Ismered az érzést, amikor degeszre tömöd a gyomrodat, és már úgy érzed egy falat sem fér beléd, sőt, ha ételre gondolsz, a rosszullét kerülget? Nos igen, ezt mind ismerjük. Ahogy azt is, hogy mindezek után azért egy kis édességnek még mindig találunk helyet a pocakunkban. A tudomány szerint pedig ez nem véletlen, valóban létezik a desszert gyomor.
Hogy működik a „desszert gyomor"?
A németországi Max Planck Metabolizmuskutató Intézet kutatói rájöttek, miért érezzük úgy egy hatalmas evés után, hogy valami desszertnek még mindig lenne hegye a gyomrunkban, és mindez a cukorral és az agyunkkal kapcsolatos. Mutatjuk, mi is az a desszertgyomor.
Szóval, ugyanazok az idegsejtek, amelyek az mondják, hogy jól laktunk, felelősek azért is, hogy valami édesre vágyjunk.
A kutatók az egerek cukorra adott reakcióját tanulmányozták, és azt találták, hogy „a teljesen jóllakott egerek még mindig képesek voltak édeset enni" – áll a szakértői tanulmányban.
Ez az idegsejtek egy csoportjának, az úgynevezett POMC neuronoknak köszönhető, amelyek azonnal aktivizálódtak, amint az egerek hozzáfértek a cukorhoz, és újraindították az étvágyukat. Cukor elfogyasztása során a szervezet saját, ß-endorfinként ismert opiátja aktiválódott.
Ez más opiátreceptorokkal rendelkező idegsejtekre hat, és a jutalom érzését váltja ki, ami arra készteti az egereket, hogy még a teltség után is egynek cukrot" - magyarázza a jelentés.
Érdekes módon azonban az agynak ez az opioid útvonala specifikusan csak akkor aktiválódott, amikor az egerek több cukrot ettek, akkor viszont nem, amikor normál, vagy zsíros ételt.
Éhes egerekben azonban a ß-endorfin felszabadulás gátlása nem lépett működésbe. És amikor a kutatók blokkolták ezt az utat, az egerek egyáltalán nem ettek további cukrot.
Ugyanez működik az emberek esetében is?
E kutatási projekthez embereket is vizsgáltak. A tudósok önkénteseken végeztek agyvizsgálatot, akik egy csövön keresztül cukoroldatot kaptak – nyilván kevésbé csábító, mint egy óriási, cukros fánk...
Mindenesetre azt találták, hogy az agynak ugyanaz a régiója – amely „sok, a jóllakottság neuronjaihoz közel álló opiátreceptort" tartalmaz – reagál a cukorra az emberekben.
Henning Fenselau, a Max Planck Metabolizmuskutató Intézet kutatócsoportjának vezetője és a tanulmány szerzője kifejtette: "Evolúciós szempontból ennek van is értelme: a cukor ritka a természetben, ugyanakkor gyors energiát biztosít.
"Az agy úgy van programozva, hogy amikor a cukor elérhető, szabályozza annak bevitelét."
Ezek az eredmények nemcsak vágyainkat támasztják alá tudományosan, de segíthetnek az elhízás kezelésében is.
Fenselau elmondta: „Már vannak olyan gyógyszerek, amelyek blokkolják az opiátreceptorokat az agyban, de a fogyás egyelőre kisebb mértékű, mint az étvágycsökkentő injekciók esetén.
"Úgy gondoljuk, hogy a velük vagy más terápiákkal való kombináció nagyon hasznos lehet. Ezt azonban tovább kell vizsgálnunk."