Legelőször azt tisztázzuk, hogy mikor is együnk Spanyolországban! Az étkezési órarend ugyanis erősen különbözik a mienktől. Ez csak részben magyarázható azzal, hogy bár Spanyolországgal egy időzónában vagyunk, de annak két ellenkező végében, tehát ott majdnem egy órával később nyugszik le a nap, mint nálunk. Leginkább az az oka az eltérő szokásoknak, hogy a spanyoloknál a nagy déli hőségben megáll az élet, és este indul újra. Az ország lakói akkor tömik meg igazán a hasukat, amikor nálunk már a takarító személyzet is hazaindult az éttermekből.
A spanyolok nem úgy reggeliznek mint a királyok, hiszen este esznek úgy leginkább. Náluk a nap első étkezése általában csak egy tejeskávé és egy édes sütemény. Az ebédet déli 2 óra körül, a vacsorát pedig nagyon későn, gyakran 10 óra után fogyasztják. És a kettő között? Tapas, tapas, tapas!
Miről is van szó? A spanyol konyha nagyszerű találmányáról, a ma már minden bárban óriási választékban kapható falatkákról, kistányérnyi ételekről, amiket egész nap fogyaszthatunk egy pohár ital mellé.
Legegyszerűbb formája egy adag hajszálvékonyra vágott nyers sonka, hozzá friss bagett, esetleg még sós mandula, zöld vagy fekete olívabogyók.Aztán lehetnek kis halacskák (szardínia, tintahal, rákocska) megsütve, sajt (elsősorban az igazi spanyol, a manchego nevű juhsajt) panírozva.
Padlizsán, paprika különböző módon elkészítve. A krumplival vagy akár hagymával gazdagított spanyol omlett, a tortilla is bőven befér a tapas-ok közé. És még százféle étel, kis adagokban porciózva minden régióban, minden városban és minden bárban más és más.
Érdemes nem csak megkóstolni, de néhányat megjegyezni is, itthon előételként meglephetjük vele a vendégeinket. Egyébként a spanyolok fő étkezés helyett is gyakran esznek egy sor tapast, és sok kicsi sokra megy, mert nagyon jól lehet lakni vele.
A legismertebb spanyol főétel a paella. A sáfrányos rizst csirkehússal, tenger gyümölcseivel, zöldségekkel, fűszerekkel együtt főzik. Számtalan variációja van, szinte olyan, mint nálunk a lecsó: ahány ház, annyi paella. Az ősi, eredeti recept állítólag Valenciából jön, ahogy a hozzávaló rizs is arrafelé terem. Lehet száraz, lehet leveses, lehetnek benne még különböző húsok, zöldségek, stb. Főételként is eszik, de gyakran az éttermi menüben ez az első fogás, tehát előétel. Nem szabad hazatérni anélkül, hogy megkóstolnánk!
És egy kötelező leves: a spanyolok nyers paradicsomlevese, a gazpacho melegben nagyszerű frissítő, hiszen hidegen tálalják és uborka, kaliforniai paprika, fokhagyma, hagyma, fűszerek kerülnek bele. A szupermarketekben a hűtőből is beszerezhetjük, és egy kis péksütivel és az érlelt-szárított híres serránói sonkával komplett étkezést biztosíthatunk belőle az éttermen kívül is.
És a sok sós finomság után ajánlunk egy tipikus spanyol desszertet, a flant, amely nem más, mint egy remegős vaníliapuding karamellöntettel a tetején. Nagyon egyszerű, nagyon finom, és ha a büféasztalról szabadon vehetjük, nagyon nehéz abbahagyni.
És végül: mit igyunk Spanyolországban?
Mint mindig: ami jólesik. Azt azért tudni kell, hogy a spanyolok elsősorban bort isznak, abból is főleg vöröset. De mivel Spanyolország tele van turistákkal, elsősorban németekkel és angolokkal, ezért mindenhol ihatunk jó sört is. Továbbá egy nagyon népszerű italt, a sangriát. Meleg délután, este kérhetünk egy nagy kancsónyit, fejenként fél litert, aztán lehet folytatni. Szezonális gyümölcsdarabokkal lesz tele a poharunk, rajta gyümölcslé, könnyű bor és egy kis likőr (például narancs). Sok jégkockát bele, és lehet órákig iszogatni.
"Bennszülötteket" ritkán fogunk látni ilyet inni, de a turisták körében rendkívül népszerű. Ha viszont úgy akarunk tenni, mint a spanyolok, igyunk a tapas mellé egy pohár száraz sherryt (igen, angolnak hangzik, de valójában spanyol), vagy a vacsora mellé egy pohár bort, a vörös riojával pedig nem tévedhetünk.
(Forrás: mindmegette.hu)