Milyen tünetei vannak?

Azon szerencsések közé tartozom (a lakosság nagyjából 2/3-ába), akiket nem zavar, ha hátrafelé ülnek a vonaton; akik utazás közben gondtalanul tudnak olvasni, és nem lesznek rosszul a billegő vagy hánykolódó hajón sem. De az utazási betegségnek vagy a hajón tengeri betegségnek hívott problémakör sokakat érint: a 2-12 éves gyerekeknél és a felnőttek körében is gyakori. A jellegzetes tünetei közé a szédülés, hányinger, hányás, remegés, sápadtság, hideg verejtékezés, ájulásérzés és rosszullét tartozik.

Mi áll a hátterében?

Az utazási betegség (más néven kinetózis) a különféle járműveken utazás közben lép fel. Az okozza, hogy a járművek mozgása közben a szem által látott kép és a belső fülben levő egyensúlyszerv által keltett ingerületek ellentétes jeleket küldenek az agyba, és ezek mondhatni, kiakasztják a rendszert. Az agy a hallucinációként megélt helyzetet úgy próbálja megoldani (ami jellemzően mérgezésből adódik), hogy hányás útján igyekszik megszabadulni a „méregtől".

Hogyan lehet megelőzni?

Nyilván a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha az utazás előtt fél órával hányáscsillapító, hányingercsökkentő gyógyszerrel próbálnánk megelőzni a panaszokat. Azonban, ha mégsem szeretnénk gyógyszert szedni, esetleg félünk azok nyugtató, éberséget csökkentő hatásától, akkor is tudunk tenni az ügy érdekében.

♦ Együnk valamit utazás előtt, a kisgyerekeket is etessük meg! Nem kell többfogásos, zsíros, puffasztó, nehezen emészthető lakomára gondolni. A cél, hogy ne üres gyomorral induljunk útnak.

♦ Van, akinek segít a rágózás. Ezt egyénileg tudjuk kitapasztalni, hiszen akad, akinél fokozza az étvágyat, vagy éppen refluxa van, és emiatt lehet problémája. A kisgyerekeknél ráadásul a rágó lenyelése, félrenyelése is bizonytalansági tényező.

♦ Ha érzékenyebb gyomrú felnőttként utazunk, üljünk előre, legjobb, ha mi vezetünk! Buszon is inkább elől foglaljunk helyet és kerüljük a kerék fölött ülést! Hajón a középutas megoldást, repülőn pedig a szárny feletti üléseket preferáljuk!

♦ A gyereket ültessük úgy (hátul), hogy kilásson a gyerekülésből, ez is segíthet abban, hogy
az agya jobban érzékelje a mozgást.

♦ Ha tudjuk, időzítsük az utazást a gyerek szokásos alvásidejére, és ha megoldható, akkor mi is próbáljunk meg aludni utazás közben (vagy legalább pihentessük a szemünket, amikor jobban inog, mozog alattunk a jármű)!

♦ Ne olvassunk, ne mobilozzunk, ne nézzünk lefelé, inkább kifelé az ablakon (már ha van a közelünkben)! A gyereknek se adjunk képeskönyvet, színezőt, tabletet, mert lefelé nézve könnyebben rosszul lesz, inkább kémleljük vele együtt a tájat és beszéljük meg a látottakat!

♦ Vigyünk különféle játékokat is a gyereknek, hogy ezzel is lekössük a figyelmét, ha éppen elunná a kifelé bambulást!

♦ Mielőtt még bárki jelezné a családból, hogy kezd rosszul lenni, és autóval utazunk, tartsunk pihenőt és sétáljunk a levegőn! Ilyenkor ehetünk, ihatunk is. Az ivást ne hanyagoljuk el, inkább a többször keveset elve alapján igyunk minél gyakrabban, és a gyereket is kínáljuk többször!

♦ A gyömbér frissen, teában, reszelve, üdítőként is kipróbálható a hányinger megelőzésére.

♦ Legyen nálunk – a lehetőségekhez mérten – hányózacskó, kis lavór vagy vödör, friss víz, törölköző, nedves törlőkendő, hogy ha mégis útitársunk lenne a róka, akkor gyorsan el tudjuk tüntetni a nyomait.

♦ Vezetéskor kerüljük a hirtelen kanyarokat és az extrém gyorsítást, lassítást!

Mit tegyünk, ha már baj van?

♦ Álljunk félre az autóval, ha ez megoldható! Más járművön menjünk ki a mosdóra vagy egy nyugodtabb, hűvösebb, árnyékos helyre, a hajón a levegőre! Használjuk a már előre bekészített, fent említett vész-szettet!

♦ Igyunk egy keveset, kortyonként, és itassuk a gyereket vagy útitársunkat is! Tudományos tények ugyan nem támasztják alá, de a „népi" hagyomány és a tapasztalat azt mutatja (talán már önbeteljesítő jóslatként is), hogy a hideg kóla, akár csak evőkanalanként (ja, ezt is vigyünk akkor) csillapítja a hányásos rosszullétet. Talán a szénsav, talán a koffein, talán a hűsítő hőmérséklet, talán valami egyéb, titkos összetevő használhat, vagy ezek kombinációja, ezt nem tudjuk. Bár gyerekeknek a koffeintartalma és a szénsavassága miatt mégsem ez a legszerencsésebb vészmegoldás. Legfeljebb alkalmi jelleggel. Mert amúgy a kóla nem gyerekital - ebben jobb, ha itt megegyezünk. Ráadásul vannak, akik (főleg a felnőttek közül) nem is kedvelik az ízét, és emiatt nem az elsőként választandó házipatika közé tartozik.

♦ A hideg, citromos víz, a borsmenta-, citromfűtea (esetleg egy citromfűolajjal átitatott zsebkendő szagolgatása), gyömbértea már jobb választás. A gyömbérteát magunk is elkészíthetjük, ha reszelt gyömbért forrázunk le, és azt ízesítjük citromlével, kevés mézzel vagy cukorral (ezek el is hagyhatók persze).

♦ Hányás után a mielőbbi folyadék- és elektrolitpótlás elengedhetetlen, különösen a nyári melegben. Legyen az útipakkban bekészítve tasakos, vízzel elkeverhető (instant), ún. orális rehidráló folyadék (ORS), ami a megfelelő arányban és koncentrációban tartalmazza a hányással (esetlegesen hasmenéssel) elveszített ásványi anyagokat, így általa elkerülhető a kiszáradás (és akár a kórház is). Ha ez nincs nálunk, a rostos, 100%-os gyümölcslé, az enyhén sózott-cukrozott gyümölcstea is beválhat, bár jobb a patikai ORS keverékre hagyatkozni, mert a túl édes-túl sós itóka újabb hányást generálhat az érzékenyebb gyomrúaknál.

♦ Mi a helyzet az evéssel? Pár falat teljes kiőrlésű lisztből készült keksz, tönkölyropi, előre feldarabolt zöldség, gyümölcs kínálása még belefér. Többet az akut hányinger, hányás mellett úgysem tudunk a szenvedő alany gyomrába diktálni. Adjuk neki, amit kér, hiszen az adott helyzet aktuálisan felülírhatja az egészséges táplálkozás irányelveit. Ráadásul nagy egyéni különbségek lehetnek abban, kinél mi válik be a rosszullét esetén. Ha elmúlt, akkor térjünk vissza a kiegyensúlyozott étrendhez!

Ha felkészültek vagyunk, az átmeneti kellemetlenségek ellenére is tudjuk majd élvezni az utazás szépségeit és jó értelemben vett izgalmait.