A világ minden pontján találni kifejezetten a turisták átverésére szakosodott bűnözőket, az általuk alkalmazott módszerek pedig kísértetiesen hasonlítanak egymásra. A Lonely Planet összegyűjtötte a tíz, szerintük legjellemzőbb turistaátverést, ezekről korábbi cikkünkben olvashat. Most pár szintén jellegzetes lopástípusról írunk, aminek szem és/vagy fültanúi voltunk az évek során. Persze senkit nem akarunk feleslegesen megijeszteni, vagy elvenni az utazási kedvét. De jó tudni, mire érdemes odafigyelni, hogy az út öröm legyen, nem pedig a helyi rendőrőrs és konzulátus működésének beható megismerése.

Újságárus a kávézóban

A nagy nézelődésben megfáradva az ember hajlamos minden értéktárgyát lehajigálni maga elé az asztalra, amikor végre megpihen egy szimpatikus kávézóban vagy étteremben. Ezt a turistákra szakosodott tolvajok is jól tudják, és változatos módszerekkel igyekeznek megszabadítani őket értékeiktől. A legegyszerűbb – és főként utcára kitelepült vendéglátóipari egységeknél működő – megoldás, ha gyorsan felkapják előlünk fényképezőgépünket, telefonunkat, és már suhannak is tovább a robogójukon.

Ennél cizelláltabb, és ezért nehezebben észrevehető csel, ha a tolvaj újságárusnak álcázza magát – ez már beltéri helyeken is működik, ahol pont azért mernénk lepakolni értékeinket, mert onnan biztosan nem szalad el velük senki. Komótosan rápakolja az újságokat az asztalunkra, és mikor jelezzük, hogy nincs szükségünk portékájára, összeszedi és viszi az újságkupacot – értéktárgyainkkal együtt! Elsőre talán fel sem tűnik, hogy valami hiányzik az asztalunkról, és mire rájövünk, hogy mi történt, az ál-újságárus már messze jár.

Táska a szék karfáján

Ez kakukktojás az átverések között, ugyanis gyakorlatilag mi magunk kínáljuk tálcán az alkalmat a zsebeseknek. Egészen kifinomult módszerekkel emelik el az ember táskáját a székek karfájáról vagy háttámlájáról, akár a legexkluzívabb helyeken is. Mi Svájcban, egy ötcsillagos szálloda teraszán találkoztunk ilyen esettel. A csaló úgy tett, mintha telefonálna, közben pedig ülőhelyet keresne. A látszat kedvéért egy kicsit időzött is az egyik asztalnál, majd a pincér megérkezése előtt távozott – újságíró kollégánk táskájával. Az étterem saját bevallása szerint az eset nem volt egyedülálló, így érdemes magunk elé venni a táskánkat, ha telefonálva ólálkodnak az asztalunk körül.

Arra is érdemes odafigyelni, hogy ha a szék karfája vagy háttámlája helyett a lábunk mellé tesszük a táskát biztonsági megfontolásokból, a cipzár legyen rajta behúzva. Ugyanis az is gyakran előfordul, hogy a biztonságosnak hitt helyen tárolt, ám nyitva felejtett táskákból halásszák ki az értékeinket. Ha azonban minimális figyelmet fordítunk táskánkra és annak tartalmára, a zsebesek távol fogják tartani magukat tőlünk – van annyi nyitott táska és bamba turista, hogy ne érje meg azokkal foglalkozni, akik odafigyelnek a dolgaikra.

Kamu petíció és kacatárusok a sétálóutcán

A kamu petíciókkal történő átverésről az interneten nézelődve olvastunk először, amikor barcelonai nyaralásunkat tervezgettük. A Sagrada Familiánál aztán bele is botlottunk egy csapat kiskamaszba, akik nagyon alá akartak íratni velünk egy spanyol nyelvű dokumentumot, aminek nem látszott sok értelme. Azon kívül persze, hogy el akarták vele terelni a figyelmünket. Míg az ember az elé nyomott papírt böngészi, és az idegen nyelvű szöveget értelmezi, a csapat többi tagja könnyedén megszabadítja a táskája tartalmától.

Szintén a figyelemelterelés a célja a különböző villogó kacatokkal parádézó utcai árusoknak is. Szintén Barcelonában, a Ramblán láttunk sok ilyet: miközben a feldobált, villogó bigyót bámulták a turisták, könnyen megeshet, hogy már ki is zsebelték őket.

Bőröndlopó bőrönd

Ahogyan korábban beszámoltunk róla, újfajta táskalopási technika terjed a reptereken, szállodák halljaiban, bankokban és kávézókban: ez a Booster bag. A szerkezet tulajdonosa gyakorlatilag bárhol lecsaphat ránk, de főleg olyan nagyobb forgalmú helyeken szedi gyanútlan áldozatait, ahol az ember átmenetileg kénytelen letenni a földre a táskáját. A közeledő tolvaj az alulról nyitott, nagyméretű utazótáskáját egyszerűen ráhelyezi az ennél kisebb másik táskára, majd egy gombnyomással bezárja az alsó fedelet, és már megy is tovább.

A kárvallott ezt követően hiába veszi észre akár másodpercek elteltével, hogy meglopták, az ő táskája látszólag nincs senkinél. Némileg kifinomultabb módszer, amikor az elkövető tettestársat is alkalmaz, aki valamilyen ártatlan kérdéssel eltereli az áldozat figyelmét, amíg társa már viszi is a kiválasztott táskát. Ennél a lopástípusnál is csak ismételni tudjuk magunkat: ha a tolvaj látja, hogy odafigyelünk a bőröndünkre, garantáltan tovább áll, és keres valaki olyat, aki kevésbé koncentrál értékeire.

A túl lelkes segítség sem mindig jó

Akárcsak a Lonely Planet cikkben említett, fröccsenő mustáros trükknél, itt is arra alapoznak, hogy az ember jóhiszeműen áll idegenben a neki segítséget nyújtókhoz. Egy ismerősünk éppen a párizsi metró lépcsőin próbálta felrángatni bőröndjét, mikor egy kedves helyi segített neki felvinni azt. Kár volt érte nagyon hálálkodni: a jótett közben elemelte ismerősünk pénztárcáját – tegyük hozzá, nem volt nehéz dolga, lévén óvatlanul a bőrönd külső zsebében tartotta azt.

Szintén az idegenben segítségre szoruló turisták helyzetével élnek vissza a főként egzotikus bazárok környékén városnézést kínáló helyi erők. Marokkóban többször próbálkoztak belénk karolva idegenvezetői szolgáltatásokat kínálni – ingyen! Inkább nem éltünk vele, de utánaérdeklődtünk valódi idegenvezetőnknél, hogy mi ezzel a céljuk. Azt mondta, ilyen esetekben a túra vége garantáltan egy szőnyeg vagy ékszerbolt meglátogatása lesz, ahol mindenképpen rá próbálnak majd bírni, hogy minél nagyobb értékben vásároljunk valamit, így jól tettük, hogy nem éltünk a kéretlen segítséggel.

Kimaradt valami? Írja meg nekünk történetét kommentben, vagy az olvir@travelo.hu-ra!