1. A bombabiztos komáromi erőd

Bár sokan csak egyetlen, vaskos falakkal védett várépületként gondolnak rá, a komáromi erődrendszer hatalmas területet ölel fel. Ugyanúgy hozzátartozik a törökök elleni végvárrendszer részeként megépített Öregvár és az ötszögű Újvár (előbbit a XVI., utóbbit a XVII.században építették), mint a Duna jobb és bal partján húzódó többi erőd (köztük ismertebb a Monostori, az Igmándi és a Csillag erőd) és a hozzájuk tartozó hosszan elnyúló bástyarendszer. Utóbbiak építését az 1800-as évek elején a Napóleon elől, Bécsből Komáromba menekülő I.Ferenc császár rendelte el. Vagyis az erődrendszer méreteit az a 200 000 fős katonai véderő indokolta, amelyet szintén a várfalak között kellett elszállásolni.

Így aztán az erődrendszer ma Komárom szó szerint legnagyobb nevezetessége. Az Újvár különlegessége, hogy sosem tudták elfoglalni, az összes ellenséges ágyúval és bombával szemben is bevehetetlen maradt. Az erődrendszer épületeit a II. világháború után az ott állomásozó szovjet csapatok, majd kivonulásuk után a szlovák katonák használták 2003-ig. Ezért például az Újvár területén, amelyet legutóbb februárban jártunk be, a látnivalót ma inkább a véget nem érően, egymás mellett hosszan elnyúló, üres katonai szálláshelyek, folyosók és lőrések adják. De látható a még leginkább legjobb állapotban megmaradt, sárgára festett parancsnoki épület is, amelynek egyik szobáját még Klapka György is lakta jó ideig.

Komárom városa ugyan megvette a Honvédelmi Minisztériumtól az erődöt, egyelőre csak a Ferdinánd- és a Lipót-kapu helyreállítására és a lőporraktár felújítására jutott pénz – utóbbiban ma az egész erődrendszer építésének történetéről rendeztek be képekkel, térképekkel felszerelt kiállítást. Ha kíváncsiak Európa legelső bástyaszerű erődjére, akkor itt a helyük. Az itáliai építészmérnökök a XVII. században az addig elterjedt körbástyák helyett már ötszögletű bástyákat terveztek ide, ami már a török ágyúlövedékeknek is ellenállt.

2. Római kori kőtár

Legutóbbi, februári komáromi útunk során nem jutottunk be a kőtárba, mert a korábbi hetek havazásai miatt nagyon benedvesedtek a falak, és tulajdonképpen pont ezért május előtt nem is szokták megnyitni a látogatók előtt. Pedig helyi idegenvezetőnk szerint ezt sem szabad kihagyni a programlistánkból, ha már egyszer a városban járunk. A lapidárium is a komáromi erődrendszer része, egészen pontosan az Igmándi erődben találjuk, ahol római kori sírkövek, oltárkövek és szarkofágok gyűjteményét járhatjuk körbe. 

A látogatók a hatvanas évek közepén, a Klapka György Múzeum legelső kiállításaként láthatták először, amikor az erőd 250 méter hosszú föld alatti kazamata-folyosóján sorakoztatták fel a római halottkultuszt magyarázó több tonnás kőtömböket. Aki kíváncsi arra, hogyan éltek és haltak az egykori római település, Brigetio lakói, annak mindenképp érdemes a szarkofágokra vésett feliratokat megvizsgálnia.

