Ha ezek a tesztek sikerrel zárulnak, forgalomba hozható lesz a rettegett dengue-láz ellenszere.
2. A gyomorrontás elkerülése érdekében az utcai árusok kínálta élelmiszerek kerülendők, fontos a palackozott víz fogyasztása, a zöldségek gyümölcsök megfelelő tisztasága (lehetőleg hámozzuk, mi mossuk meg).
3. Védekezzünk a szúnyogcsípés ellen, ez a dengue-láz és a malária megelőzése szempontjából is alapvető fontosságú! Szerezzünk be minimum 30%-os DEET vagy picaridin tartalmú szúnyogirtót – az egyszerű, boltban kapható termékekben tapasztalataink szerint elég alacsony a hatóanyag-tartalom, így nem mindegy melyiket vesszük meg. Malajziába például ilyet vittünk magunkkal és két hét alatt egyetlen szúnyog sem csípett meg. (Mi a Váci úton, a Nemzetközi Oltóközpontban szereztük be.)
4. Informálódjunk a malária kockázat mértékéről, kérjük szakember segítségét a pontos uticél ismeretében. A gyógyszer minden oltóponton elérhető, a szolgáltatás része.„A malária megelőzésére már olyan korszerű tabletta is rendelkezésre áll, melyet elég lehet 24 órával a maláriás területre érkezés előtt alkalmazni" – mondja Béres Zsuzsanna. Persze nem árt, ha előtte utánanézünk a mellékhatásoknak is, igazán meglepő dolgokat tudnak ugyanis okozni bizonyos maláriagyógyszerek. (A linkelt Lariam például kifejezetten alattomos.)
5. Figyeljük magunkat a hazaérkezés után is, ha valami gyanúsat észlelünk magunkon, keressük fel orvosunkat. „A malária bizonyos esetekben, - igaz hogy csak nagyon kis százalékban-, de okozhat tüneteket akár egy év múlva is, visszatérő láz formájában" – hívja fel a figyelmet a szakember.
+1: Kössünk utasbiztosítást, hogy ha ágynak esünk, legalább a költségeken ne fájjon a fejünk.