A telefonfüggőség létezik, ráadásul - az elhízáshoz hasonlóan - egyre fiatalabb korosztályt érint. A karanténidőszak alatt a helyzet tovább romlott, hiszen az oktatás és a kapcsolattartás egyaránt digitális platformra került, míg a megszokott szabadidős tevékenységek többsége tiltólistás lett - így aztán a szokásosnál is többen váltak képernyőfüggővé a legfiatalabbak közül. Érthető, hogy sok szülő most azt figyeli, hogyan lehetne minél hosszabb időre kivonni a készülékeket a forgalomból.
Nomofóbia, amitől szorong a gyerek
A Common Sense Media amerikai nonprofit vállalat 2019-es kutatása szerint a tinik átlagosan napi 7 óra 22 percet nyomkodják a telefonjukat, míg a 8 és 12 év közöttiek 4 óra 44 percet töltenek ugyanezzel. Éles ellentétben áll mindez a WHO ajánlásával, ami pofonegyszerű: másfél éves korig nulla képernyőidő, kettő és ötéves kor között napi maximum egy óra szülői felügyelet mellett, hat és tízéves kor között már jöhet a szülőmentes képernyőidő maximum két órában, a nagykorúságig pedig legfeljebb napi 3-4 óra képernyőidő számít elfogadottnak.
Nem véletlenül. A játékok, az internet és a közösségi média az agyunk kémiájára is hatással van. Állandó kielégülést ad a folyamatos, akár másodpercenkénti visszajelzés, amelynek hatására a neuronok dopamint bocsátanak ki, a motivációval és örömkereséssel kapcsolatos neurotranszmittert stimulálva. Nem csoda, hogy ezt az élményt aztán újra és újra keressük. Olyannyira, hogy akár nomofóbia is kialakulhat:
az az érzés, amikor fizikailag is rosszul vagyunk - szorongunk, nyugtalanok vagyunk, hullámzik a kedélyállapotunk -, ha nincs velünk a telefonunk.
Elvenni más alternatíva nélkül tilos, keretek közé szorítani annál hasznosabb
A kisgyerekek és a tinik nomofóbiája jellegzetes: ha szó nélkül elveszi a szülő a telefont, a gyerek motiválatlan, feszült, lobbanékony lesz, nem tud mit kezdeni magával. A szakemberek - jelen esetben a témát kutató Caglar Yildirim, az Iowa-i Egyetem PhD hallgatója - ezt nem is ajánlják. Ehelyett a meghatározott helyzetekre és időszakokra korlátozott szabad készülékhasználat és a függőségekből kivezető intenzív, sokszínű, szabadtéri közösségi élmények segítenek – állítják.
A telefonhasználat csökkentésére a következő szabályok vonatkoznak:
- Határozzuk meg, hogy a gyerek milyen feltételek között és mennyi ideig használhatja a telefont. Például ha autóban utazik, ha rendelőben várakozik, és ha a tanuláshoz gyűjt információt, akkor telefonozhat, de ha vendégségben van, közösségben vagy szabadtéren tartózkodik, akkor nem.
- Szűrjük az alkalmazásokat, amelyeket használhat, és az oldalakat, amelyeket látogathat. Manapság már minden készüléken beállítható a szülő szűrése, és nem is árt, ha ő válogat. Az interaktív, edukatív, képességfejlesztő appok még hasznosak is, ellenben az erőszakos és romboló játékokkal.
- Végül, de nem utolsósorban: segítsük a gyereket különféle képernyőmentes szabadidős programokkal, vagyis legyen alternatívája az idő eltöltésére.
A legjobb alternatíva a telefonozás helyett
Mi az, amit pótolni kell? Dopamin...
A folyamatos pozitív visszajelzés és elégedettségérzet, ami a lájkok gyűjtéséből és a megnyert játékszintekből jön, természetesen hasonló élménnyel pótolható: játékokkal, ez lehet például egy vidámparkban, kalandparkban vagy akár a játszótéren. A legjobb, ha a két funkció egy helyen van.
Mi az, ami a szorongást csökkenti? Endorfin...
Három dolog van, ami a leginkább hatékony a gyerekek számára: 1. a természetben, szabad levegőn történő séta, kirándulás, 2. a családdal, barátokkal, tehát a közösségben töltött minőségi idő, 3. a kisállatok simogatása, szeretgetése, etetése, biztonságos körülmények között, például egy állatsimogatóban.
Mi az, ami új élményt ad? Adrenalin...
Hát igen, itt lép be a vidámparkok, kalandparkok sajátos felszereltsége: a hullámvasút, az óriáscsúszdák, a szabadesést imitáló járatok, a szellemkastély, a vizes mókák. A felszabaduló adrenalin hatására a hiányérzet elmúlik, és a gyerkőc a következő, hús-vér élményt várja.
Mire és mivel készülhet a szülő?
Akár többnapos, kirándulással egybekötött családi parkozásról van, akár egyenesen a vidámparkig, kalandparkig megyünk, a gyerekek nomofóbiáját kutató Caglar Yildirim azt mondja: a legtöbb esetben a kezdeti tiltakozás a telefonnélküliség ellen tovább tart, mint amennyi ideig a gyerek megszokja, hogy nincs nála a készülék.
Készüljünk rá viszont, hogy az üresjáratok között - sorban állás a pénztárnál, várakozás az ételre - elhangzik majd az "apa/anya, teló" kulcsszó, ezért a legjobb, ha fogadást kötünk: ha egy egész napot kibír a gyerek digitális játék nélkül, a nap végén jutalmat kap – ami nem, nem lehet a korlátlan telefonozás. Lehet azonban bármilyen hús-vér élmény, program a családdal, ami épp belefér az idő- és pénzkeretbe.
A "titok" ugyanis adja magát: nem csupán elvonjuk a telefont, hanem alternatívát kínálunk helyette, ami nemcsak egyetlen napról szól, hanem megágyaz a későbbi élménykeresésnek is.
♦ Belépő napijegy 3 éves kortól: 27 euró, 3 év alatti gyerekeknek ingyenes
♦ Éves bérlet 3 éves kortól: 79 euró
♦ Nyitvatartás: május 30-tól november 1-ig
♦ A jegyárakról, kedvezményekről részletesen itt, az élményelemekről bővebben a Familypark weboldalán olvashatnak.
A cikk megjelenését a burgenlandi Familypark támogatta, az anyagot a Branded Travel Content egyik szerzője készítette.