A karácsonyfa története a 16. századig nyúlik vissza, s bár pontos időpontját nem tudjuk, az első írásos feljegyzés fenyőfa árusításról 1521-ben született - amelyet Sélestat (Schlettstadt) városának könyvtárában őrzik. Tehát annyi bizonyos, hogy ebben az időben már vásárolták a fenyőfákat, hogy karácsonykor feldíszítsék azokat. 

S hogy miért pont fenyőfa? Ősi pogány hagyomány tekinthető alapnak, az örökzöld növények, tűlevelű fenyőfák ágait az emberek télvíz idején házaik ajtajára, ablakira akasztották ki, úgy tartották, hogy azok elűzik a boszorkányokat, a szellemeket és távol tartják a betegeségeket. 
Bizonyos források szerint egy középkori szokás felelevenítéséről van szó: a fiatal fa kivágása egy ifjú élet feláldozását jelenti - Krisztus mártíromságára utalva. Valószínűleg e két szokás olvadt össze, s ennek köszönhetjük, hogy karácsonykor, szent estén fenyőfákon ragyognak a gyertyák.  

A legenda szerint Luther Mártonnak, a protestáns vallás atyjának köszönhetjük ezt a szokást. Egy téli estén hazafelé tartva az egyik fenyőfán ragyogó csillagfényeket látott fevillanni. Luthert annyira elkápráztatta a látvány, hogy hazatérve azonnal meg akarta mutatni családjának. Jobb ötlete nem lévén, kivágott egy fát, és arra gyertyákat helyezett...

A karácsonyfa-állítás hagyománya állítólag ettől az időponttól kezdve terjedt el a Német-római Birodalomban.

Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, az új szokás pedig a városokban viszonylag gyorsan meghonosodott.