Hamburg évszázadok óta fontos kikötőváros. Így itt olyan élvezeti cikket is bármikor könnyű volt megtalálni, amelyek Európa más részein még igazi ritkaságoknak számítottak. Ezt a hagyományt ápolja büszkén a város több múzeuma is. Még egy 2,3 kilométer hosszú, tematikus sétaútvonalat is összeállítottak a tradicionális kávézók és néhány olyan múzeum mentén, amelyek a teákat, a fűszereket és a csokoládét járják körül. 

Chocoversum az Hachez csokigyárral együttműködve mutatja be a csokoládé történetét és gyártását az alapanyagtól a kész termékig. A kilencven perces program minden korosztály számára tartogat izgalmakat, viszont csak angol és német nyelvű csoportos túrákkal látogatható. Bár kóstolni és csokit készíteni nyilván nyelvtudás nélkül is lehet, de a program és az információk legnagyobb részéről lemaradunk, ha nem tudjuk követni, miről mesél épp a kísérőnk. Ha csak a kóstolóélmény fontos, akkor bevállalható limitált nyelvtudással is, beszéltetni ugyanis nem fognak minket, viszont minden állomáson kóstoltatnak velünk valamit.

Ki itt belép...

A vonalkódos jegyünk leolvasása után a kezünkbe nyomnak egy édes ostyaszeletet. Aki ezt rögtön meg is eszi, nagyon rosszul jár, nem lesz ugyanis mivel kipróbálnia Európa legnagyobb csokiszökőkútját. Legfeljebb akkor, ha úgy nyitja meg a csokiszökőkút csapját, hogy aláfekszik nyitott szájjal. Ezt viszont, bármilyen csábító opció is, és bármennyire hasonlít is a földi paradicsom definíciójára, nem valószínű, hogy jó szemmel néznék a hely üzemeltetői. Úgyhogy bírjuk ki, és ne együk meg az ostyát az első teremig, ahol drámai megvilágításban vár minket a hatalmas csokiszökőkút, aminél nagyobbat sehol máshol nem találunk Európában.

A múzeumban mindenhol a Hachez csokoládégyár alapanyagaival dolgoznak. Nekik a közeli Brémában van a központjuk, és a Lindt után Németország második legnagyobb csokigyártójának számítanak. A szökőkútból is a Hachez csokija folyik, ami viszont természetesen ebben a formában tejet is tartalmaz, így a laktózérzékenyek figyelmét már itt felhívják arra, hogy kerüljék ezt a kóstolót. Ez az odafigyelés egyébként végigkíséri a túrát. Minden kóstolóállomáson külön kiemelik, ha valamilyen ételallergiával nem kompatibilis az adott kóstolófalat.

Képzeletbeli világkörüli úton a csoki nyomában

A túrát egy képzeletbeli utazás témájára építették fel. Dél-Amerikában, az Egyenlítő vidékéről indulunk. Innen származik a kakaóbab. Egyszerre érezhetjük magunkat földrajz és biológia órán, ahogy sorra kapjuk az információkat a kakaócserjével szimbiózisban élő fákról, a termőterületekről és a terméseikről.

A legkevésbé várt kóstolóra itt rögtön sor is kerül. Felvágjuk egy kakaócserje valódi, körülbelül harminc centi hosszú terményét, majd megkóstoljuk a fehér színű húsát és a még nyers kakaóbabokat is. Ha csak ebben a formájában ismernénk, biztosan eszünkbe nem jutna rajongani a kakaóért vagy a csokiért.

A képzeletbeli utazáson aztán hajóra szállunk, és a hajókonyhán állunk be segédnek. Ez a valóságban azt jelenti, hogy már el is érkeztünk a túra legizgalmasabb, leginteraktívabb részéhez, egy tábla saját csokoládé elkészítéséhez. Kicsit korainak tűnhet, hiszen még alig tanultunk valamit a csokoládéról, de vegyük figyelembe, hogy a kreaciónknak le is kell hűlnie, meg kell szilárdulnia. Erre pedig csak így van elég ideje ahhoz, hogy a túra végén már készen el is vihessük a tábla egyedi csokinkat magunkkal.

