Nehéz lehet a légiutas-kísérők dolga a sok nyűgös utassal, pantomimmel a felszálláskor, fedélzeti kiszolgálással és egyebekkel, ebben nem kételkedünk. Fapados járatokon pláne, ahol fix helye sincs az utasoknak, így a tolakodás és poggyászpakolás még kaotikusabb, mint egyébként. Érthető tehát, ha feszültebb, és nem feltétlenül csupa bűbáj és mosoly minden stewardess a diszkont légitársaságoknál. Az udvariatlanság és a segítség megtagadása viszont elfogadhatatlan. Olvasónkkal ez történt nemrég a Ryanair Malagából Budapestre tartó járatán. Önök is találkoztak már olyan légiutas-kísérővel, aki egyszerűen nem volt hajlandó elvégezni a feladatát? Egyáltalán: Önök szerint mi a stewardessek feladata? Írják meg nekünk!

„Életemben először utaztam Ryanairrel. Ha tehetném, ez lenne az utolsó is. Oké, hogy nem vártam tőlük túl sokat, de a személyzet bizonyos tagjainak hozzáállása kiverte nálam a biztosítékot" – kezdte levelét Krisztina. „Viszonylag későn jutottunk fel a gépre, a helyek nagy része már foglalt volt, a bőröndöknek pedig konkrétan sehol nem maradt hely. A családom végül szerencsére lecsapott pár ülőhelyre az utolsó széksorokban, én pedig előre indultam a bőröndömmel, hátha találok neki egy üres lyukat" – folytatta olvasónk a sztorit.

„Na azt nem találtam, viszont sok olyan kézitáskát, kisebb sporttáskát és hátizsákot is láttam, amiket simán be lehetett volna tenni az ülések alá, és máris felszabadult volna jó pár hely. Ezekre pedig bőven lett volna igény: mögöttem még tömött sorokban jöttek az utasok, hasonló problémával küzdve. Ekkor szemben találtam magam egy stewardessel, akinek nagyon megörültem, mert korábbi tapasztalataim alapján arra számítottam, hogy pikk-pakk segít helyet találni mindenkinek, és már fel is szállhat az ekkor már igencsak késésben lévő gép. Hát, kár volt örülni. Megkérdeztem, hogy nem lehetne-e szólni pár utasnak, hogy a kisebb táskákat vegyék le – gondoltam, nem az én dolgom idegeneket utasítgatni. Erre azt a flegma választ kaptam, hogy lehetne szólni, de ő most nem fog, majd simán otthagyott" – írja Krisztina.

„Végül szóltam egy spanyol srácnak, aki kedvesen leszedte a cuccait és elfért a bőröndöm. Persze ez a többiek gondját nem oldotta meg, de legalább én megszabadultam. Hátramásztam a családomhoz, akik továbbra is tanácstalanul ácsorogtak egy kabinbőrönddel. Mikor megérkeztem, épp az iménti stewardess angolul magyarázta nekik, hogy tegyék a bőröndöt az ülés alá. Persze ez tök esélytelen volt. Mondtam neki, hogy nem tudom, ezt hogyan gondolja, mire közölte, hogy ja, te magyar vagy. (Nem tudom, mikor ittunk pertut, de mindegy.) Mindenesetre jeleztem, hogy igen, magyar, és épp az imént rázott le. Ezen puffogott egy sort, hogy igen, mert más dolga volt. Az, hogy hátratörtessen a tömegben, és a többi embernek osztogasson okos tanácsokat, hogy a kézitáskák helyett a kemény bőröndöket próbálják beerőltetni az amúgy is szűk széksorok alá? - gondoltam magamban" – mérgelődött tovább olvasónk.

 „Végül egy készséges steward a segítségünkre sietett, és betette a bőröndünket az utolsó széksor mögé, ahová amúgy ők szoktak pakolni. Mikor elhelyezkedtünk, még hallottam, hogy a problémás stewardessünk azon füstölög a többi légutaskísérőnek, hogy milyen egy hülye voltam én, mit képzelek, nem csicska ő. (Nyilván azt hitte, nem hallom.) Egyszerűen nem értem, hogyan engedhette meg magának ezt a hangnemet, ráadásul úgy, hogy nem utasítottam, csak normálisan segítséget kértem olyasmiben, ami más légitársaságoknál nem is kell kérni, annyira alapvető. Hát, nem lopta a szívembe magát a Ryanair" – jelentette ki Krisztina.

„Persze mondhatjátok, hogy aki fapadosra vesz jegyet, az ne sírjon, de más diszkont társaságoknál eddig nem tapasztaltam ilyen hozzáállást. Amúgy pedig hármunknak így is kétszázezerbe került, hogy eljussunk Malagába, szóval ennyi pénzért elvárnám, hogy ne hülyézzenek le, és ne legyen megsértődve a stewardess, ha szeretném, hogy a kaparós sorsjegy, parfüm és füstmentes cigi árusítása mellett esetleg a beszállásnál is segítsen. De ha nem is segít, legalább udvariasan rázzon le" – fejezte be kesergő levelét olvasónk.

Önök mit gondolnak, tényleg ugráltatásnak számít, ha az ember megkéri a felé igyekvő légiutaskísérőt, hogy segítsen helyet találni a bőröndjének? Bunkó a stewardess, ha nem segít azonnal? Önökkel is történt már hasonló, vagy mindig ment minden, mint a karikacsapás? Írják meg véleményüket és tapasztalataikat a felszállás előtti nyomakodásról kommentben, vagy emailben az olvir@travelo.hu-ra.