Ismerjétek meg a csokoládé története nem most kezdődött!

Te szereted?

A csokoládé az emberiség egyik legkedveltebb édessége, amely hosszú évszázadok óta és világszerte fontos része a különböző kultúráknak, de az ünnepeknek és az egyszerű hétköznapoknak is. A kezdetben italként fogyasztott kakaóbab fokozatosan vált a mindennapok édes örömévé és egyfajta luxuscikké, ám eddig hosszú volt az út.

Keserűtől az édesig

Közép- és Dél-Amerika őslakosai már négyezer évvel ezelőtt ismerték a kakaóbabot, és fogyasztották a belőle készült keserű italt, amit fűszerekkel bolondítottak meg. A tengerentúlon idővel egyre népszerűbbé váló folyékony csokoládéról egészen a 16. századig nem hallottak az európaiak, addig, amíg Hernán Cortés, spanyol hódító Mexikóban meg nem kóstolta az aztékok különleges italát, meg nem tapasztalta frissítő és tápláló hatását, és el nem kezdte hajón ide szállíttatni az értékes alapanyagot.

A finomság édesítésére csak később, majdnem egy évszázaddal ezután került sor: eleinte mézet, majd cukrot adtak hozzá. Innentől új korszak köszöntött be a csokoládéfogyasztásban, amit az ipari forradalom csak fokozott: friss eljárások jelentek meg, így gyorsabb és egyszerűbb lett a gyártás, a különféle technológiáknak és kísérletezéseknek köszönhetően pedig olcsóbb az előállítás és állandóbb a minőség.

Mérföldkövek a gyártásban

A formázott édességet Joseph Fry angol csokoládégyáros 1847-es újításának köszönhetjük, ő volt ugyanis, aki összekeverte a kakaóport olvasztott kakaóvajjal és cukorral, ezzel csomagolhatóvá tette a csokoládét. Fontos dátum lett 1868 is, ekkor dobta piacra az első táblás csokoládét a Cadbury. A papírba csomagolt nassolnivalók széles körben való elterjedése a 19. század végére és 20. század elejére tehető. 1875 is lényeges időpont: a svájci csokoládékészítő, Daniel Peter a Henri Nestlé által megalkotott tejport adagolta a nyersanyaghoz, ezzel feltalálta a tejcsokoládét.

A következő mérföldkő 1879-re tehető, amikor Rudolphe Lindt létrehozta a koncsolás eljárását, vagyis a hengerek közti keverést, ami finomabb, simább, formálhatóbb csokoládét eredményezett, és jelentősen javította a minőséget. A manapság is neves csokigyárak, mint a Nestlé, a Rowntree's és a Cadbury a 19. század során kezdték meg működésüket. Magyarországon a csokoládégyártás az 1920-as években indult meg, és olyan személyekhez kapcsolódik, mint Gerbeaud Emil, Hauer Rezső és Koestlin Lajos, akik a figurákat még kézzel formálták meg.

Boldogság- és erőforrás

Az első világháborúban harcoló katonák némi plusz energiáért és élvezetért majszolták az édességet, a csokoládéfogyasztást pedig az amerikai szesztilalom is fokozta, mivel az emberek alternatív élvezeti cikkeket kerestek. A második világháborúban ugyancsak kelendő termék volt, több cég is szolgáltatott nagyobb mennyiségű csokoládét a frontokon harcoló férfiaknak. Ekkoriban és az ezt követő időszakban már tartós, márkajelzéssel ellátott, esztétikus csomagolások csábítottak vásárlásra és fogyasztásra.

A csokoládéevés napjainkra rendkívül sokrétűvé vált, a legtöbben mégis azért szeretjük, mert finom, örömet okoz és pár percre kiszakít a mindennapokból. Habár az ízlésünk folyamatosan változik, amihez a csokoládégyártás is igazodik, Gombóc Artúr szavai örökké érvényesek maradnak, mi pedig szeretni fogjuk csokoládét minden lehetséges formában.

Van, aki ezt szereti

A fehér csoki annak ellenére, hogy állagában és formájában is hasonlít a tej- és étcsokoládéhoz, valójában semmilyen kakaó-szárazanyagot nem tartalmaz, a cukorból, kakaóvajból és tejből készült nassolnivaló csupán a köztudatban viseli a csokoládé nevet. Az 1930-as években kifejlesztett finomság kezdetben a Nestlé jóvoltából Svájc, majd az Egyesült Államok boltjainak polcaira is felkerült, széles körben viszont a második világháborút követően terjedt el.

Így készül a csoki: