A könyvek is segíthetnek

Most egy olyan időszakot élünk, amikor nemcsak nehéz döntéseket kell meghozni, hanem nagyon határozottan végig is kell vinni azokat. Amikor több a rossz esemény, mint a jó, és néha nagyon nehéz híreket kell elmondanunk olyanoknak, akiket szeretünk és tisztelünk. A gombóc a torokban érzés csak még jobban ott van, ha egy gyerekkel kell megbeszélni a dolgokat. Mikor nemcsak azt kell elmondani, hogy világjárvány van, hanem azt, hogy bárki lehet beteg, hogy az mivel jár, és, hogy néha, minden erőfeszítés ellenére sem végződik boldogan a történet.

Most olyan könyveket ajánlunk önöknek, amelyek abban segíthetnek, hogy miként lehet a gyerekekkel beszélni a betegségről és a halálról. Több korosztálynak szólnak a mesék, sokféle megközelítésből, de a lényeg változatlan: nem attól fog megoldódni a probléma, hogy agyonhallgatjuk, hanem, hogy szembenézünk az igazsággal és megpróbáljuk a lehetőségekhez képest a legjobban feldolgozni a történéseket.

Kicsiknek - betegségről

Egyáltalán nem kell elvicceskedni ahhoz egy komor témát, hogy az egy gyerek számára is feldolgozhatóvá váljon. De attól még nincs szükség túlzottan komoly hangvételre sem. Ez különösen igaz, ha a betegségekről beszélünk a gyerekekkel. Egyrészt, ez nem annyira megfoghatatlan és misztikus téma, mint amilyen a halálról való beszélgetés lesz, másrészt ez nem is áll annyira távol tőlük. Hisz a gyerekek pici koruktól járnak orvoshoz, ismernek sokféle vizsgálatot, talán kórházban is jártak már.

Finy Petra: A doki-ügy című könyve 3-6 éveseknek szól. Kifejezetten ovisoknak beszél a témáról, ovis nyelven, hisz a könyv maga egy óvodás kislány szemszögéből beszél a témáról. Sok színes kép, kicsi, könnyen lapozható formátum – igazi gyerekbarát könyv, amely humorral mesél az orvosi „ügyek" nehezebb oldaláról, például, hogy a szuri márpedig fáj – de szükséges.

Berg Judit: Doktor Maszat című könyve is ennek a korosztálynak szól. Itt a sorozat főhőse, a Maszat nevű kisfiú lesz beteg, de mindaddig nem hajlandó bevenni az orvosságot és meginni a gyógyteát, amíg az állatkái is el nem kapják a betegséget. Akkor viszont igazi hősként segít nekik, és közben ő maga is rendbe jön.

Még mindig az ovis korosztálynál járunk. Egyrészt nekik szól Bartos Erika: Bogyó és Babóca című mesekönyve, ahol szintén az a probléma, hogy az egyik kis szereplő nem hajlandó komolyan venni a betegséget, illetve Marék Veronika: Boribon beteg című könyve is a 2-5 éveseknek mesél a témáról.

Mi történik a kórházban?

Egy-két évvel nagyobbaknak szólnak talán a Bori mesék, melyek egy icipicit hosszabbak, de azért simán elmennek esti mesének egy négyévesnél is. Liane Schneider és Eva Wenzel-Bürger: Bori beteg című könyve egy kis fűzött, puha borítású könyvecske, melyet minden náthánál elő lehet venni. A történet nem bonyolult, hanem nagyon is ismerős: a kislány nem érzi jól magát, ezért orvoshoz kell mennie, majd otthon feküdni és betartani az előírásokat, hogy meggyógyuljon.

Igaz Dóra: Holnapra kutya bajod című könyve már kimondottan a kisiskolásoknak szól. Összesen nyolc történet van a könyvben, mindegyik egy-egy orvoshoz kapcsolódó témát dolgoz fel: a mandulagyulladás, a nátha, a bárányhimlő, a csonttörés és az influenza nem túl kellemes témakörét. És még két nagyon aranyos, állatos mesekönyvet is találtunk a témában. Az egyik Hermann Marika: Polli a doktor bácsinál című könyve, a másik May Szilvia: A Fásli Utcai Állatkórház című kötete. Az első egy kisegér szemszögéből mesél arról, hogy milyen az, ha valaki beteg lesz, illetve, hogy mi történik az orvosi vizsgálaton, míg az Állatkórház történeteiben pedig egy csomó kedves kis állat bújik az orvosok és a páciensek bőrébe.

A Mi? Miért? Hogyan? sorozatból két könyv is a témába vág. Az egyik a Mindjárt meggyógyulok, a másik a Mi történik a kórházban? című kötet. Ezek nem kimondottan mesék, hanem amolyan gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyvek, amelyek pontról-pontra mennek végig a témán, józanul, a dolgokat elmagyarázva, nem szépítve, de nem is felnagyítva.