A konyhai munkára tíz percet kapunk. Először pici papírkosarakba kell összeválogatnunk a feltéteket, amiket a csokinkra szeretnénk szórni, majd az öntőformába helyezett csokit ezekkel feldíszíteni. Egészen hagyományos feltétek közül is választhatunk, ha valami visszafogottban gondolkodunk: például rakhatunk pirított mogyoró- és mandula darabokat is a csokinkra. Esetleg mazsolát, kókuszdarabkákat vagy müzlit. De akár teljesen magunk mögött hagyhatjuk a konvenciókat, és teleszórhatjuk színes tortadíszítő cukorral, M&M's drazsékkal és gumimacikkal is a csokoládénkat. Csak az alkotás hevében ne felejtsük el, hogy a végén mi fogjuk megenni!

A képzeletbeli tematikus utazás következő állomása már Hamburg. A város kikötőjébe évente százötvenezer tonna kakaóbab érkezik. A múzeumi túra következő szakaszaiban innen kísérjük végig a kakaóbab útját a kész csokoládéig.

Lépésenként az igazi, fogyasztható csokoládéig

A programnak ez a része az, ahol leginkább zavaró lehet, ha nem értjük igazán jól a választott túra nyelvét. De azért itt is el lehet boldogulni, mivel látunk minden gépet működés közben, így kikövetkeztethető az összes folyamat.

Az első lépés a pörkölés. Ahogy a kávébabokat, úgy a kakaóbabokat is meg kell pörkölni. Ez a lépés jellemzően már a csokoládégyártóknál történik, mivel a pörkölés technikája és erőssége gyakran már a recept része. A pörkölés után a kakaóbabot még meg kell szabadítani a héjától, így indulhat csak a további feldolgozásra. A kóstolás itt kezd izgalmas lenni. Ennél a lépésnél ugyanis már emlékeztet a kakaóbab íze arra, amit a csokitól megszoktunk. Akkor is, ha még nagyon más, száraz és kemény az állaga. És persze még az édes íz is hiányzik belőle. De az étcsokik rajongóinak már értékelhető élmény ez a kóstolószakasz, hiszen az étcsoki ízétől már nem áll messze a pörkölt kakaóbab íze.

A következő lépés a kakaóbabok összezúzása és finomra őrlése. Az így kapott kakaómassza nagyon tömény, nagyon tapad a foghoz, de ez is egyedi élmény. Máshol nem nagyon lenne lehetőségünk ilyen állagában megkóstolni azt, amit hamarosan már csokoládénak is hívhatunk majd.

Aztán a további lépések során már hevítés mellett kerül a kakaómasszához a cukor, a kakaóvaj – és aktuális szabályozás szerint legfeljebb öt százalékban egyéb növényi zsiradék –, a tejcsokinál pedig még tejpor is. A tökéletes állagú csokit pedig egyenesen a concha nevű, kagyló alakú gépből veszik ki nekünk. Ebben a dupla falú tartályban hetvenkét órán keresztül folyamatosan mozgatják a folyékony csokoládét. A csokigyártás egyik legendája szerint Lindt gyárában egy véletlenül bekapcsolva felejtett gép miatt jöttek rá, hogy a legjobb minőség elérése érdekében ennyire hosszan kell a conchában tartani az alapanyagot. De ennél tovább már szintén hiba lenne, hiszen ezen a ponton éri el a csokoládé a tökéletes állagot. Ha tovább hagynánk a conchában, csak romlana a minősége.

A tökéletes állagú csokoládé kóstolója után már csak a csomagológépek működése van hátra. Utolsó lépésként pedig mi is becsomagolhatjuk a saját táblás csokinkat. Kapunk mellé kísérőkártyát is, így helyes kis ajándék lehet belőle, ha kibírjuk, hogy ne együk meg azonnal.