Nézzék meg a légkondik ősét Dubaj óvárosában, csónakázzanak át a piacra egy abrán, ralizzanak a homokdűnéken vagy merüljenek le egy óriásakváriumba a cápák közé egy mini tengeralattjáró segítségével. Dubaj az emírségek kirakatföldje, ahol mindent a turisták kedvéért építenek és hűtenek, ezek közül mutatunk most néhányat.
Ha a dubaji nyaralásba a város összes légkondicionált témaparkját betervezték már, de nem tudják, mivel lehetne lekötni a gyerekeket vagy a tiniket, akkor most mutatunk néhány programot, amit talán a család minden tagja izgalmasnak talál majd.
Szelfizzenek az óriásakvárium aligátorával!
Ha már egyszer lőttek egy albumra valót a felhőkarcoló-erdőről több száz méteres magasságban a Burdzs Kalifa kilátóemeleteiről (arról, hogy a különböző kilátószinteken milyen látvány fogadja, itt írtunk), akkor az azt is jelenti, hogy eljutottak a világ legnagyobb bevásárlóközpontjába. Ugyanis a világ legmagasabb épületébe a pláza földszintjéről lehet átsétálni. A 2008-ban épült Dubaj Mall különlegességét is leginkább a mérete, vagyis az 50 focipályányi alapterülete adja, de egyébként ugyanazt tudja, mint bármely másik pláza a világban. Illetve talán azzal különbséggel, hogy az üzletek vélt vagy valós luxusmárkáira itt ugyanúgy alkudozhatunk, mint mondjuk a Gyömrői úti Sárkány Centerben.
De még a vízesése is hasonló a Nyugati pályaudvar melletti Westendünk bejárata melletti húsz méter magas vízzuhataghoz, csak a dubajit néhány, fejest ugró sportemberrel is megcifrázták. Az viszont tény, hogy a gigaplázában van a világ legnagyobb akváriuma is (51x20x11m) egy 75 cm vastag plexipajzs csomagolásában, aminek az a feladata, hogy ellenálljon a tíz millió liter víz nyomásának.
Ebben a különítményben összesen 30 ezer tengeri élőlény úszkál, köztük több száz cápa és rája, az egyik óriásterráriumban pedig egy ötméteres aligátor simul a falhoz, amely ijesztő mozdulatlansága miatt a legnépszerűbb élő díszletnek számít az üveg előtt ülő és térdelő szelfizők között. Az akvárium a bevásárlóközpont alsó szintjén kívülről is jól látható, de megéri belépőt fizetni az akvárium alatt vezető alagútrendszerért és a tengeri birodalmat bemutató kiállításért. A jegyárak 100 dirhamtól (8000 forint) 600 dirhamig terjednek, utóbbi jegytípusban már benne van egy kétszemélyes robogószerű mini tengeralattjáróban merülés a cápák közé (az egyszemélyes merülésért 400 dirhamot kell fizetni).
Nézzék meg, hogy nőtt ki Dubaj a homokból 50 év alatt!
Ha skanzen-élményekre vágynak, induljanak el az 1700-as évek végén épített Al Fahidi erőd irányába, amelyben egykor az uralkodók laktak, de volt, hogy helyőrségként és börtönként is működött. Ma ez a település legrégebbi épülete, amely a Dubaj Múzeumnak ad helyet. Itt számos kiállítási tárgyon és élethű viaszfigurákon keresztül segítenek megismerni a régi Dubaj mindennapjait, az emberek öltözködési szokásait, és tíz évekre felosztott táblákon, fotókon mutatják be, hogyan építettek homokból várost a semmi közepén. A múzeum egyébként egy többszáz éves fegyverekkel felszerelt hadtörténeti kiállításnak is az otthona.
A különböző folyosókat a berendezési tárgyakon túl, hangulatos fény- és hangeffektekkel is felszerelték. Így kerülünk egyszer egy ún. souq, vagyis egy helyi piac hangos kofái közé, máskor imádkozó gyerekekkel teli korániskolába. Egy újabb részében pedig már a sivatagi életvitelt viszik egy kicsit közelebb a látogatóhoz, akik aztán egy éjszakában bandukoló sivatagi karavánnak is részesei lehetnek. A múzeumi belépőért a felnőtteknek 3, a gyerekek után mindössze 1 dirhamot kell fizetni.
