Gyűjtsenek kvarcot, kristályt, nemesopált!

Tudták, hogy a szlovák határ menti Telkibánya alatt a leghíresebb Árpád-kori királyi bánya rejtőzik? A község Nagy Lajos király idejében kapott bányavárosi címet, az arannyal és ezüsttel megrakott csillék pedig még a XIX. század elején is ide-oda gurultak a földalatti síneken. A múlt század elején a Nyugatról beáramló olcsó arany miatt azonban már nem volt gazdaságos a kitermelés, ezért szinte az összes bányát berobbantották.

Az egyiknek a bejárata még ma is látható a Pálháza és Telkibánya közötti úton, innen indul az Aranyásók útja tanösvény rövidebb (kék turistajelzés) és hosszabb (piros jelzés) útvonala is. Az emléktáblája közelében egy parkolót, vele szemben egy pihenőt találunk esőbeállóval, padokkal, szalonnasütésre alkalmas tűzrakó-hellyel és egy nyáron is jéghideg vizű kúttal. Egykor még Hunyadi Mátyás is ide járt udvarolgatni egy Szép Ilona nevű lánynak - az akkor itt töltött pásztoróráik emlékét ma ez a hűs vizű forrás és Mátyás király kútja őrzi, az utolsó elmaradt találkáét pedig Szép Ilonka sírja, aki a legenda szerint bánatában halt meg. A háttérben található a nyáron is jégcsapokat őrző Jégbarlang, amely bár nem látogatható, különlegességét az adja, hogy a résnyire kitárt bejárata mögül megdöbbentően hideg levegő áramlik ki a legforróbb kánikulában is.

Ugyanakkor Telkibányára sokan zarándokoltak a híres „beszélő kopjafás" temető látványáért is, amely még az írásbeliség elterjedése előtti időket őrzi. Érdekessége, hogy a kézzel faragott oszlopok sírjeleiből következtetni lehet a halott nemére és korára, a fejfa alakjából pedig még a testalkatára is. A megélt élethosszra utalva a vízszintes bevágások az évtizedeket, a függőleges rovások az éveket jelölik rajta.

Telkibányán ma alig 600 ember él, de szinte mindenki bekapcsolódott egy kicsit a turizmusba. Van, aki túrákat szervez, mások vendégszobát adnak ki, a korábbi polgármester asszony például férje vadásztrófeáiból rendezett be egy ingyenesen látogatható kiállítást, amelynek gyűjteménye az évszázadokra visszanyúló vadászhagyománynak állít emléket. Ica néni egyébként az előbb említett temetővel szemben lakik, kérésre hozza a kulcsot, és a háza melletti, vadászházzá alakított épületben bármikor szívesen mesél az érdeklődőknek a zempléni vadállományról vagy a trófeák készítéséről.

Ahhoz azonban már szemfüles túrázónak kell lennünk, hogy észrevegyük a vidék jellegzetes kőzetének, a csillogó perlitnek ma már csak turistalátványosságként kezelt lelőhelyét. A szürke perlitfal a település egyik zsákutcájának (Kossuth utca) végén, kertes családi házak között magasodik. A könnyen morzsolódó kődarabkákat a helyiek egykor üveggyártáshoz, ma a házak szigeteléséhez malterba keverve használják. Ugyanakkor hasonlóan látványosak és Európa szerte ritkaságnak számítanak a párosával felbukkanó, „emberköveknek" nevezett perlit alapú sziklatűk is, amelyeket Ósva-völgy több pontján rejtett el a természet. Ha különleges fotót szeretnének albumukba, keressék meg ezeket, a nagyobb fajtái akár 15 méteres magasságig is nyújtóznak!

Aztán ha a perlitfaltól tovább sétálnak egy kilométert az Ósva-patak mentén, akkor megtalálják azt a Hétforrást is, amelyet egy legenda szintén Mátyás királyhoz köt. A történet szerint a király egy vadászat alkalmával járt erre, majd miután megszomjazott, hétszer szúrta botját a földbe, és mind a hét helyről víz bugyogott fel. A források közül három még mindig iható, a falu számára is ezek szolgáltatják az ivóvizet.

Ha azonban tehetik, sétáljanak végig Telkibánya utcáin is. Gondozott kerteket és hangulatos kisházakat felsorakoztató falu, 2016-ban meg is kapta a Virágos Magyarország környezetszépítő verseny egyik fődíját. Fákkal ölelt, apró ligetes területein több pihenőhelyet is találnak majd. Sétáljanak el például a vártemplom közeli kilátóponthoz, ücsörögjenek egy kicsit a padon, szippantsanak mélyeket a tiszta levegőből, és hagyják szemüket elveszni a völgyben elterülő kis település látványában.

