Miért beszélünk külön az idősekről?

Statisztika. Ez a legrövidebb válasz. A világban és Magyarországon is azt mutatják az adatok, hogy az idősek és a krónikus megbetegedésben szenvedők alkotják a leginkább veszélyeztetett csoportot. Nem arról van szó, hogy ők könnyebben kapják el, hisz nagyon sokan egész enyhe tünetekkel vészelik a betegséget – vagyis nagyon sokan elkapják. Ami nagyon nem mindegy, az a betegség lefolyása és kimenetele.

Az idősebb, 60-65 év körüli korosztálynál jóval nagyobb az esély arra, hogy a koronavírussal fertőzött beteg meghalhat, de ez nem jelenti azt, hogy ha valaki idős és elkapja a betegséget, akkor a legrosszabb forgatókönyvre kell számítani. Egyszerűen a számok tükrében a kor és valamilyen meglévő betegség együtt sokat ront az esélyeken.

Egy fél mondatot azért mindenképp be kell szúrnunk arról is, hogy ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy aki fiatalabb, az automatikusan védve van. A nemrégiben elhunyt baba esete nagyon szomorú példa, ám azt mutatja, hogy nem csak idősebbek között, hanem kisebb eséllyel ugyan, de bármilyen korosztályban előfordulhat haláleset.

A kormány koronavírussal foglalkozó információs oldalán részletesen közölt adatok vannak többek között arról is, hogy milyen korúak voltak azok, akik Magyarországon elhunytak a fertőzés következtében, illetve az is fel van tüntetve, hogy milyen betegségben szenvedtek ezen kívül. Látható, hogy gyakori a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegség, a cukorbetegség, és a légzőszervi betegségek. És ott vannak az adatok a korosztályról is: a cikk írásakor a legidősebb magyarországi áldozat 94 éves, a legfiatalabb pedig 41 éves volt – de az utóbbi abszolút kirívó adat.

A legfontosabb a megelőzés

Ezek után talán könnyű megérteni, hogy minek köszönhető az, hogy mindenhol az idősek védelmére és segítésére hívják fel a figyelmet. A kormány külön tájékoztatót is közzétett ezzel kapcsolatban, és a médiában is többször felhívták mindenki figyelmét, hogy a kijárási korlátozást azért is kell nagyon komolyan venni, mert így idős szeretteinket is nagyobb eséllyel óvjuk meg a fertőzéstől.

A felhívásban a legfontosabb tanácsok szerepelnek, csupa olyan dolog, amelyet, bár már unalomig ismételtek a különböző felületeken, mégsem lehet elégszer elmondani. Ezek közé tartozik a rendszeres és alapos kézmosás, a zsúfolt helyek és a tömegközlekedés kerülése, illetve, hogy minél inkább kerüljék a más emberekkel való kontaktust, ez alól pedig nem képeznek kivételt a családtagok sem. Ehhez azt is hozzátennénk, hogy ha a rokon esetleg beteg, netán külföldről jött haza, akkor mindenképp várni kell a személyes találkozóval. De még akkor is nagyon ajánlott elkerülni a családi összejöveteleket, ha elméletileg mindenki egészséges, hisz a lappangási idő miatt nem lehet tudni, hogy ki és mikor fertőzheti meg a másikat. Úgyhogy most pár hetet várni kell a nagyinál töltött hétvégékkel, ki kell hagyni a nagy öleléseket és búcsú puszikat, éppen azért, hogy nyáron már csak egy rossz emlék maradjon a vírus, és ne legyen tragédia a családban.

Szintén a felhívásban szerepel, hogy érdemes gyakran szellőztetni, sok friss zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani, és ha valaki betegnek érzi magát, akkor ne személyesen menjen el orvosához, hanem előtte telefonon egyeztessen vele. Mindezek betartásában sokat segíthetnek a fiatalabb hozzátartozók, ismerősök, szomszédok, de mi is adunk még néhány tippet, hogy miként tudjuk megkönnyíteni a hozzánk közel álló idős emberek életet ebben a különös és nehéz időszakban.

Az elkülönülésből ne legyen teljes izoláció

Az talán már eléggé elterjedt példa, hogy nagy segítséget jelenthet, ha valaki elintézi a bevásárlást az idős rokon vagy szomszéd helyett. A küszöbre letéve el lehet kerülni a személyes találkozót, az otthon lévő pedig megspórol egy felesleges utat. Igaz, korlátozott időben az idősebbek is mehetnek gyógyszertárba vagy boltba, de minél jobban csökken a másokkal való közvetlen találkozások száma, annál jobb. Egyébként itt a közvetlen találkozó a kulcs, mert a legkevésbé sem cél az idős emberek izolálása, hisz attól senki sem lesz jobban, ha hetekig bezárva ül a négy fal között, és nem éri semmilyen külső inger.

