A Szegedi Vadaspark a weboldalán és a Facebook oldalán egyaránt beszámolt a hírről, hogy amennyire örültek annak, hogy idén a tavasz beköszöntével is kibújt egy kenguru fejecske az anyja erszényéből, annyira szomorodtak el amiatt, hogy a szülő megbetegedett és elpusztult. A kicsinye már elég nagy volt ahhoz, hogy a gondozója átvegye az anya szerepét, és megpróbálja felnevelni.

 Azóta már eltelt több mint két hónap, és a pótmama fáradozásai eredménnyel jártak: a kis kenguru szépen cseperedik a mesterséges erszényben. A Prücsök nevet kapta a pótmamájától, és jó egészségnek örvend, így bíznak benne, hogy nyáron el is kezdhetik beszoktatni a kenguru csapatba.

Nem először nevelnek fel sikeresen Bennett-kengurukat.

Az állatkerti szakzsargon kézből nevelésnek nevezi az emberi segítséget. Ugyanakkor nem minden esetben avatkoznak be így, hiszen ennek több fajnál számos hátránya lehet. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy nem a fajuknak megfelelően szocializálódnak és viselkednek felnőve, ami megnehezíti vagy éppen lehetetlenné teszi a későbbi együttélésüket a fajtársaikkal. Sőt, az emberre is veszélyesebbek lehetnek. Éppen ezért például a főemlősök és nagymacskák esetében többnyire nem alkalmazzák, kivéve, ha ez természetvédelmi, fajmegőrzési szempontból indokolt. A tapasztalataik szerint a nem túl komplex szociális viselkedésű Bennett-kenguruknál ez nem okoz problémát, az ember által nevelt egyedek is beilleszkednek a csapatba.