Egy nyolcas nyomvonalú pályát bejáró hegyi kisvasút, százéves faházakból álló szabadtéri múzeum, a Balkán legnagyobb Jurassic parkja, és Emir Kusturica jól konzervált filmdíszleteit felvonultató etnofalva – ezekért is mind a gyönyörűen zöldellő térségbe teremtett zlatibori régióba kell utazni. És most, hogy augusztustól elindul a Budapestet Niš várossal összekötő repülőjárat, már nem is muszáj majd sokórás autóutakra vállalkozni. Ha tehát Nyugat-Szerbia természeti szépségei között már felfedezték az élet forrását rejtegető Stopica barlangot és a zúgói mentén bejárható Gostilja vízesést, akkor most mutatunk néhány olyan helyet, ahol a család minden tagja talál majd magának valami kedvére valót.
Itt kötik a híres gyapjúkardinágokat
... amelyek nem is olyan régen még nyugati címlapokon is szerepeltek. Még pedig abban a Sirogojno névre keresztelt kisfaluban, amely Gostilje településétől és a Stopica barlangtól egyaránt pár kilométerre fekszik. Ezeket a kardinágokat a helyi asszonyok egytől egyig kézzel szövik és kötik, a zöld hegyi legelőkön szocializálódott juhok pedig a mai napig gondoskodnak arról, hogy bundájukból jó minőségű gyapjúfonalakat lehessen gombolyítani. Így aztán egykoriban még tengeren túli politikai vezetők feleségei is egyenesen Szerbiából rendelték maguknak a legendásan meleg felöltőiket.
Legalábbis néhány archív felvétel szerint II. Erzsébet angol királynő, az Egyesült Államok egykori first ladyje, Nancy Reagan és Mihail Gorbacsov felesége, Raisza Makszimovna Gorbacsova is szívesen hordott ilyen, megbízhatóan meleg sirogojnói kardigánokat. És erre büszkék is a helyiek. A jellegzetes gyapjúruhák a szerb divatbemutatók kifutóin még ma is megfordulnak, és nem véletlen az sem, hogy Szerbiában még a nyári utazási katalógusok oldalain is hamarabb látni reklámfotókat tetőtől talpig gyapjúba öltöztetett modellekről, mint mondjuk egy fürdőruha-webáruház kínálatáról.
A kisfaluban van is egy épület, amelyet a zlatibori kötőnők múzeumának neveznek. Ez azonban sokkal inkább hasonlít egy finomkötöttárú üzlethez, amelyben úgy tűnik, mintha a fonalgombolyagokat direkt kreatív kúpalakba építve kínálnák, miközben a legértékesebb darabokat vitrinekben őrzik. Pedig itt semmi sem eladó – nem úgy, mint a szomszéd, már direkt árusításra berendezett épületben, és az onnan néhány méterre sorakozó fabódékban, ahol már az aktuálisan legújabb kollekcióból is lehet válogatni felsőruházatot.
A kisebb faházak közelében található ugyanis az Öreg falu (Staro selo) néven emlegetett múzeumfalu is, amelynek a bejáratánál a számos kötött gyapjútermék mellett isteni erdei gyümölcsökből készült lekvárokat és szörpöket is lehet kapni – de pl. a nyugat-szerb vidék kifejezetten híres málnájáról is. Amikor tehát ideérkeznek, tudjanak róla, hogy a világ egyik legnagyobb málnaexportőrének földjén járnak, ahol a gyümölcsök ízéért és zamatáért leginkább a sajátos klimatikus viszonyoknak jár köszönet.
A múzeumfalu egyébként - pláne egy vezetett bejárással - remek alkalom arra, hogy egy kicsit bele helyezkedjünk a szerbek múlt század eleji mindennapjaiba. Szinte az összes ott látható fából készült lakóházat eredeti állapotukban hozták át ebbe a szabadtéri múzeumba, és többségében ezek berendezései, bútorai is korabeliek.
Nézzék meg az összes zlatibori őslényt egy erdőben!
Ha pedig már semmi mással nem lehet lekötni a gyerekek kiapadhatatlan energiáját, akkor két dolgot tehetnek: vagy egy kalandparkban kamatoztathatják azt, vagy dünnyögő óriás lényekkel foglalják le figyelmüket.
A balkáni térség két éve nyílt, legnagyobb Jurassic parkjában például hatalmas dinoszauruszok üvöltenek, ha szenzoraik a közelükben mozgást érzékelnek; két interaktív példány hátára pedig akár fel is lehet mászni. A Dino parkban az összesen 24 életnagyságúra tervezett raptor, T-rex és egyéb páncélos dinoszaurusz mindegyike csinál valamit: szárnyát tárogatja, száját tátja vagy csak fogsorát mutogatja – ahogyan az minden tisztességes szintetikus őslénytől elvárható.
Ha már az összes őslényt és azok rokonságát is végiglátogatták, akkor hagyják el bátran ezt a mesterséges ökoszisztémát, mert a parktól nem messze, a szuvenírek vásárlására is alkalmas piac szomszédságában már az Avantura névre keresztelt kalandparkot fogják találni. Itt aztán lombkoronák közé kifeszített pallókon fedezhetik majd fel a térség flóráját. A bátrabbak mindezt különböző rámpás és kötélhálós akadályokkal nehezített útvonalon is megtehetik, a négy hektárnyi fenyvesben ugyanis kortól függetlenül mindenki talál magának felületet a kúszásra, mászásra, függeszkedésre.
És ha már szóba került a magaslati kötélpálya, lassan készülhetnek a leg-leg élményekre vadászó túrázók is. Hamarosan szolgálatba áll az az 55 darab tízszemélyes, zárt fülkéjű gondola is, amelyben Zlatibor felett lehet majd lebegni. A tervek szerint augusztusban adják át a világ leghosszabb panorámás felvonóját, amely 9 kilométer hosszú pályán, mintegy fél óra alatt szállítja majd utasait Zlatibor és a Tornik sípálya között.
Zötyögjenek a Šargani nyolcas kisvasúton is!
Nyugat-Szerbia egyik legnépszerűbb élményeleme a Mokra Gora településről induló és oda is érkező Šargani nyolcas, amely ma Szerbia egyetlen működő kisvasútja. Mivel a Tara Nemzeti Park területén fut a vonal, így energiakészletünktől függően kisebb vagy nagyobb túrával is összeköthetjük a vonatozást. És ez nem akármilyen kisvasút ám!
A keskeny, 76 centiméteres nyomtávú vonat pályája egy mérnöki leleményességnek köszönhetően szabályos nyolcast formáz. A húszas években kezdték építeni, amikor a térség hatalmas vasúthálózatának vágányai még egészen az Adriáig is elértek. A Šargani hágó fontos pontja volt ennek a hálózatnak, ugyanis itt kapcsolták össze a boszniai és szerbiai kisvasutakat.
Mivel azonban a hágó alja (Mokra Gora) és teteje (Sargan-Vitasi) közötti szintkülönbség 260 méter volt, ezért a síneket szándékosan elnyújtott, lusta nyolcas alakzatban rakták le, így aztán az addig leküzdhetetlen sargani emelkedőre kisebb szögben is fel tudtak jutni. Ma a rajta guruló nosztalgia lokomotív már csak turistákat szállít mintegy 15 kilométer hosszan, miközben átrobog húsznál is több alagúton – köztük egy több mint másfél kilométeres hosszúságú járaton is.