Nagyon kedves ötlet például az erkélyen való beszélgetés – pontosabban a két különböző erkélyen való üldögélés. Ezt bárki nyugodtan megteheti, akinek van erkélye és idős szomszédja vagy rokona. A kertbe is nyugodtan ki lehet menni, hisz a friss levegő nagyon kell, és a kerítésen át is meg lehet beszélni a napi dolgokat. Ha megmarad a kellő távolság, akkor kifejezetten jót tesznek az ilyen találkozók, hisz a bezártság nemcsak a fizikai, hanem a lelki egészséget is komolyan kikezdheti.

Ha a nagymama, nagypapa nem a szomszéd utcában lakik, akkor is jelezni kell feléjük, hogy szeretjük őket, gondolunk rájuk. Rendszeresen érdemes telefonálni nekik, és nem csak azért, hogy megkérdezzük, hogy éppen hogy vannak, hanem azért, hogy valami más is legyen, ne csak a karantén gondolata. És erre biztatjuk az idős olvasóinkat is: beszéljenek sokat telefonon szeretteikkel, barátaikkal, ha meg tudják oldani, akkor Skype-on akár, így még láthatják is egymást. Legyen minden nap egy kis hang a külvilágból, a család tagjai például rotációban hívhatják napi szinten a nagyszülőket.

Ez egy kétirányú utca

Amellett, hogy segítünk a napi bevásárlásban és jelezzük nekik, hogy nincsenek egyedül a karanténban sem, sok apró ötlettel is hasznossá tehetjük magunkat. Nagyon jó, ha bevonjuk valami közös projektbe azokat, akikre vigyázni szeretnénk. Ha van közös érdeklődési kör még jobb, de ha nincs, akkor is ki lehet találni valamit. Rengeteg online lehetőség van most, amelyek nagy része ráadásul ingyenes.

Vállalkozó kedvű nagyikkal bele lehet vágni közös nyelvtanulásba, főzőkurzusba, jóga tanfolyamba. Meg lehet beszélni, hogy ki hol tart, a megfőzött kajákat – az előbb már említett küszöbön hagyós módon – ki is lehet cserélni, meg lehet kóstolni. Ha valami hasonló témában gondolkozunk, akkor figyelni kell rá, hogy mit és hogyan csomagolunk, de józan ésszel és fertőtlenítéssel azért nagyrészt ki lehet küszöbölni a fertőzés lehetőségét. Vagy, ha profi a nagyszülő, akkor egy-egy ilyen videóbeszélgetésben meg is tanulhatunk tőle egy sor apró fogást.

Senkinek ne legyenek illúziói, a fiatalabbaknak ugyanakkora szükségük van az idősekre, mint fordítva, és nagyon fontos, hogy ezt éreztessék is. A tudat, hogy valakinek van helye a világban, hogy szeretik, hogy fontos, amit tesz, nagyon sokat tud lendíteni azon, hogy valaki hogy él, vagy, hogy egyáltalán akar-e élni. Mit szólnak például egy online korrepetáláshoz, amíg a szülők takarítanak, főznek, vagy otthonról dolgoznak? Ugye, mekkora könnyebbség, ha a leckét nem nekünk kell most átnézni? Amellett, hogy adunk, kérjünk is segítséget az idősektől. Szuper, ha valaki megvarrja azt a kupacot, ami csak gyűlik a szekrény mellett, és az is mennyire jó, ha nem nekünk kell kitalálni az egész heti menüt, hanem egy profi nagymama kigondolja helyettünk.

Sok apró figyelmesség

Cserébe lehet rengeteg apró ötletet adni és vinni: virágmagokat és palántákat venni a nagyi balkonládáiba, régi filmeket letölteni a nagypapának, nagy mennyiségű keresztrejtvényt és könyvet pakolni az ajtajuk elé, letölteni a kedvenc régi slágereiket és egy lejátszóval együtt betenni a posta közé, vagy felhangosítani a zenét, amikor az idős szomszédunk kedvenc áriája megy a rádióban - a zene igazi varászszer, ha valaki lelkileg el van fáradva. Jelezni az időseknek, hogy gondolunk rájuk, itt vagyunk, fontosak nekünk.

Azt talán mondani sem kell, hogy nem egyszerűen állampolgári kötelességről beszélünk most. Az idősekre nagyon nagy szüksége van a világnak, mindannyiunknak. És nemcsak azért, mert a nagyi tudja egyedül úgy megcsinálni a pogácsát, hogy az a szánkba repül, és csak a nagypapa képes arra, hogy egy csavarhúzó, egy harapófogó és egy marék szög segítségével gyakorlatilag bármit megjavítson. Nem, azért is szükségünk van rájuk, mert olyat tudnak, amit mi még nem, olyan dolgokat éltek meg, amiket mi nem láthattunk, és mert a korukból adódóan olyan világlátással rendelkeznek, ami a fiatalabbakétól gyakran eltér – ami nem baj, hanem nagyon is kell. És persze azért, mert nagyon szeretjük őket, és iszonyú űrt hagynának maguk után a távozásukkal.