A Dubaj Múzeum mellett találjuk azt a Bastakiya Palotát is, amelynek környékét óvárosként mutatják meg a turistáknak. Még akkor is, ha az a palota valójában egy kétemeletes épület, amelyet 1918-ban építettek. Különlegességei azonban azok a tetőről égbenyúló széltornyok, melyek gyakorlatilag függőleges hűtőfolyosóként funkcionáltak, és amelyek így a legkorábbi légkondicionálási formának számítanak az emírségben.
Csónakázzanak át a bazárba!
Az óváros bejárása után érdemes a Creek Deira oldala felé venni az irányt, és felülni a hagyományos fából készült hajóra, az abrára. Ez szállít át fejenként egy dirhamért (80 forint) - amit a hajó kapitánya szed be - a kanális túlpartjára, ahol már a fentebb említett piacokat, vagyis a souq-okat találják. Itt aztán az aranytól kezdve, a ruhákon, parfümökön és műszaki cuccokon át még a fűszereknek is külön piaca van. És piachoz illő módon szinte mindenhol egymást érik a klasszikus szuvenírárusok. Ha azonban a fűszerestől tovább sétálnak az aranypiac felé, az ékszerüzletek sora mellett rengeteg mozgóárust is találnak.
Ők két nemzetközi kommunikációs csatornán dolgoznak: vagy egy laminált papír kártyán mutatják meg a leszólított turistáknak a márkánként is jól elkülönített napszemüveg-, táska- vagy órareplikákat, vagy az okostelefon és tablet kijelzőjén menet közben gyors csuklómozdulatokkal kínálják portfóliójukat egy gazdag képgalériában. Ha nagyon nem akarnak vásárolni, és ezért már kínosan érzik magukat az állandó leszerelésektől, mondják azt bátran, hogy nincs szükségük semmire, és egyébként is csak kártyával tudnának fizetni. Ekkor aztán a lelkes értékesítők kénytelenek feladni minden próbálkozásukat, a bazárban ugyanis még nem szereltek be banki terminálokat.
Ralizzanak a dűnéken!
Mielőtt - ezt a mondatot olvasva - még melegebb éghajlatra küldenének el minket, mint ami mostanság van Dubajban, szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a terepjárókat intenzíven hűtik, az esti órákra tervezett ralizás végére pedig kellemesen hűvös az idő a sivatagban. Így aztán ha a forró nyári hónapokban is a szabadtérre vágynak, és történetesen tényleg a homoktengerbe, a magas dűnék közötti sivatagi szafarin kaphatnak egy kis kóstolót ebből az élményből úgy, hogy közben nem fognak sivatagi hőgutát kapni.
Kipróbáltuk mi is a homok-alapú hullámvasutazást, és egyben fel is hívnánk itt a figyelmüket arra, hogy a dzsipek leghátsó, legrázósabb sorába tényleg csak akkor üljenek, ha már második körös, haladó szafarizók, vagy legalábbis eltelt pár óra legutóbbi étkezésük óta. Mi a helyi körökben ismert, egyik legnagyobb terepjáró-flottát üzemeltető szervezőcéggel jártuk meg Dubaj egyik autópályája mellett fekvő sivatagi szakaszát.
A Knight Tours-os naplementével és vacsorával egybekötött túra a sivatag elérése után mintegy fél órás ralizásról szól, közbeiktatva két - látszatra a semmi közepének tűnő - fotós megállóval, majd a dzsipkaraván az Al Shamsi beduin faluba vezet. A kocsikázás közben érdemes megfigyelni, hogyan hajlik át a végtelennek tűnő homok arany színe a kiépített úttól távolodva egyre sötétebb tónusú, narancsos árnyalatba. Ha valamit, akkor talán ezt mindenképpen érdemes megörökíteni.
A turisták kedvéért felhúzott faluban aztán ha valaki nagyon szeretne, felkéredzkedhet egy teve hátára, egy sátorban hagyományos arab ruhát ölthet magára, egy másikban pedig megnézheti, milyen körülmények és berendezések között éltek régen a beduinok. A táborban a babzsákokkal körbevett asztalokra még szürkület előtt felszolgálják az arab konyha jellegzetes fogásait, amit aztán a program szerint közvetlen a közönség feje felett körző sólyom bemutatója, egy hastáncos és egy dervistáncos szédítő pörgése követ. A vacsorával egybekötött szafari túrára fejenként 20 000 forintnak megfelelő dirhamot kell félre tenni.