Humorral és kedvességgel az elengedésről

És a nehezebb téma. Van, ahol talán már volt olyan haláleset a családban, amelyet a gyerek is megélt, azaz legalább ovis korú volt. Amikor már felmerül a kérdés, hogy miért nincs már ott a nagyszülő, és hol van, ha nem a megszokott helyén. Kicsit misztikus, kérdésekkel teli, fájdalmas téma, amit a különböző korosztályokkal másképp lehet megbeszélni.

Kisebb korban nagyon finoman lehet érinteni a témát. Tökéletes példa Benji Davis: Nagypapa szigete című könyve. Peti minden nap átmegy nagypapához, aki egy nap egy távoli szigetre viszi magával. Gyönyörű hely, békés és nyugodt, sok-sok kedves és tarka állattal, és a legjobb, hogy itt nagypapának nem kell már a botja sem. De mikor haza kéne indulni, nagypapa maradni akar. Ezért Peti egyedül hajózik haza. A befejezést nem mondjuk itt el, de megnyugtató és szép lezárása van a történetnek, mely az elengedés fontosságáról mesél.

Martin Baltscheit: Csak egy nap című kötete humorral tálalja a témát. A történet egy kérészről és két barátjáról, a rókáról és a vaddisznóról szól. A nagyobb állatok nem merik megmondani a kérésznek, hogy csak egy napig tart az élete, és, hogy boldognak lássák, mindent megtesznek érte. De vajon tényleg ők azok, akik a barátjuk napját széppé teszik? Vagy lehet, hogy épp a fordítottja történik?
Szepes Mária Pöttyös Panni sorozatában is van egy elmúlással foglalkozó rész. A Harkály anyóban egyszer csak eltűnik a madár kopácsolása, és ez a hiány nagyon fáj a kislánynak, aki arra gondol, vajon éppígy eltűnhet bármi más fontos az életéből? Az író lassan, finoman beszél a témáról, a hangsúly pedig a szereteten és a gyász feldolgozásán van.

És még egy történet, amely az előzőekhez hasonlóan inkább az ovis, kisiskolás korosztálynak íródott. Kolozsi László: Apufa című könyvében az egyik szülő elvesztését kell feldolgoznia egy kisgyereknek és az egész családnak. A valóságban szívrohamban hal meg az apuka, míg a gyerek képzeletében diófává változik, így valamilyen formában a család része marad. Bár vidáman egy ilyen történet nem végződhet, a békés lezárás szépen lekerekíti a mesét.

Valami nagy és sötét erő

Hogy miként érdemes megfogni a témát nem mesemondósan, hanem foglalkoztató könyv formájában, azt Singer Magdolna: Boldogan éltek, míg meg nem haltak...és azután? című kötete fogalmazza meg. A feladatok a gyász megélését és oldását segítik, a szülőknek pedig konkrét példát nyújt, hogy miként lehet beszélni a kisebbekkel a halálról. Polcz Alain: Élet és halál titkai (Mit mondjunk a gyermeknek?) is konkrét tanácsokat ad a kisgyermekes szülőknek. A pszichológus egyszerű és érhető válaszokat ad a gyerekekben felmerülő kérdésekre, a halált pedig az élet természetes részeként kezeli.

Az Esznek-e a halottak epertortát? már címével is felhívja magára a figyelmet. Rosemarie Eichinger könyve a nagyobb gyerekeknek szól, maga a történet is egy temetőben játszódik. Szereplője egy fiú, akinek meghalt az ikertestvére és egy lány, akinek sírásó az apja, így neki ez a hely egy teljesen természetes közeg. A halál végig jelen van a történetben, melyben nem kerülik meg a gyászt. Annak megélése ugyanolyan fontos, mint az elengedés és a feloldódás folyamata – és, hogy ez milyen iszonyatosan nehéz tud lenni, arról mesterien ír Patrick Ness Szólít a szörny című könyvében.

A történet, melyből már film is készült, egy izolálódott kisfiúról szól. Egy olyan gyerekről, akinek anyja halálos beteg, családtagjai nem jelentenek valódi kapaszkodót, és az iskolában is egyre inkább magára marad. Ekkor jelenik meg életében a hatalmas és vad szörny, egy rombolni képes erő, amely minden sötétsége ellenére végig támasza a gyereknek. Ez az a könyv és film, amiről külön cikket is írhatnánk, és nem csak azért, mert annyira komplex az érzelemvilága, hanem mert megérdemelné. Nagyon keményen beleáll a témába, őszintén beszél a sötét mélységekről, és nem tesz úgy, mintha a halál elfogadása nem lenne pokoli menet. Szorító érzés biztosan lesz az ember mellkasában, de valami nagyon komoly és fontos dologgal egész biztosan gazdagodik az élmény során az olvasó.