Ezek a helyes asztali dekorációk különféle méretekben kaphatók, de a legvonzóbbak kétségtelenül azok, amelyek éppen akkorák, hogy egy vacsoratányért majdnem átérnek. A humort a dologban akkor fogjuk megérteni igazán, ha kiülünk egy étterem teraszára, és kikérjük az étlapon a legolcsóbb ételt, a grillezett szardíniát.

Szardínia az étteremben

Nos, a tengeri fogásokban kevésbé tapasztalt vendég elképzelhető, hogy egy kissé zavarba jön. A tányér 80 százalékát – két aprócska héjában főtt krumpli és egy kis saláta mellett – az egymás mellé fektetett szardíniák terítik be: úgy, ahogy a tengerből kifogták őket, fejükkel, farkukkal együtt, egészben... Épp olyanok, mint azok a bájos kerámia-halak a szuvenírboltban, csak fokhagymás páclében fűszerezve, faszénen grillezve.Talán a sült keszeghez hasonlítható legjobban a látvány, de itt még a belsőségeket sem távolították el, ami lehet, hogy elveszi néhány vendég kedvét. Pedig csak ismerni kell néhány trükköt, és aki szereti a halat, annak egy mennyei fogásban lehet része.

Hogyan lássunk neki?

Mivel az egész halat egyben sütik meg, ezért nem minden ehető, ami a tányérunkon van. Egyesek először lehúzzák a bőrét, de ez nem kötelező. Sokan kedvelik ropogós állagát, füstös, kissé karramelizálódott ízét, amelyet a rajta maradt apró sódarabkák csak még izgalmasabbá tesznek. A megfőtt húst egy villával ügyes mozdulatokkal kell lehúznunk a csontról, és ha esetleg olyan részekkel is találkozunk, ami nem színhús, azt is tegyük félre. Ha a hal egyik oldalával végeztünk, fordítsuk meg, és folytassuk a műveletet. Akkor csináltuk jól, ha a tányérunkon a rajzfilmekből ismeret halgerinc marad, fejével és farkával együtt. A kés és a villa használata állítólag nem is kötelező, vannak, akik a fejénél és a farkánál fogva egyszerűen felkapják a halat, és úgy csipegetik le a lényeget a csontról, mint egy főtt kukoricáról a kukoricaszemeket.

Miért ennyire nagy szám a szardínia Portugáliában?

A szardínia mélyen beivódott a portugál kultúrába, ami nem meglepő, tekintve, hogy az ország 832 kilométer hosszan határos az Atlanti-óceánnal. A halfaj népszerűségét ugyanakkor Szent Antalnak, Lisszabon védőszentjének is köszönheti, aki a szegények és a hátrányos helyzetűek iránti odaadásáról volt ismert. A szardíniát a szegények ételének tartják, Szent Antal pedig szegénységi fogadalmat tett, így neve szorosan összekapcsolódott a hallal.

Ez a szezonális fajta csak a melegebb hónapokban kapható, leggyakrabban májustól július végéig. Júniusban pedig egy egész hónapos fesztivált is rendeznek Szent Antal és a szardínia tiszteletére. Ilyenkor színes díszekkel aggatják tele a város történelmi negyedeit, és szardíniát áruló grillállomások bukkannak fel az utcákon. Különösen a város legrégebbi negyedére, az Alfamára irányul a legtöbb figyelem ilyenkor, nem véletlen, hiszen ez mindig is halászok és szegények lakta negyed volt. A legnagyobb parti állítólag június 12-én van, ekkor megtelnek emberekkel az utcák, és éjszakába nyúlóan táncolnak, sört iszogatnak és egy-egy szardíniát is elfogyasztanak.

A konzervgyártás története 

A halkonzerv gyártása a franciaországi Nantes-ban kezdődött meg 1824-ben, de 30 évvel később a gyártás székhelye Portugáliába helyeződött át, ahol magasabb minőségű és mennyiségű hal állt rendelkezésre. Az első portugál vállalat a Ramirez volt, amegy 1865-ben Vila Real de Santo António-ban kezdte meg a szardínia, a makréla és a tonhal konzervek előállítását. Aztán a világháborúk idején az ország kibővítette a gyártást, mivel a halkonzerv sokáig eltartható, tápláló ételt jelentett a katonák számára. 1930-ra Portugália már a korszak legnagyobb gyártójává vált. A halkonzerv hagyománya a mai napig erős Portugáliában, és számos történelmi hangulatú szuvenírboltot találhatunk, ahol ezeket az ízletes termékeket beszerezhetjük.

Fontos azonban tudni, hogy az óceánok melegedése miatt a szardínia-populáció elkezdett a hidegebb vizek felé vándorolni, és a klímaváltozás és a túlhalászat hatására a szardínai ipar mára már hanyatlóban van Portugáliában.

Amikor a halkonzerv gourmet fogássá változik

A halkonzervet mi magyarok is ismerjük, de nálunk nem számít különösebben elegáns ételnek, sőt, inkább az ellenkezőjeként tekintünk rá. Nem így Portugáliában, ahol a gourmet éttermekben is gyakran szolgálják fel. A Kereskedők terén (Praça do Comércio) lévő Can The Can például arról ismert, hogy az egyébként kissé lelombozó konzerv halat ínyenc fogásokká varázsolja. Íme egy fogás az étterem Facebook-oldaláról:

Hogy Lisszabonban mennyire becsben van tartva ez a termék, azt a szebbnél szebb vintage-csomagolások is mutatját. A múlt századot idéző konzerv-boltokban sűrű oszlopokban sorakoznak a polcokon a nagy múlttal rendelkező konzervgyártó cégek termékei. Ha egy ilyenbe beszabadulunk, nem is feltétlenül az ízesítés alapján fogunk választani – bár abból is rengeteg féle van, a paradicsomos szószoktól kezdve a különféle fűszeres olajokig –, hanem hogy melyiket találjuk a legtetszetősebbnek a régi időket idéző grafikák közül.

A nálunk kapható konzervek nem ilyen látványosak, de a halakkal való viszonyunk is más, hiszen nem rendelkezünk tengerparttal. Egy 2021-es felmérés szerint a két ország, Portugália és Magyarország, a halfogyasztás terén a két szélsőséget képviseli az európai országok között. Míg Portugáliában az egy főre jutó éves halfogyasztás 57 kilogramm, addig Magyarországon mindössze 6. Pedig a szardínia rendkívül egészséges étel, gazdag omega-3 zsírsavakban, valamint természetes D-vitamin és kalcium forrás is.

Egy kis szuvenír

Szóval ha mindent összevetünk, a legmenőbb szuvenír, amit Lisszabonból hazavihetünk, az kétségtelenül valamilyen szardíniához kapcsolódó dolog. Lehet ez egy stílusosan tervezett konzerv, az említett kerámia csempe, amelynek ötlete egyébként egy 19. századi képzőművésztől, Rafael Bordalo Pinheiro-tól származik. Személyes kedvencünk a válltáska, de akár konyharuhát vagy műanyag vágódeszkát is vásárolhatunk ezzel a mintával. És ha Lisszabonban járunk, ne felejtsük el beszerezni a csokoládéból készült szardíniát – végre egy hal, amit bátran csipegethetünk anélkül, hogy szembe kellene néznünk az uszonyaival!

Forrás: Be Portugal, Eating Europe, Devotours, Visit Portugal, Taste of Lisboa, Now in Portugal, Landgeist, Portugal, Reuters