A kiadós étkezés szinte emberemlékezet óta kötelező program ősszel, mivel hagyományosan ekkor gyűjtötték be a termést, a figyelem pedig a téli kalóriák elraktározására irányult. És hol találhatnánk stílusosabb helyszínt eme tradíció követésére, mint Európa egyik legrégebbi éttermében? Mutatunk is néhány tippet.
La Tour d'Argent (Párizs)
A La Tour d'Argent párizsi étterem nevét magyarra Az ezüst toronyként fordíthatnánk, történelme pedig állítólag 1582-ig nyúlik vissza. Első vendégei a híresztelések szerint a francia királyok voltak, III. Henrik király egyesek szerint itt leste el olasz uraktól a villa használatának módját. Richelieu bíborosról is azt mondják, hogy rendszeres vendég volt itt.
Van azonban egy kis bökkenő ezekkel a történetekkel. Egyikre sincsenek bizonyítékok, és az is lehet, hogy csak ügyes marketingfogásként terjesztették el az idők során. Valójában az éttermet 1860 előtt nem is említik a források.
Ki tudja, talán nem is olyan régi, mint amilyennek mondja magát. De attól még történelmi létesítményről van szó, ez kétségtelen, előnye továbbá az is, hogy csodálatos kilátást nyújt a Szajna túloldalán található Notre Dame-székesegyházra.
Az étterem speciálitása nem biztos, hogy mindenkinek való. A „préselt kacsának" nevezett fogás úgy készül, hogy az állat vérét és csontvelőjét kipréselik, és ezt a levet vaj, citrom és madeirai bor hozzáadásával belefőzik a mártásba, amelyet a sült kacsacomb és kacsamell mellé tálalnak.
Az étterem büszke arra is, hogy Párizs legkiterjedtebb borlapját kínálja, a bormenü 400 oldalas, ezért érdemes a sommelier tanácsaira hagyatkozni.
Sobrino de Botin (Madrid)
A Sobrino de Botin az egész Ibériai-félsziget legrégebbi fennmaradt étterme. A név fordítása Botin unokaöccse, ami egy érdekes történetet sejtet.
Az éttermet egy éppen csak Madridba költözött vállalkozó kedvű francia, Jean Botin alapította 1725-ben. Ez azt jelenti, hogy kevesebb, mint két év múlva ünnepli fennállásának 300. évfordulóját. Borospincéje még ennél is régebbi, 1590-ben említik egy dokumentumban. Ahogy a név sugallja, Jean halála után unokaöccse vette át a vezetését, és ennek megfelelően megváltoztatta a címét is, amelyet kőbe vésett.
Az étterem a kasztíliai gasztronómia klasszikusait kínálja, például sült malacnak (cochinillo asado). Az étterem még Ernest Hemingway A nap is felkel című regényében is említést kapott.
Det Lille Apotek (Koppenhága)
Koppenhága legrégebbi vendéglátóhelyének nem csak a kora, de a neve is meglepő: magyarul Kis Patikaként fordítható. Arról azonban nincs információ, hogy miért így nevezik, elképzelhető, hogy a helyiségben eredetileg gyógyszertár működött, mielőtt étteremmé alakították volna.
Az 1720-ban alapított étterem a Koppenhágai Egyetem közelében található, és négy hangulatos helyiségben foglal helyet. Odaérve négy hangulatos étkező egyikében fognak leültetni, ahol szendvicsek széles választékával kínálnak. A dánok ugyanis nagyon szeretik ezeket a smørrebrød nevű, gazdagon megrakott finomságokat.
A leghíresebb dán – Hans Christian Andersen – is törzsvendég volt ezen a helyen. Állítólag a Rút kiskacsát is itt írta, miközben 3 féle heringből falatozott, amelyet hagymával, kapribogyóval, kenyérrel és vajjal szolgáltak fel neki.
Forrás: themayor.eu