De nemcsak a hegy gyomrába vájt alagutak szakítják meg a közel négyórás vasúti programot, hanem a különböző állomások is, amelyek mindegyikén olyan kötelességtudóan szállnak le az utasok fotózkodni, mintha a közlekedési feltételek közötti előírás lenne. Persze, néhány helyen tényleg van az a látvány, amiért megéri elhagyni a szerb muzsikaszóval bélelt, fapados vasúti kocsikat: hol egy kisebb vízesés, hol egy nagyobb szakadék felett átívelő híd, hol egy ismerős filmjelenet helyszíne miatt.
A Sargani Nyolcas kisvasút ugyanis sokat köszönhet a szerb-bosnyák származású filmrendezőnek, Emir Kusturicának. Ahogy bemutatták 2004-ben Az élet egy csoda című filmjét (a teljes filmért ide kattintson) – amelynek főszereplője egy vasúti mérnök, történetének nagyobb részét pedig a Mokra Gora-i kisvasút alagútjaiban és vágányai mentén forgatták –, a kisvasút egyre népszerűbb látnivalóvá vált, egyre többen lettek kíváncsiak a forgatási helyszínre és a híres mérnöki bravúrra.
Az élete csodáját Kusturica egy favárosban találta meg
Amikor Emir Kusturica pont egy szomorkásan borongós, esős napon keresett helyszínt az előbb említett filmjéhez, annyira beleszeretett a Mokra Gora-i hegyen éppen napfényben fürdő Mecavnik településébe, hogy egy XIX. századi szerb faházat szét is szedetett, majd a hegyoldalban újra felállíttatott, mert akkor elhatározta, hogy élete utolsó napjait ő bizony mindenképpen ott akarja majd tölteni.
Néhány hónappal később egyre több, Zlatibori hegyvidékről és Mokra Goraból származó faház sorakozott a lankás, teraszos hegyoldalon; a kamerák forogtak, a film sikeres lett, a díszletet azonban Kusturica nem akarta lebontani, inkább filmes skanzenként tette látogathatóvá, és a fiatal filmesek éves találkozóhelyévé nevezte ki.
Azóta persze, már több filmjéből ismerős autócsodák is parkolnak a területén, 2007-ben pedig már itt, a Küstendorf néven is ismert díszletfaluban rendezték meg a Nemzetközi Film- és Zenei Fesztivált, amelyet azóta is látogatnak minden év januárjában a világ számos országából érkező színészek és rendezők.
Kusturica háza egyébként a 2,5 euróért látogatható skanzen jól felszerelt moziterme felett található, a bejárata közelében egy tábla jelzi a magánterületet. Az év néhány hetét ugyanis még ma is itt tölti, ez a hivatalosan bejelentett lakcíme is, állítólag innen helikopterezget aztán tovább dolgára.
Mert, hogy ebben a faluban egy kisvároshoz hasonlóan a mozi mellett minden fontosabb épület megtalálható, többnyire kőből vagy fából építve. A filmrendező minden utcát azokról nevezett el, akiknek munkásságát elismeri. A központi tér például Nikola Tesláról kapta a nevét, ahol egy kistemplom áll, közvetlen mellette egy szintén fából készült haranglábbal; a főutca Ivo Andrić Nobel-díjas író nevét viseli, de lehet bóklászni a Fellini utcában, Che Guevara közben, Maradona és Novak Đoković utcájában is.
Az előbb említett kisvárosiassághoz egy szórakoztató negyed is hozzátartozik, ahol van teniszpálya, föld alatti kosárpálya, wellness központ és helyet kapott egy négycsillagos hotel is. A bejárattól nem messze pedig egy étterem található, ahonnan száműzték az összes márkás italt, és ma már csak házi készítésű szörpöt, kézműves bort és pálinkát rendelhetünk a pincérektől.
Zlatibor térségében egy Vajdaságban született baráti társaság, a Szerbia Magyarul utazási iroda vendégeként járhattam, akik azért álltak össze, hogy láthatóvá tegyék a magyar turisták számára mindazt a természeti értéket és kultúrát Szerbiában, amit a kilencvenes évek gazdasági és politikai hatásai egy darabig láthatatlanná tettek.