Jártak már a Hollóházi Porcelángyárban?

Fogadjunk, hogy tízből kilenc olvasónk erre most nemmel válaszol. Pedig mellette egy látogatóközpont is található, ahol hétvégente tárlatvezetéseket, a gyárban pedig vezetett bejárást tartanak. A múzeumi részében nemcsak az elmúlt kétszáz év legkülönlegesebb darabjait mutatják meg, de a túravezetők a porcelángyártással kapcsolatos szakmai titkokról is szívesen mesélnek. Azt például tudják, hogyan lehet beazonosítani egy régi hollóházi porcelánt, amin nincs eredetjelölés? Hátfalának vagy aljának óvatos kapargatásával. Ha ugyanis bármilyen kőedényt eltörünk, akkor annak fala szürke vagy téglaszínű. Azonban a Hollóházán bányászott kaolin – a sajátos kémiai összetétele miatt - vakítóan fehér. A színe alapján még a legapróbb sérüléseknél is jól látszik, hogy Hollóházán készült-e a porcelán vagy sem.

De a múzeumban megtudhatják azt is, hogyan lett az egykor még a falusi fazekasok portékáinál is olcsóbb hollóházi porcelánból mára a világ egyik legkeresettebb élő népművészeti alkotása. És ha tényleg figyelnek, akkor a kiállításról akár műtárgyértőként is távozhatnak, hiszen gondosan végigmutatják majd önöknek a tipikus hollóházi motívumokat a háromágú liliomfejtől kezdve, a négyleveles virágmotívumokon át a virágkoszorúba kötött keresztig, miközben az is kiderül, hogy milyen árnyalat pontosan a hollóházi kék szín.

És bár a minták az elmúlt évtizedek alatt nem sokat változtak, nagyszüleink apró csipketerítőin gondosan őrzött díszes nippjei helyett ma már a tálalókészletből fogy a legtöbb porcelán. A fogyasztói igény és az élő hagyomány remek találkozásai azok a fiatalokat célzó porcelánkészletek, amelyeknél a hollóházi esztétika mellett a mosogatógépes tisztíthatóság és a mikrózhatóság is hívó szó. Egy 26 részes étkészlet ára ma 130-170 ezer forint között mozog mintától függően, de aki szeretne, 660 ezerért is talál magának egészen egyedi szettet.

Aztán megnézhetik a múzeumban a gyár egykori nyári művésztelepéről megmaradt darabokat, amelyek pl. Amerigo Tot, Victor Vasarely vagy Szász Endre kezei közül kerültek ki. Utóbbi több színben is készült porcelánbrácsájából már csak egy darabot őriz a múzeum, de egykor olyan keresett volt, hogy a ferihegyi reptérről a műgyűjtők taxival egyenesen Hollóházára hajtattak, és az ára helyett egyből a brácsa súlya felől érdeklődtek, mert a következő járattal repültek is vissza Amerikába, a poggyászba pedig minél többnek kellett beleférnie.

És láthatják majd azokat a '80-as években diplomáciai reprezentatív ajándékként emlegetett vázákat is, amilyet pl. II. János Pál pápa is kapott a magyar államtól, és állítólag haláláig a dolgozószobájában őrzött. De hollóházi porcelánnal ajándékozták meg idősebb George Bush-t is, aki az első, Magyarországra látogató amerikai elnök volt, és akinek köszönőlevelét azóta is őrzi a múzeum.

Ha esetleg mindez még mindig nem hozott volna lázba valakit, akkor a múzeum végében berendezett trófea-szekció majd kárpótolja. 1986-tól ugyanis a Hollóházi Porcelángyár adta a Forma-1-es Magyar Nagydíjra a trófeákat, amelyekre mindig három darabot készítettek: egyet a versenyző kapott, egyet a gyári mintaraktárban őriznek, egy példány pedig ma is a kiállítótér polcain díszeleg. De persze mindből készült 100 darab kicsinyített változat is, amelyeket régen még a futamokon árultak szuvenírként, és amelyek közül jó néhány ma már egy-, másfél millió forintos induló licittel szerepel az aukciókon.

És nem túlzás, a versenyzők még ma is visszasírják ezeket a trófeákat. Erre hozta fel példaként múzeumi túravezetőnk azt a három évvel ezelőtti történetet, miszerint Sebastian Vettel sem leplezte csalódottságát, amikor kilenc hosszú évet várt egy győzelemre a Hungaroringen, végül mégsem a jól bejáratott porcelán-kupát kapta, „csak" egy hagyományos fémserleget. A dobogón nem is vette át, egyszerűen hátra dugta a kezét. A szervezők a hivatalos díjátadót követően úgy küldtek utána egy utólag gravírozott porcelánvázát.

