Bár süteményből ritkán marad az asztalon, de ha vannak lefaragott piskóta végek vagy összetört muffinok, és akad a hűtőben egy kis lekvár, illetve csokoládé, akkor egy kis türelemmel és kézügyességgel össze lehet hozni pár cake pop-ot, vagyis sütinyalókát. A díszítésük pedig hab a tortán.
A nyalókapálcikára megálmodott kis süteménygömbök a legelképesztőbb színekben pompáznak egyre több cukrászda pultjában. Kacsintgatnak ránk rózsaszín mázas csillámporos változatok, étcsokoládéba mártott tömör gyönyörök és persze olyanok is, amik az adott ünnepkörhöz "öltöztek". Így most láthatunk olyanokat is, amik szellemek, gömbölyű denevérek, boszorkányok és koponyákként csücsülnek a tartójukban.
Látványra is hívogatók, de ízre méginkább; és az elkészítésük sem olyan ördöngös, mint mondjuk egy mandulaliszt alapú macaronnak. A cake pop ötletét ugyanis ott kell keresni, ahol a földre ejtettünk egy tepsi csokis piskótát, ami darabokra tört. És, hogy mentsük, ami menthető, ezt még morzsalékosabbra aprítottuk, majd összekevertük egy kis lekvárral. Hát, valahol itt kezdődik a sütinyalóka receptje.
Csak egy kis türelem kell!
A sütinyalókát 2011-ben vezették be a köztudatba. Ekkor tárta az internet gasztrorajongó népe elé a receptet Angie Dudley, a ma is menő Bakerella blog írója. Azóta már itthon is egyre több születésnapi zsúr főszereplője, de esküvőkre és felnőttesebb születésnapi partikra is készülnek Instagramra kívánkozó cake pop-ok, mivel rendkívül változatosan lehet őket dekorálni.
A blogon már mesterművekkel, fondant csodákkal találkozni, de az egyszerűbb változatokat készíthetjük foci-, kosár- vagy éppen golflabda formájúra egy sport tematikájú partira, de lehetnek a gömböcök bájos béka, bárány, nyuszi és róka fejek is, illetve sárkányok, méhecskék, és a halloweeni időszakban töklámpások, vámpírok, denevérek szárnyakkal, sőt a sorozatrajongók nagy örömére találkoztam már Trónok harca fejekkel is; a morbidabb változatban persze.
A sütinyalókában az a jó, és én azért szeretem annyira, mert nem kell hozzá mindenáron új, 4 és 8 tojásos piskótatésztát sütni (főleg a mostani tojásáraknál). Tökéletesen megfelel hozzá a maradék csokis muffin, vagy a szülinapra és karácsonyra sütött piskótajellegű sütemények széle - ha nem égett meg. Ezeket ugyanis morzsalékosra kell aprítani, majd hozzá kell keverni a "ragasztóanyagot", ami lehet egy doboz jó minőségű (süteményekhez használt) krémsajt, vagy a nagyi házi lekvárja.
A lényeg, hogy mindig csak kis adagokban keverjük a tésztához a választott krémet, vagy lekvárt, mert a sütis massza nem lehet se túl kemény, se túl lágy. Ugyanis ha összeállt, egy evőkanál segítségével kis labdákat kell belőle formázni, addig, amíg kitart az alapanyag. A kapott labdákat tegyük egy sütőpapírral leterített nagy tányérra, majd be a hűtőbe pihenni. A pihentetés követeli meg a legtöbb türelmet.
Amíg dermednek a gombócok, olvasszuk meg az ét- vagy a tejcsokoládét vízgőz fölött. Ha kész, kanalazzuk át egy magas falú edénybe, amibe majd könnyedén bele tudjuk meríteni a sütigombócokat.
Fontos mozzanat, hogy a csomagban kapható nyalókapálcikák végét merítsük bele az olvadt csokiba, így a sütigombócok jobban megragadnak majd a pálcikákon. Ha a lehült gombócokat mind rátűztük a pálcikákra, indulhat a csokifürdő, majd rögtön a díszítés (cukorkákkal, kekszmorzsával, ehető szemecskékkel). A megmerítkezett és immáron tényleg nyalókának tűnő cake pop-okat kétféleképpen küldhetjük újra a hűtőbe pihenni. Vagy fejjel lefelé állítjuk őket a sütőpapírra, vagy a pálcikákat beleszúrjuk a virágkötészetben is használt száraz szivacstéglába. Ezután már csak türelmesen ki kell várni, hogy megdermedjenek.
Ha a mázat nem szórtuk be semmivel, akkor a munkafolyamatok legvégén ehető tollal arcokat és mintákat is rajzolhatunk a sütinyalókára, és ekkor kerülhetnek rájuk a marcipán díszítőelemek, amiket egy kis olvadt csokival ragaszthatunk fel. Elkészíteni és megenni is jó móka, akár még cake pop készítő partit is szervezhetünk. Ilynekor a barátok vagy a gyerekek maguk díszíthetik fel a már elkészült, kihült sütinyalókákat.