Kiránduláshoz, városnézéshez, más kultúrák megismeréséhez felöltözni külön művészet. Sokan gondolják, hogy ha szabadságon vannak, elég, ha bármelyik kezük ügyébe akadó ruhadarabot magukra aggatják, kényelmes cipőt húznak a lábukra, és indulhat a móka. Pedig nem árt, ha figyelembe vesszük a vallási és kulturális előírásokat. Sőt, az sem rossz, ha némi stílusérzékkel is meg vagyunk áldva. Csak azért, mert nem otthon vagyunk, még nem kell futócipőben sétálni a korzón, vagy miniszoknyában és fürdőruha felsőben metrózni.

Tartsuk be a vallási és kulturális előírásokat

Utazás előtt mindig nézzünk utána, hogy a célországban milyen viselkedési és öltözködési előírásokra kell számítanunk. Európában és a Távol-Keleten főként a templomok látogatásakor kell odafigyelnünk, hogy mennyit takarnak ruhadarabjaink. Arab országokba indulva ennél fokozottabban kell figyelnünk ruhatárunk összeállítására. Egyik nem számára sem célszerű rövidnadrágokkal és trikókkal telerakni a bőröndöt. A nők hagyják otthon a mélyen dekoltált nyári ruhákat is, kendőket viszont mindenképp pakoljanak. Emellett érdemes könnyű, térdet és vállat fedő pamutruhákkal készülni. Az iráni dresszkódról részletesebben is írtunk korábbi cikkünkben.

Persze nem csak a vallási előírásokat érdemes betartani, de az adott társadalomban elfogadott normáknak sem árt megfelelni. Jellemző kép például a tengerparti városokban a legkülönbözőbb helyeken random felbukkanó, fürdőruhát viselő, nyakukban törölközőt hurcoló turisták látványa. Különösen bájos élmény például a barcelonai metrón szembenézni egy barnára sült popsival. Oké, hogy mi épp vakációnkat töltjük, de az öltönyben dolgozni igyekvő helyieket kíméljük meg bikinis önmagunktól.

Öltözzünk a programnak megfelelően

Jellemző férfitípus a bohém hatvanas, aki szafarira szeretett volna öltözni, talpig bézsben van, de úgy döntött, a futócipőjét nem hagyhatja el. Mindegy, azt ellensúlyozandó egy pampalini-kalapot beszerez. Szintén nagyon csinos még a lábszárközépig érő csizmában menetelő nő, aki úgy érezte, hosszú városnézéshez ez a megfelelő optikai tuning. Ez a típus az, amelyik nyáron sortban és csőtopban ül fel a repülőgépre és panaszkodik a légkondi miatt. Gyakori még az az aprócska hiba is, hogy ugyan városnézéshez sportcipőben vagy csizmában indul az illető, a fakultatív szafarira, egész napos vidéki túrára mégis papucsban (nők esetében ez lehet magas sarkú szandál is) sikeredik elindulni. Sőt, hallottunk már céges hegyi túrára kiskosztümben megérkező menedzsernőről is.

Stílusosan külföldön is

Persze azért azok többen vannak, akik túl lazán állnak hozzá a pihenéshez szükséges ruhatár összeállításához. Jellemző turistatípus az ötvenes alkalmazott, aki munkahelyének a kifakult repipólóját viseli zsebes bermudával, lábszárig felhúzott, fehér, esetleg csíkos zoknival és csatos bőrpapuccsal. Természetesen övtáskája is van. Többnyire a feleség is hasonlóan érzékeny a trendekre és az esztétikumra, sárga, spagettipántos felsőjét, háromnegyedes, vízhatlan nadrággal viseli, és fehér Crocsszal, mert már fáj a lába. Az előző nap még gyöngyházfényű, fehér, csatos papucs volt rajta, rózsaszín lábkörmökkel, de feltörte a lábát, így előkerült a ragtapasz is. Sokan koronázzák meg megjelenésüket a nyakukban elhelyezett fényképezőgépükkel. Ez nem csak hülyén néz ki, de a zsebesek figyelmét is felhívja, hogy bamba turistáról van szó, így kerüljük ezt is.

Ne aggassunk magunkra mindent amit szuvenírként árulnak

A nyaralás alatt bármennyire is jópofának tűnnek a helyi szuvenírboltokban beszerezhető, a turistaromantikára ráerősítő kiegészítők, álljunk nekik ellent. A vakáció alatt a helyiek, itthon pedig ismerőseink fognak teljesen hülyének nézni, ha frissen beújított szafarikalapunkban vagy mexikói sombrerónkban parádézunk. (Főként, ha ez utóbbit Spanyolországból sikerül hazahoznunk – valamilyen furcsa oknál fogva tele vannak a helyi turistalehúzó egységek ilyesmikkel.)

Ha be akarunk olvadni, akkor viszont mindenképpen ajánlott a helybeliek öltözködésének megfigyelése után pár rokonszenves darab beszerzése a helyi piacon. Ez különösen igaz az olyan országokra, mint Brazília, ahol előszeretettel rabolják ki a turistákat, legalábbis a nagyvárosokban. Az ilyen helyeken nemcsak a nagyon turistás ruhadarabokat érdemes kerülni, de az órát, nyakláncot, drágább fotócuccot is érdemes a hotel széfjében hagyni, ha várost nézni vagy strandolni indulunk.