Ha azonban a múzeumot bejárták, nevezzenek be egy gyárlátogatásra. Megnézhetik, hogyan formázzák az alapanyag masszát, hogyan szárítják öntőformákban, mekkora kemencékben égetik ki, és hogyan dekorálják korongon forgatva ecsettel vagy matricákkal a már elkészült darabokat.

Nézzenek szét a Zemplén őrszeméről!

Ha pedig azt érzik, hogy hazánk északkeleti csücskében járva, valami különleges vártúra is hiányzik a programból, akkor induljanak Boldogkőváralja felé. Boldogkő vára a túrázók között is népszerű célpont, ez az egyik pecsételős állomáshelye az Országos Kéktúrának. Már egészen távolról látni fogják az ovális alakú, szinte függőleges falú szikla tetején álló középkori várat. Még a tatárjárást követő kővár-építési lázban emelték az 1280-as évek elején, hogy megvédje a Kassára vezető utat és a Hernád völgyét.

A vár alatt húzódó aszfaltos út egészen a várparkolóig visz. Amikor mi június elején arra jártunk, a parkolóban épp a Tekergő zenekar tartott magyar népi táncház órát néhány iskolás csoportnak. Gyakori látvány ez ebben az időszakban, sokan szervezik ide az osztálykirándulásokat, de az áprilistól októberig tartó hétvégéken bárkinek része lehet hasonló élményekben, ilyenkor egymást érik a nyári várjátékok. Egy helyi várbaráti társaság ugyanis rendszeres lovagi bemutatókkal, jelmezes udvarhölgyekkel és fegyvertapogatóval várja a történelmi időkre kíváncsi érdeklődőket.

A parkolóból néhány lépcsőn kapaszkodhatunk fel a várbejárathoz, ahol a pénztárat is találjuk, majd az egykori felvonóhíd helyén álló fapallón kell áthaladnunk ahhoz, hogy a vár alsó udvarába jussunk. Ennek falára körben közel 100 méter hosszan egy ún. gyilokjáró épült, amelynek kifelé szűkülő lőréseit a látogatók ma remek kilátási lehetőségként értékelik, régen azonban ez volt a vár egyik legjobb szakasza, ahonnan az ostromlókat támadni lehetett. A felső várba az udvar végén sziklába vésett lépcsősor vezet, ahol egy kiépített színpadon kék bársonyruhába öltözött udvarhölgyek jó uraknak és szép hölgyeknek szólítva fogadják a látogatókat, hogy kóborlovagjaikkal együtt a lovagteremből induló vártúrára kísérhessék őket.

Persze, akik a várat szívesebben járnák be önállóan, azok a falaira felszögelt táblákon olvashatják el, hogy mikor, miért építették és mire használták évszázadokkal ezelőtt az adott épületrészeket. A Malom-bástyájában még azt is kipróbálhatják, hogyan működött az egykori szárazmalom, amelyet puskapor őrlésére használtak. Aztán a palotaszárnyban már egymást érik a régészeti és hadtörténeti kiállítások, bejárható a börtön és a kínzókamra, a kovácsműhely és a pénzverde is. Még egy történeti ólomkatona-kiállítást is berendeztek, ahol egy nyolc négyzetméteres terepasztalon több mint ezer darab figurával ábrázolják az 1241-es muhi csatát.

A vár legnépszerűbb, vagy legalábbis legtöbbet fotózott része az erődből kinyúló hosszú sziklanyelv, az ún. Oroszlánszikla, amely miatt a várat gyakran csak a Zemplén őrszemeként emlegetik. Mivel a vár alatti, déli irányban elkeskenyedő sziklaszirtre építkezni nem lehetett, ezt a mintegy harminc méter hosszan elnyúló sziklanyelvet deszkapallókkal burkolták be, és az ellenség megfigyelésére használták. Az őrségben oda-vissza sétáló katonákat palánkkal védték, a végében pedig egy fedett őrbástyát építettek. Nézzenek szét innen is, gyönyörű panoráma nyílik az egész zempléni tájra!

Nyitvatartás: minden nap 8 és 18 óra között
Várbelépő: felnőtteknek 1100 Ft, diákoknak és nyugdíjasoknak (60 év felett) 700 Ft, hétköznapokon minden jegy 300 forinttal olcsóbb! A vár alatt és a lovagi torna pályán zajló programok ingyenesek.

 Tématámogatás. Készült a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatásával.