Ha elölről nézed: novelláskötet. Ha hátulról: recepteskönyv. A kombináció nem véletlen, hiszen nehéz eldönteni, hogy Fiala Borcsa író, újságíró és szívből főző mesélni, főzni, vagy enni szeret jobban. Éppen ezért nem érdemes a szövegeket és a recepeteket szétválasztani, fedjék csak hézagmentesen le egymást az ételek és a mögöttük felsejlő életek.

Az első gasztroegyperces a világjárvány kezdetén született, amikor Borcsa épp lila színű burgonyából készített szorongás-elmulasztó gnocchit, miközben a gyerekei egyre azt tudakolták, amire akkor a legélesebb elméjű járványügyi szakértő sem tudta volna a választ: mikor lesz már ennek a rémálomnak vége? Így írta meg a szegény asszony történetét, akinek annyira halvány lila dunsztja sincs arról, mit hoz majd a jövő, hogy még az ebéd is belilul tőle.

A kötetben található 63 novella három év termése. Néha a történetek születtek meg először és ahhoz keresett egy ételt: ilyen a más helyett hízó kutya meséje, amihez gránátalmás kacsamájat társított. Máskor pedig épp fordítva: az élet értelmét mindenféle küzdelmeken áthágva kutató ember meséjéhez egyértelműen az olasz házi tészta receptje dukált.

"A történetek legtöbbje egyébként egy jó csattanóval végződik. Sok esetben olyan viccesek és meghökkentők, hogy hangosan felnevettem a kávézóban, ahol olvasni kezdem a kötetet. És bizony a nyálelválasztásom is megindult a receptek láttán." 

Borcsa kiskorától kezdve élénk érdeklődést tanúsított az étkezés iránt, az első receptjét óvodában kérte el a dadustól, annyira ízlett neki ugyanis a mákosguba, hogy feltétlenül el akarta otthon készíteni. Mivel ekkor még csak négyéves volt, és ebből adódóan igen korlátozott volt a konyhai rutinja, az elkészítés bizonyos lépései kipotyogtak hazáig a fejéből, de a nagypapája így is buzgón belapátolta a tejben úszkáló, mákkal megszórt, sütőt soha nem látott kiflikarikákat. És ezzel egy füst alatt ő lett Borcsa legelső odaadó kosztosa.

Borcsa pedig azóta is töretlenül gyűjtögeti a recepteket, ötleteket, jártában, keltében inspirálódik, de a külföldi utazásai is jelentős mértékben szólnak az új ízek, ételek felfedezéséről. A legrövidebb út a nők szívéhez című könyvében ezért ugyanúgy megtalálhatók egzotikusabb fogások - karfiol curry, fűszeres maláj leves, vagy indonéz gado-gado saláta, - mint az örökölt családi receptek - a nagymama barackos gombóca és az anyukája megúszós pogácsája - természetesen a hozzájuk passzoló gasztro egypercessel körítve.

A receptek java része egyáltalán nem bonyolult, akár kezdők is szerencsét próbálhatnak velük (a pácolt gyömbéres paradicsom például minimális erőbefektetéssel elért maximális siker), de ha valaki már otthonosan mozog a konyhában, és szívesen kipróbál új, izgalmasabb ízeket, annak sem kell csalódnia, a paszternákos ragacsos karamell torta garantáltan elcsavarja a fejét.

A történetek velősek, csattanósak, és rövidek, pont annyi ideig tart az elolvasásuk, amíg felforr a víz a fazékban, vagy elkészül a tökéletes lágytojás. És hogy honnan jönnek, mi ihleti őket? Egy utcán elcsípett mondat, egy házaspár vitája a boltban a zöldséges pult mellett, de például Ödön, a nyugdíjas kém novellája a bicikli két váltóján található számokból született.

A gasztoegyperceseket az évek során Borcsa rendszeresen posztolta receptekkel együtt a Facebook oldalára, amikre gyakran érkezett a következő tartalmú komment: „Nem is tudom, melyik tetszik jobban: a recept vagy a történet." De talán nem is kell választani, hadd menjenek így együtt, kéz a kézben, társakként az életben, akár a csirkepaprikás és a nokedli.

Barátokkal együtt főzni, enni adni másoknak

Miközben a sajtótájékoztatón és a könyv bemutatóján figyeltük, ahogy Borcsa sürög forog a Fény utcai piac első emeletén felállított főzőpult mögött, érezni lehetett, hogyan sikerült neki ennyi fura és vicces történetet összegyűjteni az évek alatt. Ha nem is lettek volna előtte ételek, akkor is meghozza az étvágyunkat, olyan örömmel beszélt róluk. Örömmel, lelkesedéssel, szeretettel az alapanyagok, a konyhai technikák iránt, de főleg azért, hogy megoszthassa másokkal a főztjeit. 

A helyszínen kóstoltuk Borcsa felhő-puha focacciáját karamellizált hagymával a tetején, fokhagymás mángoldot fehérbabbal és tükörtojással, humuszt Fűszeres Esztertől a Fűszer és Lélek blog szerkesztőjétől, és mindenféle finom vegán kencét és szörpöket a FeteKert Kávézó és reggeliző jóvoltából, ahova közel egytucat hátrányos helyzetű településről érkeznek a termékek. A piacon található reggelizőben körülbelül hetvenféle minőségi finomságot kóstolhatunk egy jó fekete mellett. 

Sajtóanyag forrása: Hadobás&Pálffy