Jó pár évvel ezelőtt egy, a zöldség- és gyümölcsfogyasztás növelését megcélzó iskolai pályázat keretében ismeretterjesztő órákat tartottunk dietetikus kolléganőimmel hatodikos gyerekek számára. Az egészséges is lehet finom című projekt előadásaiban a már általuk jól ismert, klasszikus gyümölcsfajták (alma, körte...) helyett az egzotikus gyümölcsöket vetítettük ki az interaktív előadás keretében, és innen vezettük át a témát a zöldségek, gyümölcsök hasznos tulajdonságaira. A gyerekeknek ki kellett találnia, hogy milyen különleges gyümölcsfajtára gondoltunk.

A dolog működött, tetszett nekik a „műsor", sorra rá is ismertek a trópusi gyümölcsjoghurtos és gyümölcsleves dobozok képeiről már ismert maracujára, a felszeletelve csillag alakú karambolára, a kukoricára emlékeztető magokkal tarkított gránátalmára és társaikra. Úgy éreztük, sikerült a megszokottól eltérő órát tartanunk, és kedvet csinálni a diákoknak ezen gyümölcsök megkóstolására is, a már megszokott ízek mellett.

Persze, nem az volt a cél, hogy a gyerekek minden áron csak és kizárólag az esetleg nehezebben beszerezhető, drágább egzotikus, trópusi gyümölcsökre vágyjanak. Ugyanakkor a szokásos étrendjük színesítésére, ízesítésére, a vitamin-, ásványianyag-, rost- és antioxidáns-felvétel bővítésére ezek a gyümölcsök is alkalmasak.

Ráadásul ma már nemcsak a delikát üzletekben, de szupermarketekben is egyre gyakrabban találkozhatunk olyan fajtákkal, amiknek nevére a közös bevásárlás közben nagy valószínűséggel rákérdezhet a csemeténk, és így nem árt, ha mi magunk is ismerjük, hogy eszik-e vagy isszák-e például a lichit, mit kezdjünk egy avokádóval, vagy hogyan lehet megpucolni az éppen akciós gránátalmát. No, de szemezgessünk egy kicsit a hazánkban leggyakrabban felbukkanó egzotikus gyümölcsökből!

Maracuja – a szenvedély gyümölcse

A passiógyümölcsnek is nevezett maracuja húsa és magjai is ehetők, a héjával viszont ne próbálkozzunk! Viszonylag ritkán, bár egyre sűrűbben találkozhatunk vele a boltokban vélhetően borsos ára miatt. Nem feltétlenül a külseje a megnyerő, inkább a zamatos, felejthetetlen ízű és illatú belseje. Éppen akkor számít érettnek, amikor a héja már ráncosodik.

A maracuja zselés állagú gyümölcshúsa szaftos, édes-savanyú, frissítő aromájú, és könnyedén kikanalazható a félbevágott héjból. A már említett gyümölcsjoghurtok, gyümölcslevek mellett szerelmi bájitalra emlékeztető ízű koktélokhoz, gyümölcsös jégkrémekhez, desszertekhez is felhasználható, és igazi trópusi hangulatot áraszt.

Licsi – veszélyes kinézetű, tojásdad alakú

Életemben először Berlinben volt szerencsém nyersen is megkóstolni ezt a bizarr külsejű gyümölcsöt, akkoriban itthon még inkább csak konzervként árulták. Elsőre olyan érzésem volt amikor a puha, kicsit kocsonyás állagú gyümölcshúst kipréseltem az érdes, rücskös, könnyen szétnyíló héjából, mintha egy kisebb Alien-tojást ettem volna. Utóbbival szerencsére élőben nem, csak filmélményeimben találkoztam, bár akkor a finom, édes íz távolról sem jutott volna az eszembe.

Ez az apró gyümölcs mégsem az idegenektől ered, hanem Kínából származik, ahol igen nagyra becsült gyümölcsként tartják számon. A közepén levő mag nem ehető, arról jóformán le kell szopogatni a gyümölcshúst, amely édeskés, enyhén savanykás ízével önmagában, gyümölcsitalok, jégkrémek, édességek részeként is fogyasztható, de akár bor, likőr is erjeszthető belőle.

Datolyaszilva – az istenek gyümölcse

Egyszer az egyik udvarlóm két hurmával állított be a randira, amivel egyből jó pontot szerzett nálam, mivel szeretem a gyümölcsöket, és ez esetben virág helyett ennek még jobban is örültem. Végül a hurmák közös elfogyasztása elmaradt, így másnap egyedül ettem meg az amúgy datolyaszilvaként is ismert (bár egyik gyümölcshöz sincs köze), lédús, narancssárga, nagyra nőtt paradicsomra emlékeztető, sárgabarackra hajazó ízű gyümölcsöket. Hogy megköszönjem a kedvességet, megkockáztattam a következő üzenetet: „Nagyon finom volt a khakid! :)". Ne gondoljon senki semmi rosszra, a h betű sem elírás a mondatban. A hurma, avagy datolyaszilva ugyanis egy harmadik - khaki, kaki vagy khakiszilva - néven is ismert. 

Hogy teljes legyen a névzavar, az istenek gyümölcsének is hívható, a gyümölcs nemzetségének nevéből eredően (Diospyros kaki). A gyümölcs akkor érett és élvezhető, ha már puha – ekkor a héja is ehető, magja szerencsére nincs. Önmagában vagy jégkrémmel, gyümölcssalátában, joghurthoz, tejes ételekhez keverve, de lekvár, zselé vagy csatni alapjaként is felhasználható.

Kumkvat – Barbie narancsa

Az apró méretű, kicsinyített, ovális alakú narancsra vagy törpemandarinra emlékeztető kumquat vagy komquot ('kumkvat') kínaiul arany narancsot jelent, nem véletlenül. Ha ilyet vásárolunk, figyeljünk arra, hogy a héja lédús, feszes, hibátlan legyen, mivel ez is ehető (alapos mosást követően persze)! A gyümölcs húsa nem olyan lédús, mint a narancsé, de ahhoz hasonlóan, 3-6 gerezdre bontható, savanykás, apró magvakat tartalmaz, de előfordul mag nélküli verzióban is. Amellett, hogy kiváló díszítője lehet ételeinknek, általában grill vagy sült húshoz, szárnyasokhoz és vadételekhez használják fel, ha éppen nem koktélokhoz és gyümölcssalátákhoz.

Még egyszer: nem cél, hogy a napi 400-500 gramm (minimum) zöldség-, gyümölcsfogyasztásunkat zömmel az egzotikus, trópusi, hazánkban nem őshonos gyümölcsök tegyék ki, de érdemes megismerni ezeket is. Akár kedves és emlékezetes ajándék is készülhet egy kosárra való egzotikus gyümölcsből.

Azt is megfigyelhetjük az utazásaink során, hogy ott, ahol például az ananász, mangó érik, mennyivel finomabb, puhább, édesebb... Ez azt taníthatja a gyerkőcnek, hogy törekedjünk a helyben termesztett élelmiszerek fogyasztására, mivel nem csak a tápértékük, de az ízük is kedvezőbb, ha ott esszük meg őket, ahol le is szüreteljük. A szállítási költségeket és a környezetterhelési hátrányokat nem is említve.

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.