3. Duna Menti Múzeum

A Nádor utcai múzeumot könnyen felismerik majd a város talán legismertebb személyének, Jókai Mór egész alakos szobráról, amely pont a Szent András templomával szemben található. Ha városnéző túrára fizetnek be, jó eséllyel ez az állomás sem fog kimaradni a túrából, ugyanis az egykori kultúrpalota épülete ma a szlovákiai magyar kultúra legfontosabb központjaként működik. Itt őrzik Szlovákia leggazdagabb római kori gyűjteményét, Feszty Árpádnak a magyar honfoglalást lezáró utolsó ütközetről szóló Bánhidai csata című festményét, és itt kapott helyet a Jókai Egyesület 40 ezer kötetes könyvtára is. Decemberig még látogatható az Élet a szavannán kiállítás, amely az afrikai kontinens élővilágát mutatja be magángyűjteményekből összeállított eszközökkel, térképekkel és fotókkal.

4. Európa-udvar

Aki egyébként is szívesen merül el az épületek részleteiben, annak jelenlegi helyzete és kihasználatlansága ellenére is különleges élmény lesz az Európa-udvar. Az eredetileg művészeti és kereskedelmi központként épített udvarban 45 európai ország jellegzetes házai sorakoznak, mind a saját országának legjellemzőbb építészeti stílusjegyeivel ellátva. A mintegy 6500 négyzetméter alapterületű udvart a Szent István-kapun, a IV. Béla-kapun és a Mária Terézia-kapun át lehet megközelíteni, a központi terén pedig a történelmi Magyarország királyainak és történelmi személyiségeinek szobrai láthatók. A kétezerben átadott házak egy részében magánlakások, kávézók, divatáru vagy szuveníres üzletek és irodák találhatók, a többi része azonban üresen áll – volt idő, amikor csak szellemudvarként emlegették.

5. Zichy-palota

Komárom szülötteként nemcsak Jókai, de például a népszerű operett zeneszerző Lehár Ferenc életét is őrzi egy kiállítás a Zichy-palotában. Utóbbi kottái mellett láthatjuk Jókai kéziratainak laminált formában lapozható másolatát, kézzel faragott sétabotjait, és Domonkos János temetési ruháját egy vitrinben kiterítve, akiről Jókai a legismertebb regényében az Aranyember alakját mintázta.

Az egyik teremben kompletten berendezték Jókai szobáját, és tablókon őrzik az olyan történeteket is, mint amikor padot csináltatott felesége számára a komáromi református templomban, mert a szegény családból származó feleségét a helyi asszonyok nem engedték maguk közé leülni a templom nőknek fenntartott soraiban. Az akkor még Ásvay Jókai Józsefként ismert ügyvéd ezért egy díszes, zöld posztóval bevont tölgyfából készült padot állíttatott leghátulra, vagyis egészen pontosan arra a helyre, ahonnan egykor felesége, kirekesztettsége miatt kénytelen volt állva hallgatni a vasárnapi misét. A családi pad húsz centivel magasabb a többinél, és még ma is őrzik a komáromi református templomban.

Ugyanakkor Komárom településtörténetéről már egy külön kiállítást állítottak össze, ahol különböző korabeli újságcikkek, fotók és kiállítási tárgyak mesélnek az elmúlt közel kétszáz évről. De megnézhetjük a lányok kelengyetartóiként használt híres komáromi tulipános ládákat - amelyeket mindig az őket kiszemelő férfitól kaptak -, aztán láthatunk egy marokra valót a háborús időkben négyezer nő által gyártott lőfegyver-töltényekből, és a Jókai regényben is emlegetett, komáromi hajóácsok által használt szerszámokat is megvizsgálhatjuk közelebbről. De berendeztek a kiállításon egy XIX- századi csizmadiaműhelyt, egy borbély üzlethelyiségét és egy szabómester lakásként is használt apró műhelyét.

Ha pedig valami ismerőset és jót akarnak enni, akkor tegyék azt a szállást is kínáló Kortina Étteremben, amely egyébként szintén a szerteágazó komáromi erődrendszer képzeletbeli határain belül helyezkedik el. A katalógusokban dőlt betűkkel szedett otthonos légkör és a családias hangulat itt nemcsak hívószó – az ott dolgozó személyzeten keresztül egyszerűen, őszinteséggel és érezhetően működik.