Mit együnk szilveszterkor? - Hagyományos óévi és új évi fogások a szerencse jegyében

Mivel már a szilveszter őseként ismert ókori római Saturnalia ünnepeknek is a hangos, vidám lakomák voltak a központi elemei, így nem meglepő módon a modern óév búcsúztatóknak is kötelező menüsora van, melyek egytől-egyig babonákon, hiedelmeken alapulnak, s amelyeket a paraszti néplélek hagyományozott az utókorra.

Az ó- és újévi szokások, babonák nagy része az évkezdettel kapcsolatos, és a múltat, valamint a jövőt jelképesen elválasztó praktikákkal jár, ez pedig a szilveszteri és az újévi ételsorokon, fogásokon is meglátszik.

Káposzta, malac, lencse – amit ajánlott

A szokás úgy tartja, a káposzta pénzt hoz a házhoz, azért mindenképpen ajánlatos a fogyasztása, ráadásul nem csak a magyarok körében! Az amerikaiakat például a külseje erősen emlékezteti a „zöldhasúnak" is becézett dollárra. Persze, ha az utolsó pillanatban mégsem kapnánk káposztát, bármilyen zöld leveles zöldség is megteszi, legyen az spenót, sóska, kelkáposzta, mángold.

A lencse, borsó, bab, egyszóval a kisebb hüvelyes növények szintén ajánlottak ezen az éjszakán, hiszen formájukban erősen emlékeztetnek az aprópénzre, így minél többet eszünk belőlük, annál gazdagabbak leszünk az új esztendőben. Hasonlóképpen remélik ezt az olaszok, akik kolbászos lencsét, a brazilok, akik lencsés rizst, vagy a japánok, akik babot esznek szilveszterkor.

A malacsült is szerencsét hoz, itt azonban már megoszlik a vélemény annak tekintetében, hogy az ízletes húst már éjfél előtt, vagy inkább csak utána fogyasszuk? A babona szerint ugyanis a disznó orrával előre túr, a jövőbe mutat, miközben a szerencsét is kitúrja a földből annak, aki malacsültet eszik szilveszterkor. A jóléttől kövér, zsíros malac húsát azonban nem csak mi magyarok, de a németek, írek, portugálok, kubaiak, spanyolok is fogyasztják, míg a svédek sertéscsülökkel várják az új évet.

Az édes szájúak feltétlenül készítsenek rétest, mert ennek fogyasztásával hosszúra nyújthatják az életüket, a tésztát pedig minél gazdagabban töltsék meg, mert annál bőségesebb lesz az életük. A szilveszteri fánkok ugyanakkor a világ számos táján kedvelt óév végi desszertek: a magyarok mellett szeretik a svájciak és a hollandok is, míg Spanyolországban, Portugáliában, Venezuelában, Mexikóban, Ecuadorban, Peruban és Kubában a mazsolára esküsznek. Ahogy közeledik az éjfél, úgy eszik meg a 12 hónapot jelképező szemet, melyek édessége vagy savanyúsága előrevetíti, hogy milyen lesz az adott hónap.

És amit tilos!

A magyar hagyomány nem javasolja a halat, mert az elúszik a szerencsénkkel, ezért aztán a magyar asztalokon ritkán fordul elő a hal szilveszterkor. Pedig egy másik nézet szerint igenis helye lenne ilyenkor is a választékban: a svédek, dánok, lengyelek, olaszok, németek például előszeretettel eszik ilyenkor is a halat, mert azt mondják, annyi pénzük legyen, amennyi pikkely van az elfogyasztott példányon. A németek a biztonság kedvéért még néhány halpikkelyt is eltesznek a pénztárcájukba, hogy az segítse a pénzük fialását.

Egy másik, elsősorban vízben élő állat a rák, ami szintén tiltólistás, mivel az visszafelé halad, így nem tanácsos szilveszterkor fogyasztani, ahogy a vadakat sem, mert azok meg elfutnak a szerencsénkkel. A szárnyasok hátrafelé kaparják a szerencsét, a bőséget, míg a pulyka azért nem tanácsos, mert haragot és bosszúságot hoz az új esztendőben.

Még egy jó tanács az étkezés befejezése után: bár sokan nem szeretnek pazarolni, mindig csak annyit szednek a tányérjukra, amennyit el is fogyasztanak, szilveszter azonban legyen a kivétel. Ez esetben még akkor se töröljük tisztára a tányérunkat, ha az étel nagyon ízlett, mert a tányéron hagyott utolsó falatok garantálják, hogy ne szenvedjünk hiányt semmilyen ételben. Sőt, a feltöltött só-, cukor-, kávé-, borstartó, illetve lisztes edény egész éves bőséget hoz, ezért nem szabad azokat sem üresen hagyni.