Japánról, Malajziáról vagy éppen Amerikáról szóló sorozatunk kedvet csinált, hogy átrepülje a fél világot? Esetleg már most annyira rosszul van az egyre közeledő zord időjárás gondolatától, hogy úgy határozott, idén télen mindenképp elrepül melegebb éghajlatra? Akármi is motiválja, ha eddig csak pár órákat repült, és fogalma sincs miként fogja ép ésszel kibírni egy repülőbe zárva akár tíz órán keresztül – pláne turistaosztályon –, hasznosnak fogja találni cikkünket.

Mit viseljünk, mit vigyünk magunkkal és hogyan töltsük az időt a gépen, hogy ne utáljuk meg az utazást – és útitársainkat – már a legelején? Cikkünk a Turkish Airlines turistaosztályán legyűrt Budapest-Isztambul-Kuala Lumpur járat után született, ahol kipróbáltuk a most következő tippeket.

Előkészületek

Nem mindegy, hol ülünk!

Ha csak egy javaslatunk lehetne az ülőhely kiválasztásával kapcsolatban, annyit mondanánk: aki ténylegesen ki akarja magát pihenni a repülőn, az vegyen jegyet az üzleti osztályra, ahol az ággyá alakítható ülések (és korlátlan italfogyasztás) garantálják a jó éjszakát. Persze ehhez jó vastag pénztárca szükségeltetik, így többségünk sajnos nem engedheti meg magának. Szerencsére azért akkor is tehetünk kényelmünkért, ha természetellenes szögben hátradöntött üléseken, a turistaosztályon kell átvészelnünk az utat.

Először is, derítsük ki a kinézett járat géptípusát, és nézzük meg az ülőhelykiosztást a Seatguru.com-on. Így egyből láthatjuk, hogy melyek azok az ülőhelyek, amiket kerülnünk kell, vagy azért, mert veszélyesen közel vannak a folyamatos zajforrást biztosító mosdóhoz, vagy mert egy széksor közepén helyezkednek el, így mindkét irányból utasok fognak közre. Jelen sorok írója az egyedül utazóknak a szélső üléseket ajánlja jó szívvel, mert így csak egy irányból zavarnak, ha pedig fel akarunk állni nyújtózkodni vagy kimennénk a mosdóba, nem kell senkin átverekedni magunkat.

Persze olyan is van, aki a belső, ablak melletti helyre esküszik, mert nagyon kényelmes bekuckózva aludni. De ne felejtsük el, hogy amint ébren vagyunk, komoly kihívás tud lenni, ha ki akarunk jutni a helyünkről, és a mellettünk ülő éppen akkor aludt el, és vagyunk olyan jó fejek, hogy nem akarjuk felébreszteni.

Ha ketten utazunk, jó stratégia lehet még olyan helyet választani, ahol a középső széket közrefogjuk. Ha nem muszáj, ide biztosan nem akar majd senki ülni. Persze, ha durván tele a gép, akkor nem ússzuk meg, hogy közénk üljön valaki, de még mindig tuti, hogy elcserélik velünk akár az ablak melletti, vagy a folyosó melletti széket, így ülhetünk egymás mellett. Egy próbát mindenesetre mindig megér, nagyon nem mindegy, hogy három széken nyúlhatunk-e el ketten, vagy csak kettőn.

Legyen mindig vésztartalékunk!

Ha rémesen hosszú, átszállásokkal tarkított repülőút áll előttünk, mindig készítsünk össze magunknak egy kistáskát, amibe a legfontosabb dolgaink kerülnek. Érdemes nem kabinbőröndben gondolkodni, mert baromi kényelmetlen a felső tartóból ötpercenként leszedegetni, és az egészet szétcipzározni, ha valamire szükségünk van.

Ehelyett egy kisebb hátizsákot javasolnánk, ezzel sokkal könyebb bánni, sőt, akár az előttünk ülő széke alá is bepréselhetjük, így nem kell minduntalan felállni, ha eszünkbe jut valami, amit elő kéne venni. Ebbe a táskába érdemes egyébként egy-két napi váltóruhát is csomagolni, hogy ha esetleg elkeveredik a feladott poggyászunk, ne ruhavadászattal kelljen indítani a nyaralást.

Miniszoknya és öltöny nem, mamusz igen!

Az ember általában szeret csinosan megérkezni egy új helyre, pláne, ha még ismerősök vagy rokonok is várják a célállomáson. Ugyanakkor néha muszáj kompromisszumot kötni, és a praktikumot előtérbe helyezni. Egy tízórás repülőút pont egy ilyen helyzet. Akármilyen szexi az a miniszoknya, vagy menő a szűk farmer, felejtsük el (vagy ha nagyon ragaszkodunk hozzá, pakoljuk a kézipoggyászba, és vegyük fel a mosdóban érkezés után). A gépre viszont kényelmesen, rétegesen öltözködjünk. Eleve nehéz elaludni tízezer méter magasan egy olykor zötykölődő repülőn, ne akarjunk tovább súlyosbítani a helyzeten.

A legjobb választás egy kényelmes nadrág – csajoknak egy vastagabb leggings –, egy póló és egy hosszabb derekú pulóver vagy kardigán, hogy a legfurább testhelyzeteket felvéve se lógjon ki a derekunk. Érdemes még egy nagy sálat vagy egy vékony plédet magunkkal vinni, mert bár adnak a repülőn is, ha fázósak vagyunk, biztosan nem lesz elég. Kispárna általában szintén jár, de ha a sajátunkhoz ragaszkodunk, ezt se felejtsük otthon. Van, ahol a mamusz és a zokni is alapfelszereltség – a Turkish Airlinestől például mi kaptunk –, de jobb nem a véletlenre bízni, és bedobni az úticsomagba egy zoknit, cipőből pedig fűzős helyett bebújósat választani, így könnyebb le- és felvenni azt.

A piperetáska rejtelmei

Bár a Turkishnél a fedélzeti ellátmány részét képezte a pléd, a mamusz és a kispárna mellett egy ajakbalzsamot, füldugót, fogkefét, fogkrémet és szemtakarót tartalmazó kis doboz is, szerintünk jobb biztosra menni, és ezekből sajátot csomagolni. A fentiek mellett a brutálisan száraz levegő ellen arc- és kézkrémet, a komfortérzetünk fenntartása kedvéért nedves törlőkendőt és pár fontosabb gyógyszert – émelygés, fejfájás ellen – is vigyük magunkkal a fedélzetre. Bár sokan esküsznek az altatóra, mi ezt nem tanácsolnánk, mert ha nagyon kiütjük magunkat, és hosszú órákat töltünk el mozdulatlanul egyetlen testhelyzetben, megnő a vénákat elzáró vérrög kialakulásának, vagyis a mélyvénás trombózisnak az esélye.

Kütyük és könyvek

Egy pár órás repülőút is kínzón unalmas tud lenni megfelelő olvasni- vagy néznivaló híján, hát még egy hosszútávú járat. Bár általában mindenhol van fedélzeti magazin és szórakoztatórendszer zenékkel és filmekkel, mi inkább a saját ízlésünknek megfelelő tartalmakra esküszünk. Egy kedvenc sorozatainkkal és zenéinkkel feltöltött tablet, egy jó könyv és pár magazin életet menthet. Ne felejtsük őket otthon!

A gépen

Igyunk eleget, vagy még többet!

Ha ránk hallgatnak, a fedélzeti piperetáskájukban már ott rejtőzik egy ajakbalzsam és egy hidratálókrém. A repülőgép rettenetesen száraz levegőjével azonban nemcsak kívülről, de belülről is fel kell venni a versenyt, ha nem akarunk megérkezéskor egy kiszáradt tengeriszivacsra hasonlítani. Igyunk annyi vizet, amennyit csak tudunk, és ne szégyelljünk a stewardessektől annyiszor inni kérni, ahányszor csak szükségét érezzük. De tényleg csak vizet: az alkoholtól ugyan talán könnyebb elaludni, viszont dehidratálja a szervezetet, így pont ellentétes hatást érünk el vele.

Tornázzunk!

Hogy elkerüljük a már említett mélyvénás trombózis kialakulását, rendszeres időközönként álljunk fel, tornáztassuk meg lábainkat. Ne érezzük magunkat kellemetlenül, hogy tornagyakorlatokat végzünk, ez itt tényleg az a helyzet, amikor az a hülye, aki nem csinálja és egész úton egyhelyben ücsörög. Könnyedén elvégezhető és hatásos gyakorlatokat például itt talál. Egyébként, aki még a tornázással együtt sem érzi magát teljes biztonságban, vegyen fel kifejezetten utazóknak készült kompressziós zoknit is.

Próbáljunk aludni

Evés, ivás, filmnézés, tornázás: a fentiekből úgy tűnhet, annyi mindent kell csinálni a fedélzeten, hogy alvásra már nem is marad idő. Pedig sajnos marad. Bár nem egy leányálom, tényleg érdemes a lehető legkényelmesebb testhelyzetet felvéve, a szemtakarót és füldugót is bevetve megpróbálni kialudni magunkat – lehetőleg már a célállomásnak megfelelő időpontban, ezzel is elősegítve az átállást az új időzónára. Ha pedig végképp nem tudunk aludni, és semmi nem köt le a hosszú úton, szórakoztassuk magunkat kreatív módon – mint például a nő, aki unalmában németalföldi festményeket elevenít meg a repülők mosdóiban az ott található alapanyagok felhasználásával.

Nem hülyeség bekötni magunkat

A biztonsági öv nem csak fel- és leszálláskor, de turbulencia esetén is nagyon hasznos. Előfordult már, hogy egy máskülönben eseménytelen járaton a nyakát törte valaki, aki nem volt becsatolva, és a plafonnak csapódott, amikor a gép egy légörvényben hirtelen lesüllyedt. A legjobb, ha felszálláskor becsatoljuk, és csak akkor csatoljuk ki az övet, amikor tényleg nagyon muszáj. További biztonsági tippeket korábbi cikkünkben olvashat.

Átszálláskor

Tapasztalataink szerint nagyjából két óra az ideális átszállási idő, ebbe pont belefér, hogy átérjen az ember a másik terminálra, átessen az útlevél- és biztonsági ellenőrzésen, és elmenjen mosdóba. Ennél kevesebb idő szükségtelen idegeskedést és rohanást eredményez, egy kicsivel több – 4-5 óra – pedig pont arra elég, hogy begolyózzunk az unalomtól, akár a legmenőbb reptéren is.

Ha valaki nem siet, szerintünk a legideálisabb, ha úgy kalkulál, hogy összeköthesse egy egynapos városnézéssel az utazást. Mi így jártuk meg pár óra alatt Moszkvát, Isztambult, Milánót vagy éppen Atlantát. Persze nem egy elmélyült, minden részetre kiterjedő városnézésre kell gondolni, de a hangulatban megmártózáshoz pont elég, a reptéren unatkozásnál pedig klasszisokkal jobb tevékenység. Még akkor is, ha az ember hulla fáradtan érkezik meg hajnali hatkor Isztambulba, hogy aztán egy kis nézelődés után koraeste repüljön haza Budapestre – kipróbáltuk, és még így is imádtuk!