A Hungária körútról valószínűleg keveseknek jut eszébe az, hogy mennyire hangulatos, izgalmas építészeti látnivalókat tartogat a környék, de közvetlenül a Hidegkuti Nándor Stadion előtt igen érdekes látvány fogadja az arra járókat. Mintha temérdek, borostyánnal benőtt vasútállomás-épület sorakozna egymás mögött különböző színekben, a hatalmas fenyők árnyékában.
A 19. század utolsó évtizedében épült MÁV-lakótelep valódi időkapszula a város forgatagában. Igaz, régi fénye már jócskán megkopott, a vakolat sok helyen pereg, és sok lakás üresen áll - már nem keresnek beléjük új bérlőket -, de a hely így is különleges időutazásra csábít.
A gyár, melyhez épült, ma már műemlék
Az összesen mintegy 300 lakásból álló, a Hungária körút két oldalán elhelyezkedő telepet az innen nem messze, a sínek túloldalán található Északi Járműjavító, akkor még Északi Főműhely munkásainak építették 1894-96 között. A gyár akkoriban egész Magyarország egyik legnagyobb vasúti műhelye volt, és egészen 2009 végéig javítottak ott a vonatkocsikat. Akkor azonban gépeinek és dolgozóinak legnagyobb részét Szolnokra helyezték át, 2011-ben pedig a telephely meghatározó épületeit műemlékké nyilvánították, melyek közül több is új funkciót kap: a mozdonyjavító-műhelyben a Közlekedési Múzeum új otthona lesz, a fűtőház, vagyis az Eiffel-csarnok a Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyházaként született újjá. A múltidéző közeg megőrzésre méltó emlékei közé jól illeszkedne a retro-hangulatú telep is.
Falusi hangulatú séta
A Salgótarjáni út - Zách utca sarkáról indulunk, és mindjárt az első utcán be is fordulunk jobbra. Heves kutyaugatás fogad, macskák szaladnak el előttünk, a lakók pedig kíváncsian néznek ki kertjeikből, ablakaikból. A Hungária körútnak ezen az oldalán egykor a vasút munkásai, míg a másik oldalán az altisztjei laktak. Az egymásra kísértetiesen hasonlító házak az állomásépületek típustervei alapján születtek, és mintául szolgált a ferencvárosi MÁV-lakótelep is.
A házak romantikus stílusjegyeket is hordoznak, megkülönböztető tartozékuk a terméskő lábazat, az ablakok körül és a falak szélein futó tégladíszítés, a kör alakú nyílás, és a spaletta, amelytől igazán takaros hatást keltettek egykor ezek a házak. Mint az egyik lakó, Balogh Sándor elmondta a vdszsz.hu-nak, a 30-40 négyzetméter közötti lakások egy szobából, konyhából, WC-ből és spájzból álltak. Mint hozzátette, "a WC-be egészségügyi okok miatt csak a lépcsőházból lehetett bemenni, ügyeltek arra, hogy ne a konyhán keresztül lehessen megközelíteni a mellékhelyiséget". A lakásokhoz nem tartozott fürdőszoba, hanem egy közös fürdőházat húztak fel az altiszti telepen.
Magyarországon a MÁV megalakulása előtt több nagy állami és számtalan kis magán vasúttársaság működött, melyeknek hatalmas építészeti feladatot jelentett a rengeteg vasútüzemi épület, köztük a vasútállomások felépítése. A tervezési idő lerövidítésére (és természetesen a költségek csökkentésére) úgynevezett típusterveket hoztak létre.
Az épületeket az állomás forgalmához igazodó méretek szerint különböző osztályokba sorolták, ahol az első osztályú épületek voltak a legnagyobbak. Az osztályok között átjárhatóság volt, így például a III. osztályú épületet egy oldalszárnnyal bővítve azt II. osztályúvá lehetett alakítani. Később a MÁV ezekből a tervekből, egészen pontosan a Déli Vasút tervsorozatából kiindulva elkészítette a saját típusterveit - olvasható a papirbakter.hu oldalán, ahonnan egyéb érdekességeket is megtudhatunk az állomásépületek kialakulásáról és esztétikájáról.
Játszótér, iskola, kultúrház
Nem sokkal később baloldalt egy játszóteret, mellette pedig egy hosszú, sárgás-barackos színű épületet pillantunk meg. Ez volt a telep kulturális központja, és mint a helyiektől megtudjuk, akikkel kutyasétáltatás közben futunk össze, egészen a Covid előttig tartottak itt fitneszórákat és kézműves foglalkozásokat.
Hajdanán ezt nevezték ki a négy, párhuzamos utcával rendelkező telep közepének, melynek földszintjén a munkások és tisztviselők közösségi étkezdéje volt. A ház pincéjében mosókonyha kapott helyett, és volt benne emellett bolt, kamra, sőt, mészárszék és külön helyiség is az üres hordóknak, a szénnek, de még valahogy egy kocsiszín is elfért - előtte pedig egy első világháborús bunker rejtőzik. Az étterem felső emeletén a vendéglős és családja, valamint a cselédség lakott 2+1 szobás lakásban.
A ház főbejárata a párhuzamos utcában van, melyről szintén a lakóktól tudjuk meg, hogy az itteni főutca. Ide átkanyarodva láthatóvá válik a Wesley János Óvoda és Általános Iskola épülete, pont a volt kultúrházzal szemben. Amikor odaérünk, épp kicsengetnek, és nagy zsivajjal gyereksereg rohan ki az udvarra, ékes bizonyítékaként annak, hogy a telepen aktív élet zajlik.
Az iskola mellett elhaladva, jobb oldalt, a merőleges utca sarkán feszületet veszünk észre, melyet az első világháború hőseinek emlékére állítottak. Mögötte harangláb látható, a merőleges kis utcában, vagyis a kultúrépület oldalában pedig apró, rózsaszín kápolna, melynek ráccsal zárták el az ajtaját.
Bóklászunk még egy kicsit a telepen, a Hungária-Salgótarjáni út sarkán egy, a többinél feltűnően nagyobb épületet találunk, melyben egykor az itteni hivatalnok lakott, az egyik utcából pedig egyenesen a Hungária körút túloldalán, a Vagon téren található, MÁV-telepi Kisboldogasszony templomra látunk, mely 1931-re készült el Dusek Ede és Horesnyi József tervei alapján.
Források: lasdbudapestet.blogspot.com, vdszsz.hu